Azt a kurva mindenit!

Aztán megölelem és arra gondolok, hogy azt mondják, egy jó kapcsolatban a felek úgy beszélgetnek egymással, mint a legjobb barátok. Valóban így van, bár magamban azért hozzáteszem, hogy nyilván nem küldik vissza egymást az exükhöz. 

Botrány. Álmomban Zsuzsival kávéztunk, mikor eszembe jutott, hogy rá kéne néznem a telefonomra. Ránéztem, és különböző instant üzenetek, és nem fogadott hívások kacsintgattak rám a kijelzőről. 

A szemeim kigübbedtek, a szám tátva maradt, és Zsuzsitól csak annyit kérdeztem, na, ki került elő? Na ki? Erre Zsuzsi reflexből rávágta, hogy Prince. Én meg azt, hogy is. Prince is. De az most nem érdekes. Ezel, bazmeg, Ezel. 

És olyan izgatottan húztam le az állapotsort, mint kanos kis kandúr az alsónadrágját szex előtt. Lehúztam az állapotsort, és Ezel azt írta, hogy lennék-e a szerelme, és azt kérdezte, hogy vagyok. Én meg örültem, hogy végre előkerült, visszaválaszoltam, hogy lennék hát, majd boldog születésnapot kívántam neki. 

Olyan zavaros volt az álom, hogy felriadtam belőle, azonnal a telefonomért nyúltam, majd konstatáltam, hogy hajnali fél öt van, viszont cserébe tényleg Ezel születésnapja, és félálomban, első felindulásból írtam is neki nagyon gyorsan hogy boldog szülinapot. 

Aztán visszaaludtam, ami nem annyira lényeges, az viszont már sokkal inkább, hogy elalvás előtt cikáztak a gondolataim, őrülten szaladgáltak, és bassza meg, sorban leesett, hogy szinte az összes valaha volt kanomnak a nagy szerelme után érkeztem az életébe. Természetesen egy kivétel most is van, az én exem-nagyszerelmem Christian, akinek szerencsére ugyanúgy én voltam a hajtépős, mindent elsöprő és mindent kiborító nagy szerelme, mint ő volt nekem. Pont ezért nem tudtuk megtartani egymást by the way, de az most mindegy is. 

Szóval sorra pörögnek a fejemben a képek, egyik váltja a másikat, és fel-fel villannak mondatok volt kanokkal megélt beszélgetésekből, és hirtelen kapcsolok, hogy oh dear, olyan vagyok, mint egy kibaszott árnyék, valahogy mindig a lényeg után jövök. 

Eszembe jut egy Ezellel átsörözötte este és a hozzá tartozó baráti beszélgetés. Amiben én azt mondtam neki, hogy van olyan, hogy az ember nem szabadul egy szerelmétől, még akkor sem, ha ezer kilométerek választják el tőle. 

Hogy van olyan, hogy két szív tényleg együtt dobog országokon keresztül is, és érzi az egyik, ha hívja azt a másik. És látom közben Ezelen, hogy szomorú, és azt mondom neki, hogy a dolgok elmúlnak, és a legjobb amit tehetünk, az, hogy hagyjuk őket szépen, csendben el is menni. Erre ő szomorú szemekkel visszakérdez, hogy de hogyan. 

Én meg azt mondom, hogy leginkább sehogy, de idővel enyhül minden fájdalom, és tényleg csak a szép emlék marad. És hogy az emberek változnak, de a bőréből senki nem tud kibújni, így ha egyszer nem működött, akkor megeshet, hogy másodjára sem fog. 

Ezel meg sörrel a kezében mereven bámulja az asztalt, és lógatja az orrát. Én meg azt mondom neki, hogy de ha hazamész, és ennyire nem tudsz az érzéseidtől szabadulni, akkor mindenképp beszélj vele. Mert az nem lehet véletlen, ha még mindig ott van minden napodban és gondolatodban. 

Elmondom neki, hogy igen, más úgysem tud úgy hozzád érni, mint ő ért, és szeretni sem tud úgy, mint ő szeretett. 

Majd megígértetem vele, hogy ha hazamegy, megpróbál újra beszélni az exével. Aztán megölelem és arra gondolok, hogy azt mondják, egy jó kapcsolatban a felek úgy beszélgetnek egymással, mint a legjobb barátok. Arra gondolok, hogy ez valóban így van, bár magamban azért hozzáteszem, hogy nyilván nem küldik vissza egymást az exükhöz. 

