Úgy két hónapja megy a huzavona, rengeteget gondolkodtam azon, hogy elfogadjam-e az állást, mert bár New Yorkot szeretjük, azért az mégsem a szomszédban van. És mert bár rengeteg pénzért kéne dolgoznom, de távol lennék mindenkitől, és mindentől, egy valakit leszámítva.
Már sokadjára fogalmazódik meg bennem az a gondolat, hogy nekem talán nem jár örökké tartó nagy szerelem. Hogy miért, azt most hosszú lenne fejtegetni, de a helyzet az, hogy miközben epekedve várom Hans holnapi érkezését, cseng az emailem, és megérkezik a New Yorki irodából a második fordulós válasz, amiben azt írják, igen, engem akarnak.
Szóval most írnom kéne a céges travel agencynek, hogy mikorra kérem a jegyemet, és mivel az új évben már ott kellene kezdenem, azt szeretnék, ha holnap utaznék. Legalábbis Londonba, az európai headquarterbe, hogy személyesen is találkozzak a leendő fönökömmel.
Holnap. Amikor Hans Budapestre érkezik.
Úgy két hónapja megy a huzavona, rengeteget gondolkodtam azon, hogy elfogadjam-e az állást, mert bár New Yorkot szeretjük, azért az mégsem a szomszédban van. És mert bár rengeteg pénzért kéne dolgoznom, de távol lennék mindenkitől, és mindentől, egy valakit leszámítva.
Az exem-nagyszerelmem Christiant.
Mint tudatos, ő is pont New Yorkba költözött a válásunk után. Hogy pont oda akarnak áthelyezni, nem tudom, mennyire írható a véletlen számlájára.
Ha elmegyek, kiszakadok az itteni környezetből, kurva sok pénzt kereshetek, viszont akkor se LIVE fogadóórázni, sem pedig saját vállakozni nem tudok. És most a szerelmi életemről direkt nem is beszélek.
Szóval adott a kérdés, a fejem meg zúg a dilemmától, hogy ilyenkor mit is kell csinálni.
Őszintén?
Fogalmam sincs. De ha maguknak van ötletük, írják meg nekem please.
Csók,
xLady
Utolsó kommentek