Még mindig Princen morfondírozom, hogy vajon mitől tört le a lelkesedésem, de nem tudom megfejteni, így betudom annyival, hogy faszi agyam van, megvolt, és már annyira nem is érdekes.
Csiklandós jó reggelt Kedveseim!
Ma reggel arra ébredtem, hogy lefagy az arcom, olyan hideg van, aztán telót bekapcsoltam, és jöttek is szépen, sorban a kis ikonok az állapotsorban. New York örök ámen megsértődött rám, azóta sem válaszoltak, de gondolom, hallgatás-beleegyezés elven approvolták a döntésem.
Aztán olvasom Prince üzenetét, hogy jó reggelt honey, visszapötyögök, hogy neked is babe, majd pörgetni kezdem Indexet, és látom, New York hó alatt. Aztán meg egyből arra gondolok, hogy elvileg én most ott lennék, és érdekes módon egy cseppnyi sajnálkozás sincs bennem, hogy de mégsem.
Miután Prince hazament, teljes lázban vártam az éjjelt, hogy üzenetet írjon, hogy hazaért és minden rendben. Kukorékoltam, és boldogan nyugtáztam éjjel kettőkor, hogy átlépte a határt, és bár a seggét már elülte, egyben van. Visszafogottan cseverésztem, mert nem tudhattam, Prince hogy fogadná az érzelmi áradatomat, így csak kedvesen megjegyeztem, hogy őszintém sajnálom a seggét, de örülök, hogy amúgy minden rendben.
Aztán Prince azt mondta, hogy legközelebb az autómmal jövök honey, én meg elmosolyodtam, hogy juhéjj, akkor lesz legközelebb. Végül elköszöntünk, és én eltettem magam.
Másnap, mikor felébredtem, valami olyasmit éreztem, mint mondjuk Csipkerózsika, aki azért ébredt fel, mert túlaludta magát, és nem azért, mert Józsika megcsókólta. Valamelyik másik dimenzióban úszott a fejem, és Prince is csak egy távoli dimenziónak tűnt. Furcsálltam, hogy ez most mi, mert az addigi lelkesedésem hirtelen eltűnt. Egészen előző estéig majd kiugrottam a bugyimból, annyira izgultam, meg akartam Princet. Azt latolgattam, hogy nagyon tetszik, hogy nem hűbele-balázsként ígérgetünk egymásnak, hanem ismerkedünk továbbra is, és mivel a jó szex pipa, ebből akár komolyabb történet is lehet. Tetszett, hogy a maga módján visszafogott, és izgalmas.
Aztán tessék, felébredek, és hirtelen az egész tovaszállt. Leülök kávézni, meg spanyol házit fordítani, és hirtelen megakadok. Még mindig Princen morfondírozom, hogy vajon mitől tört le a lelkesedésem, de nem tudom megfejteni, így betudom annyival, hogy faszi agyam van, megvolt, és már annyira nem is érdekes.
A spanyollal csak nem bírok, így hirtelen segítséget akarok kérni, és láss csodát. Kire írok rá? Nem Princere. Hanem Christianra. Christian meg azonnal felhív, hogy of course, küldjem át, és segít. Megköszönöm, azt mondja, szívesen, majd spanyolul hozzáteszi, hogy szépség.
Elmerengek azon, hogy vajon miért az exemtől kérek segítséget, és miért nem a frissen megismert, bimbozó románcom másik felétől, Princetől. A választ ugyan nem tudom, de magamat furcsállom.
Aztán meg belátom, hogy Christian olyan szinten az életem része, mint más férfi sosem. Ismeri minden kibaszott rezgésemet, és én is az övét. Nem kell magyarázkodni semmiért, vele már tényleg olyan take it easy minden. Elmondom neki, hogy visszamondtam New Yorkot, pedig ma már ott lennék, és hogy ez szerintem felettébb funny. Mire azt válaszolja, hogy aham, tényleg funny. Oké.
Aztán pittyeg megint a telefonom, Prince az. Elmondom, hogy a spanyollal szenvedek, mire azt mondja, hogy bármi kérdésem van, toljam bátran, segít. Így a következő fennakadásomnál már tőle kérdezem, hogy ezt hogy kell spanyolul mondani, ő meg felhív, és ecsetelni kezdi a különböző ragokat, és opciókat. Leesik az állam, hogy thank you babe, you're awesome, és elkönyvelem, hogy Prince jó gyerek.
Aztán a nap többi részét pörgetem, és azon filózom, hogy azt hiszem, sokkal jobb egy kevésbé helyes faszinak a nője lenni, mint valami Don Juannak. A Don Juanokkal csak a baj van. Túl szépek, túl nagy a kísértés, arról nem is beszélve, hogy pontosan tudják magukról, hogy átlagon felüli eresztések, és a legtöbbjük pont ezért egy érzelmi analfabéta.
Sokkal jobban kimutatja az érzéseit egy kevésbé jóképű fickó, sokkal jobban udvarol, és talán sokkal figyelmesebb is, mint fizikai kihívásoktól mentes társai. Nem tudom, hogy nálunk, nőknél is így van-e, de szerintem igen. Egy szép külsővel sokkal kevesebb erőfeszítést kell belepakolnia valakinek már az ismerkedésbe is. Whatever.
Szóval telik a nap, én meg az estémet of course Zsuzsival tengetem, és immár együtt próbáljuk megfejteni, vajon miért nem lehet az egész társkeresősdi sokkal egyszerűbb. Úgy, mint annak idején, amikor megmondták, hogy na az lesz a férjed, te meg bólintottál, hozzámentél, és lélted vele az életed.
Jut eszembe, ma megyek a nagybátyjámhoz, aki szilveszter napján azért hívott fel, mert szerinte megtalálta számomra az igazit. Egy cigány fiatalember érdeklődik irántam házasodási szándékkal, látatlanul és ismeretlenül. Hömm.
És nálunk ugyebár nincs kamaty házasság előtt, mert az tiszteletlenség, szóval ez jár az eszemben, hogy vajon jobban járnék-e egy olyan faszival, aki egyből nősülne, és nem csak baszna.
Nem tudom. Azt viszont igen, hogy rájöttem, mi a bajom. Azon túl, hogy az antibébi tabletta baszakszik a hormonjaimmal és az idegrendszeremmel, az is a bajom, hogy rájöttem, most először szeretnék valakivel randizgatni, megismerkedni, szerelembe esni, és csak utána kupakolni.
Hogy ez valaha megtörténik-e, azt nem tudom, de azt hiszem, pont azért van most agyfaszom, mert bánom, hogy a sok valaha is volt kanom olykor-olykor felbukkan, a nagy semmiből hirtelen szerelmet vall, vagy kúrna, én meg csak azt érzem belül, hogy get the fuck off please.
Csók,
xLady
Utolsó kommentek