Aztán a beszélgetés után szeretkeztünk egy fantasztikusat, mint legjobb szeretők, és én azon a nyári éjszakán a párnáim és Ezel karjai közt úgy éreztem, hogy a mi történetünk pár hét múlva úgyis véget ér, és őszintén úgy éreztem, hogy szeretném, ha Ezel otthon boldog lenne.

Aztán bő fél évvel később, amikor hajnalban megvirradok az álmomból, eszembe jut az első együtt töltött esték egyike, amikor szex után Ezel leült törökülésben a padlóra, rágyújtott egy cigarettára, és ököllel belebaszott egyet a padlóba. Megkérdeztem, mi a baj, mire a kevés angoljával csak annyit kérdezett, hogy én hibáztam-e már a múltamban, majd pedig azt mondta, hogy I just need love, és újra belebaszott a padlóba. 

Én meg belebújtam az ölébe, és úgy ültünk egy darabig a szenvedélyes csókok közepette. 

Szóval ez eszembe jut, és bár akkor nem tudtam hova tenni ezt a történetet, de így, a történtek után, és ennyi idő távlatából már tudom. Azt hiszem, neki már otthon is volt valakije, mielőtt idejött, és bár nem akarta, de elcsavartam a fejét. Belém szeretett, velem szexelt, és felmentésként magyarázta az egészet csak annyival, hogy I need love. 

Szóval ez így lefut az agyamban, hümmögök egyet és elengedem a sztorit, majd eszembe jut Prince, akiről közben szintén kiderült, hogy még nem dolgozta fel a válását, egészen pontosan annak volt szerelmének a hiányát. Hogy a szíve még érte fáj, és hogy boszorkányoskodhatnék én bármit, annak a hölgynek a helyébe lépni úgysem tudnék. 

Hogy mennyire fair dolog úgy ismerkedni, hogy közben még mást szeretünk, azt mindenki döntse el saját maga, de nyilván az ember ilyenkor kínjában is ismerkedni próbál. Tudják. Kutyaharapást szőrivel. 

Aztán eszembe jut az engem Iránban megmentő Arash, akiről közben megtudom, hogy mellesleg lett közben egy gyereke, de ha az még nem lenne elég, akkor most egy új menyasszonya is van, biztos, ami biztos alapon. 

Mindeközben engem fűt, hogy Párizsban látogassam meg, mert hogy a menyasszonyát elvenni úgysem fogja, és állítja, azért, mert azóta is engem szeret. 

Én meg úgy emlékszem, kislányként sem szerettem a tündérmeséket, így felnőtt fejjel meg még nehezebb úgy tenni, mint ha ezt el is hinném.

Így a párizsi utat lemondtam, és természetesen Princeszel sem találkozom. 

És hogy miért döntöttem így? Pusztán azért, mert nem vagyok én szerelemtől megkergült ámokfutó, aki kiéhezve röppen egyik faszról a másikra. És mivel közben antiszexuális fogadalmat is tettem, így oktalanná vált bármely utam, és vele együtt kandúr is.

Szóval ámokfutó magyar ribanc ha voltam is, többet kérem nem leszek. 

Leszek viszont kitaró és hűséges szerelme egynek. Egynek, aki lesz a mindenem, és akinek én is leszek a mindene.

Csók,

xLady

kepek: www.picturecorrect.com, www.dailymail.co.uk , www.theberry.com 

Engem a kedvesem csak akkor csalhat meg, ha én nagyon sokáig nagyon messze vagyok tőle, ergo fizikai képtelenseg, hogy 3D-ben a farkára cuppanjak. 

Borvirágos szép jó reggelt Kedveseim! 

Bár már dél van, engem csak most ért a reggel. Na jó, igazság szerint hajnalban abból az álomból riadtam, hogy már késő délután van, és elkéstem a tanításról, és úristen, most mi lesz.

Aztán gyorsan az telefonomra néztem, hogy mégis mennyi az idő, majd mikor megláttam az instant üzenetem feladóját, csak annyit büfögtem hirtelen, hogy oh dear na ne már. Arash volt az, az anno engem Iránban megmentő iráni, aki csak annyit írt nekem franciául, hogy sosem tud elfeledni, csak rám gondol, hogy komoly, és hogy je t'aime. 

Én meg már nem is válaszolok neki, hanem csak pörgetem magamban, hogy Christian, Arash, Ezel, Irhan, Dan, és most Prince. Íme a hadi sorrend, a bennem járt nemzetközi kandúr paletta. Na jó, Irhannal nem dugtam, de hogy ő még mindig szerelmes Don Juanként udvarol, miközben Princeszel vergődök, és akkor előkerül Arash is, akit by the way nem láttam vagy két éve, és ilyet ír nekem. Too much please.

Őszintén felmerül bennem a kérdés, hogy ezek vajon az összes valaha volt nőjükkel ezt csinálják-e, és próbálják a vasat melegen tartani, vagy csak engem fűtenek ilyen vadul? Csoda, hogy legalább én nem vesztettem még el a fonalat, ha maguk közül bárki is, ne vegye magára. 

Szóval elméletileg itt van hat kandúr, de gyakorlatilag nincs egy sem. By the way. Prince megint felpattan a fehér lovára, és ha én nem megyek el hozzá látogatóba, akkor eljön ő hozzám oda, ahol konferenciázni fogok harmincadikán. Hát nem egy hős lovag? De. 

Én meg közben azon gondolkodom, hogy azt hiszem, elég lesz a külföldi kandúr gyűjteményből, megpróbálok atevezni a magyar vizekre. Most még eszembe jut, hogy az elmúlt egy évben volt legtöbb randim is csak külföldivel volt. Ott volt az első randin nyakbacsókolós Tom, meg a nagyon szép fiú Senat, de szerencsére velük végül nem basztam. 

Nekem már így is too much a létszám, de szerencsére ezt többen is másképp látják. Itt van például az őszintén megmondó Feri, aki ezt írta nekem:

Azt mondod, hogy 28 évesen jobb a szex, mint 18 évesen - de nem azért, mert 28 vagy, hanem mert 10 év tapasztalata van mögötted. A 25 éves szűzlány majd 35 évesen éri el a mostani szintedet, ahonnan még bőven van hova fejlődni. A te 10-es számod szerintem alacsony, nem is tűnik olyan eszeveszetten magasnak a szexuális kultúrád.

Ennek nagyon örülök, bármit is jelentsen, hogy nem eszeveszetten magas a szexuális kultúrám. Feri a Prince témára is reagált, nézzék csak:

Egyébként az a tippem bejött, hogy Prince megjön, baszni fogtok és nem lesz kapcsolat. Nem kellett hozzá nagy jóstehetség, olyan puncinak adod el magad, akiért érdemes két országot utazni, viszont ilyen távolságból nem lesz kapcsolat. Szerintem nem fogod szex nélkül kibírni április 5-ig, de ez is mekkora idiótaság, hogy ilyen fogadalmat teszel.

Én már csak azt nem értem, hogy miért gondolja bárki, hogy leidiótázhat, amikor az én külön bejáratú puncimról van szó please. 

De ha már itt tartunk, meg a puncit feszegető pénisznél, íme a nős Csaba levele, aki szintén ledorgált, de nem a fogadalmam miatt, hanem azért, mert fingom sincs arról, miért baszik félre egy nős férfi. Szerintem meg ez végtelenül egyszerű, és kicsit magyarázom a bizonyítványom szagú történet. Íme:

Kedves xlady! 

Nálad kb. 10 évvel idősebb, családos pasi vagyok. Elég régóta és érdeklődéssel olvasom a blogodat. Tetszik. De az alábbi véleményedre reagálnom kell: 

Nos. Sokszor firtattam már, hogy más okból lép félre egy férfi, és más okból egy nő. Tisztában vagyok vele, hogy mást jelent a szex a férfinak, és mást a nőnek. Engem a kedvesem csak akkor csalhat meg, ha én nagyon sokáig nagyon messze vagyok tőle, ergo fizikai képtelenseg, hogy 3D-ben a farkára cuppanjak. 

Anno Ezelnek is azt mondtam, amikor bulizni ment, ha úgy alakul, basszon nyugodtan, csak két dolgot kérek. Az egyik az, hogy csinálja olyan ügyesen, hogy én még csak gyanakodni se tudjak, a másik meg az, hogy használjon gumit. Ja és volt még egy feltétel. Hogy egy nővel csak egyszer kupakolhat. Hogy miért? 

Azért, hogy ne alakulhasson ki érzelmi szál. A baszás pusztán fizikai szükséglet, fasz feláll, ész megáll, azért harag nem jár. Legalábbis nálam. Én még sosem basztam félre, mert alapból csak olyan faszival álltam össze, akire megérte várni.

Nincs annál kiábrándítóbb, amikor először baszunk mással szakítás után, és ott szerencsétlenkedünk, hogy de a volt szerelmünk ezt anno nem így csinálta, meg egyből tudta, hova nyúljon, meg különben is, a szaga is más volt. Na pont ilyen érzés mással baszni, miközben érzelmileg el vagyunk köteleződve.

És bár a férfiak nyilván nem így gondolják, őket új pina baszása közben csak az izgalom hajtja, nálunk, hölgyeknél ez azért ez nem így megy please. 

Szóval továbbra is tartom, hogy a legfontosabb egy kapcsolatban az őszinteség, és az, hogy megbeszélhessük egymással, ha mi pornót néznénk ma este, vagy ha seggre pacsit játszanánk. Félrekúrni sokszor lehet, de őszinteség nélkül hamar borul a bili. De ha másképp gondolják, nyugodtan írják meg nekem.

Csók,

xLady

Hölgyeim, lássuk be, ha kell nekünk valaki, akkor azt most akarjuk, nem később. Pont ugyanúgy, mint egy új cipellőt, amibe elsőre beleszeretünk. Nem tudjuk ott hagyni, mert mi lesz, ha elviszi más?

Borvirágos szép jó reggelt Kedveseim! 

Az anti-szexuális fogadalmamról annyit, hogy álmomban vadul szerelmeskedtem. Érdekes, hogy ilyet álmodni nem szoktam, de talán most, hogy direkt megvonom magamtól, sokkal jobban rá vagyok pörögve a témára, mint egyébként. 

Eddig bármilyen időszakos kihagyásnál azt vettem észre, hogy az első harom hét a legnehezebb. A harmadik hét végére már szinte a falat tudnám levakarni, aztán hopp, jön a fordulópont, és két hónap után már szinte aszexuális békának érzem magam.

Hosszú kihagyás után mindig fergeteges érzés újra szexelni. Ahogy belém hatol a pénisz, egy kicsit mindig eszembe jut az első alkalom. Nyilván ilyenkor már nem fáj, de olyan érzés, mintha a puncim téli álmot aludt volna, és a megérkező férfi hímtag felszolítaná, hogy ébresztő. 

Egy kicsit szúr, és feszít, de mivel ilyenkor már reflexből emelem a csípőmet, az érzés hamar átvált élvezetbe, és mindig újra megállapítom, hogy szexelni jó. 

Nyilván könnyebb úgy ellenállni a kísértésnek, ha nincs kísértés, és nyilván nagyobb a kihívás akkor, ha mellettem van egy kívánatos fiatalember. 

De mivel ma reggel felebredés után végigfutott az agyamon, hogy hány náció járt a bugyimban, egy kicsit elszégyelltem magam, és azt mondtam, hű-bazmeg-nem mindig volt értelme. 

Így tartom tovább a fogadalmam, és nem fogok dugni április ötödikéig.

Miközben meghoztam ezt a fogadalmam, Prince előkerült, és érdeklődve kérdezi, hogy mikor is érkezem hozzá látogatóba. Én meg ledöbbenek, hogy bassza meg, a férfiak aztán tényleg magyon furán működnek, mert hogy én már el is könyveltem, hogy Prince lepattintósat játszott, és nem látogatom meg. 

Miután hazament, természetesen továbbra is beszéltünk, de mérföldekkel kevesebbet, mint előtte, és felettébb más habitusban. Érzelmi hintára ültünk mindketten, így egymást váltották a nagyon hiányzol-ok, meg a néma napok. Azt már az elején tudtam, hogy Prince az a féle fiatalember, akibe nagyon csúnyán bele tudnék szédülni. És már majdnem sikerült is, de miután hazament, bennem a lelkesedés lecsendesedett, és úgy éreztem, hogy benne is. 

Mivel még mindig nem gondolom, hogy a puncim használatával elkötelezem magam bármelyik faszi iránt, és azt sem, hogy a bennem járt faszinak feleségül kell engem kérnie, így úgy gondoltam, hagyom a dolgokat csendben lecsillapodni, és szépen elmúlni. 

Szép volt, jó volt, betesszük az emlékek közé, legyen mire emlékezni. 

Zsuzsinak többször mondtam, hogy ha tetszik, ha nem, be kell látnom, hogy Princere azért akkora nagy hatással nem voltam, mint szerettem volna. Be kell látnom, hogy ha egy férfi megzakkan egy nőért, akkor az másképp viselkedik, mint ahogy Prince tette. Mondani nyilván bármit lehet, de a tettek valóban százszor beszédesebbek minden szónál. Így azt gondolom, hogy amikor kurvára szar napom volt, és szét vagyok csúszva mindenhogyan, akkor pont hogy szívem valasztottja jelentené az elalvás előtti megnyugvást. Legalábbis nekem. 

Szóval elkönyveltem, hogy Princenek annyira nagyon azért nem kellek, és szépen leszedtem magam róla. Én nem vagyok nyomulós fajta, versenyt futni meg nem fogok, pláne nem saját magammal. 

Szóval Prince bedobta, hogy akkor hany órakor is érkezem. Én meg úgy gondoltam, hogy itt az ideje tisztázni a mi kis kapcsolatunkat, és visszakérdeztem, hogy szerinte mennem kéne-e. Mire ő azt mondja, hogy de harmincadikán érkezel, nem? Én meg meglepődve nézek, hogy bár sosem konkretizáltuk, emlékszik a dátumra. 

Aztán belekezdek a mondókámba. Hogy én persze nagyon szívesen mennék, mert biztos jól éreznénk magunkat, de őszintén megvallva, én már eltemettem ezt a történetet, mert azt hittem, túl vagyunk a pattintáson. És hogy nem szívesen pörgetném az agyam azon, hogy vajon elég jó vagyok-e neki, miközben mellette kelek és fekszem. Meg hogy voltam már sajnos magyar kurva, és bizony többet nem lennék az please.

Mire azt mondja, hogy de hogy ő nagyon tisztel engem. És hogy tanul, meg dolgozik, éppen haldoklik, annyi a dolga, és hogy az élet meg amúgy is nehéz. 

Erre én azt mondom, hogy az élet csak akkor nehéz, ha nem teszünk meg mindent azért, hogy könnyebb legyen és hogy here we go, a respect az kurvára fontos egy kapcsolatban, de egy kapcsolathoz meg vajmi kevés. Pont, mint a jó szex. 

Aztán azt mondja, hogy egy kapcsolat az nagyon nehéz. Hogy sok meló és macera. Mire én azt mondom, hogy egy kapcsolat csak akkor nehéz, ha több benne a kellemetlenség, mint az öröm. És akkor itt végre kimondja azt a mondatot, ami eldönti a kapcsolatunk sorsát.

Hogy ő nem áll készen egy kapcsolatra. Én meg előveszem xLadyt a fiókból és azt mondom, hogy nyilván nem ellensege saját magának. Ergo ha annyira nagyon rám cuppant volna, akkor nem mondaná azt, hogy bocsika, menj meg egy kört légyszike, mert még nem állok készen. 

És hogy továbbra is kurvára értékelem az őszinteségét, de azért lássuk be, hogy igazam van, és nem engem lát leendő gyermekei anyjaként. 

Erre azt mondja, hogy nem erről van szó, és hogy együtt megoldjuk, és hogy majd talán egyszer megértem őt, meg hogy ő azért szeretné tartani a kapcsolatot, mert hogy sose tudni, mit hoz az élet. 

Én meg pacekba visszakérdezek, hogy de mégis milyen céllal szeretne velem barizni a jövőben? Azt mondom neki, hogy én türelmes gyerek vagyok, elmondom neki, hogy biztos nagyon bele tudnék szeretni, meg tudnék várni is két hónapot, vagy egy évet, de hogy én legyek a vésztartalék azért köszi, de inkább nem lennék. 

Aztán meg pár szóban elmesélem neki a bécsi-iráni Irhant, meg a szerelmi hadjáratát felém. Elmondom neki, hogy Irhan lenne számomra a tökéletes racionális választás. De hogy azért nem választom őt, mert nem lehet csak fejben együtt élni valakivel. És hogy racionális választásból maradni valakivel azon túl, hogy nem korrekt, még egy jó nagy fostalicska is. 

Erre Prince csak annyit mond, hogy nem tudja, mit kéne mondania, én meg azt, hogy semmit drágám, semmit. Aludj rá, és ha lesz mondanivalód, én itt leszek. 

Szóval így történt, hogy beláttam, hogy bár mehetnék Princehez, és tehetnék úgy, mint ha minden hű-de-szupi lenne, de leginkább csak magammal basznék ki. Sőt. Rápöröghetnék a történetre, hogy hú-de-jó fogás ez a kisherceg, kimegyek, és addig stummolom, míg rá nem jön, hogy én vagyok élete szerelme, de az a helyzet, hogy kurvára nincs kedvem udvarolni. 

Nem csak hogy kedvem nincs, de őszintén szólva ez nem is az én feladatom lenne. Azon is elgondolkodtam, hogy izgis lenne-e, ha kimennék, és a fogadalmamat tartva nem dugnék vele. Lehet. És lehet, ha máskor találkoztunk volna, akkor nem hagynám annyiban ezt a kiskandúrt, és futnék, rohannék utána. Potenciál van benne, anno Ezelt én is csak kúrni tartottam, de ő meg annyira nyomta az udvarlást, meg a kellesz nekem-et, hogy végül beadtam a derekam, és faszán beleszerettem. Hogy akkor már késő volt, az mas kérdés, de nem szeretnék kérdések közt élni a párommal, azon gondolkodva, hogy vajon holnap is fogok-e neki kelleni.

Száz szónak is egy a vége, hölgyeim, lássuk be, ha kell nekünk valaki, akkor azt most akarjuk, nem később. Pont ugyanúgy, mint egy új cipellőt, amibe elsőre beleszeretünk. Nem tudjuk ott hagyni, mert mi lesz, ha elviszi más?

Egyszerű, mint az egyszer egy, vagy simple as fuck. Ugye? 

Csók,

xLady

Még mindig Princen morfondírozom, hogy vajon mitől tört le a lelkesedésem, de nem tudom megfejteni, így betudom annyival, hogy faszi agyam van, megvolt, és már annyira nem is érdekes.

Csiklandós jó reggelt Kedveseim! 

Ma reggel arra ébredtem, hogy lefagy az arcom, olyan hideg van, aztán telót bekapcsoltam, és jöttek is szépen, sorban a kis ikonok az állapotsorban. New York örök ámen megsértődött rám, azóta sem válaszoltak, de gondolom, hallgatás-beleegyezés elven approvolták a döntésem.

Aztán olvasom Prince üzenetét, hogy jó reggelt honey, visszapötyögök, hogy neked is babe, majd pörgetni kezdem Indexet, és látom, New York hó alatt. Aztán meg egyből arra gondolok, hogy elvileg én most ott lennék, és érdekes módon egy cseppnyi sajnálkozás sincs bennem, hogy de mégsem.

Miután Prince hazament, teljes lázban vártam az éjjelt, hogy üzenetet írjon, hogy hazaért és minden rendben. Kukorékoltam, és boldogan nyugtáztam éjjel kettőkor, hogy átlépte a határt, és bár a seggét már elülte, egyben van. Visszafogottan cseverésztem, mert nem tudhattam, Prince hogy fogadná az érzelmi áradatomat, így csak kedvesen megjegyeztem, hogy őszintém sajnálom a seggét, de örülök, hogy amúgy minden rendben. 

Aztán Prince azt mondta, hogy legközelebb az autómmal jövök honey, én meg elmosolyodtam, hogy juhéjj, akkor lesz legközelebb. Végül elköszöntünk, és én eltettem magam. 

Másnap, mikor felébredtem, valami olyasmit éreztem, mint mondjuk Csipkerózsika, aki azért ébredt fel, mert túlaludta magát, és nem azért, mert Józsika megcsókólta. Valamelyik másik dimenzióban úszott a fejem, és Prince is csak egy távoli dimenziónak tűnt. Furcsálltam, hogy ez most mi, mert az addigi lelkesedésem hirtelen eltűnt. Egészen előző estéig majd kiugrottam a bugyimból, annyira izgultam, meg akartam Princet. Azt latolgattam, hogy nagyon tetszik, hogy nem hűbele-balázsként ígérgetünk egymásnak, hanem ismerkedünk továbbra is, és mivel a jó szex pipa, ebből akár komolyabb történet is lehet. Tetszett, hogy a maga módján visszafogott, és izgalmas. 

Aztán tessék, felébredek, és hirtelen az egész tovaszállt. Leülök kávézni, meg spanyol házit fordítani, és hirtelen megakadok. Még mindig Princen morfondírozom, hogy vajon mitől tört le a lelkesedésem, de nem tudom megfejteni, így betudom annyival, hogy faszi agyam van, megvolt, és már annyira nem is érdekes.

A spanyollal csak nem bírok, így hirtelen segítséget akarok kérni, és láss csodát. Kire írok rá? Nem Princere. Hanem Christianra. Christian meg azonnal felhív, hogy of course, küldjem át, és segít. Megköszönöm, azt mondja, szívesen, majd spanyolul hozzáteszi, hogy szépség.

Elmerengek azon, hogy vajon miért az exemtől kérek segítséget, és miért nem a frissen megismert, bimbozó románcom másik felétől, Princetől. A választ ugyan nem tudom, de magamat furcsállom.

Aztán meg belátom, hogy Christian olyan szinten az életem része, mint más férfi sosem. Ismeri minden kibaszott rezgésemet, és én is az övét. Nem kell magyarázkodni semmiért, vele már tényleg olyan take it easy minden. Elmondom neki, hogy visszamondtam New Yorkot, pedig ma már ott lennék, és hogy ez szerintem felettébb funny. Mire azt válaszolja, hogy aham, tényleg funny. Oké.

Aztán pittyeg megint a telefonom, Prince az. Elmondom, hogy a spanyollal szenvedek, mire azt mondja, hogy bármi kérdésem van, toljam bátran, segít. Így a következő fennakadásomnál már tőle kérdezem, hogy ezt hogy kell spanyolul mondani, ő meg felhív, és ecsetelni kezdi a különböző ragokat, és opciókat. Leesik az állam, hogy thank you babe, you're awesome, és elkönyvelem, hogy Prince jó gyerek. 

Aztán a nap többi részét pörgetem, és azon filózom, hogy azt hiszem, sokkal jobb egy kevésbé helyes faszinak a nője lenni, mint valami Don Juannak. A Don Juanokkal csak a baj van. Túl szépek, túl nagy a kísértés, arról nem is beszélve, hogy pontosan tudják magukról, hogy átlagon felüli eresztések, és a legtöbbjük pont ezért egy érzelmi analfabéta.

Sokkal jobban kimutatja az érzéseit egy kevésbé jóképű fickó, sokkal jobban udvarol, és talán sokkal figyelmesebb is, mint fizikai kihívásoktól mentes társai. Nem tudom, hogy nálunk, nőknél is így van-e, de szerintem igen. Egy szép külsővel sokkal kevesebb erőfeszítést kell belepakolnia valakinek már az ismerkedésbe is. Whatever. 

Szóval telik a nap, én meg az estémet of course Zsuzsival tengetem, és immár együtt próbáljuk megfejteni, vajon miért nem lehet az egész társkeresősdi sokkal egyszerűbb. Úgy, mint annak idején, amikor megmondták, hogy na az lesz a férjed, te meg bólintottál, hozzámentél, és lélted vele az életed. 

Jut eszembe, ma megyek a nagybátyjámhoz, aki szilveszter napján azért hívott fel, mert szerinte megtalálta számomra az igazit. Egy cigány fiatalember érdeklődik irántam házasodási szándékkal, látatlanul és ismeretlenül. Hömm.

És nálunk ugyebár nincs kamaty házasság előtt, mert az tiszteletlenség, szóval ez jár az eszemben, hogy vajon jobban járnék-e egy olyan faszival, aki egyből nősülne, és nem csak baszna.

Nem tudom. Azt viszont igen, hogy rájöttem, mi a bajom. Azon túl, hogy az antibébi tabletta baszakszik a hormonjaimmal és az idegrendszeremmel, az is a bajom, hogy rájöttem, most először szeretnék valakivel randizgatni, megismerkedni, szerelembe esni, és csak utána kupakolni. 

Hogy ez valaha megtörténik-e, azt nem tudom, de azt hiszem, pont azért van most agyfaszom, mert bánom, hogy a sok valaha is volt kanom olykor-olykor felbukkan, a nagy semmiből hirtelen szerelmet vall, vagy kúrna, én meg csak azt érzem belül, hogy get the fuck off please.

Csók,

xLady

Én utálok búcsúzkodni, és mivel nem tudhatom, tényleg látom-e még valaha, így úgy búcsuzom, hogy akkor ennyi volt, és többet úgysem látom. 

Mikor hazaértünk, én máris kezdtem befeszülni attól, hogy Prince hamarosan hazamegy. Próbáltam magamban ezen nem lovagolni, és gondoltam, kreatív is leszek, ezért magamra dobtam a macska szerkómat, ami egy olyan fekete harisnya szerű anyag, ami az egész testemet fedi, egészen a nyakamig, egyetlen egy kivétellel. Puncilyuk van rajta.

Prince nem érezte jól magát, így kidőlt, őt a hideg rázta, én meg azt sem tudtam, hogy térüljek-forduljak, hogy jobban legyen. Azt hittem, megzabálom, mikor azt mondta, hogy I want my mom, merthogy nem olyan volt, mint egy pöcsögő és hisztis kurva, hanem olyan, mint egy felnőtt férfi, aki nagyon távol az anyukájától gond nélkül ki meri ezt mondani a frissen megismert nőjének.

Kérdeztem, kér-e valamit, ő meg csak intett, hogy szimplán bújjak mellé. Így is tettem, és pár perccel később, mikor Prince simogatni kezdett, és a kezei elindultak lefelé, felfedezte a huncut kis puncilyukat és teljesen kiborult. Én háttal feküdtem benne, kis kanál-nagy kanál pózban, ő csak simogatta és gyúrta a testem, én a fejemet hátrahajtottam, a jobb kezemmel a haját túrtam, és vonaglani kezdtünk. Nem volt zene, mi mégis ritmusra mozogtunk, köröztünk és szinte hullámoztunk, miközben ő a nyakamat csókolgatta és csak annyit susogott, you like sex, ha? Én meg nem is válaszoltam, hirtelen úgy elkábultam, így Prince egyszer csak a hasamra fordított, és miközben én hason feküdtem, ő hátulról belém jött. 

Nem döngetős baszásra vágytam, hanem sokkal inkább egy érzéki szeretkezésre, és bár ez a baszás is jól sikerült, a testem kielégült, a lelkem viszont nem. Prince nem szeretgetett meg kellőképpen, viszont annál inkább megbaszott. 

Aztán eszembe jutott, hogy Zsuzsi azt is mondta, nagyon kerek a mi kis történetünk, de ő nem lát köztünk érzelmi kötődést. Igaza is van, mert hogy az szerintem sem nagyon volt. Valamiért még ebben is Christianra hasonlít a történet, mert anno vele is mindig az volt, hogy ő sosem jelezte, hogy odáig, meg vissza van értem, és ez bennem rengeteg kérdést hagyott folyamatosan. Prince részéről sem érzem azt, hogy odáig van értem, és ez bennem is gátakat szab. Ezellel például gond nélkül kezdeményeztem a szexet is bármikor, vagy vita közben hirtelen betérdeltem elé, mert annyira biztos voltam a dolgomban, hogy nem játszott semmilyen kudarc tényező.

Nyilván Prince sem lökne odébb, ha hirtelen betérdelnék elé, de valahogy kérdések vannak bennem vele kapcsolatban. Ezel sokszor váratlanul felkapott és rávágott az ágyra, vagy éppenséggel ha csak az utcán jött mellettem, akkor is azt éreztem, hogy ez egy kibaszottul férfi férfi, én meg kibaszottul nő vagyok mellette.

Nyilván mindenki másmilyen, és ahogy Ezel mondjuk idegből majdnem feltett egyszer a falra, úgy Prince valószínűleg sosem tenne ilyet. 

Aztán eljött a másnap reggel, zuhanyzás után kiderült, hogy Prince ugyanazt az arckrémet használja férfi verzióban, amit én nőiben. És nem. Nem L'oreált használunk. És lehet, hogy az uraknak ez azt jelenti, hogy egy buzeráns kis faszkalap, de nekünk, nőknek meg azt, hogy patent ápolt férfiúval van dolgunk, aki bizony a legapróbb lepattant körömlakkot is azonnal kiszúrja. 

Miközben az állomás felé tartottunk, én már nagyon befeszültem, mert eszembe jutott, hogy tök mindegy, most mit is mondunk egymásnak a búcsúnál, úgysem az számít, mert hogy annak idején Ezellel is úgy bucsúztam el, ahogy, és végül kurvára más iranyt vettek a dolgok. 

Én utálok búcsúzkodni, és mivel nem tudhatom, tényleg látom-e még valaha, így úgy búcsuzom, hogy akkor ennyi volt, és többet úgysem látom. 

Éppen ezen merengtem az odafelé úton, amikor láttam, hogy Prince oldalról meredten bámul. Előbb a váltón lévő kezemet, amire ráteszi az övét, majd pedig az arcomat nézi meredten. Én nem nézek oda, mert félek, mit látnék, és alibinek használom, hogy egyébként is vezetek. 

Prince annyit mond spanyolul, hogy szépség, majd pedig felfedez rajtam egy gyerekkori sebet, és azt mondja, ezt nem hiszi el. Mutogatni kezdi saját magát, hogy nézzem meg, pont ugyanott van, pont ugyanolyan gyerekkori sérülése, mint nekem. 

Odanézek, és bassza meg, tényleg, majd elmosolyodom, és csendben vezetek tovább. 

Azt mondja, hiányozni fogsz, azt mondom, te is, aztán begurulunk a Keleti parkolójába. Kiszállunk, ő megölel, a kezembe nyomja az összes megmaradt magyar pénzét, hogy neki úgysem kell, meg hogy tankoljam az autóba, ha már ennyit furikáztunk. 

Nem akarom elvenni, de nem hagyja, így beszaladunk a vonathoz, lassan indul, ő felszáll, én meg nem várom meg, hogy elinduljon, annyit mond, hogy ahogy átlépte a határt, jelentkezik, én bólintok, jó utat kívánok neki, hátat fordítok és úgy sietek vissza az autóhoz, mint ha épp lejárni készülne a parkolójegyem. 

Beülök az autóba, fújtatok, mint egy őrült, majd sóhajtok egy hatalmasat, felhívom a barátnőmet, hogy öt perc múlva ott vagyok, a zenét felbaszom, egyest kapcsolok, és kihajtok a Thököly útra. 

Csók,

xLady

Folyt. köv.