Azt a kurva mindenit!

Azt mondják, megérzi az ember, amikor szembejön az igazi. És tényleg.

Cimbalmos jó reggelt Kedveseim! 

Ma reggel arra ébredtem, hogy valami hideg és nedves nyomódik az orromhoz. Kinyitottam a szemeim, és 3D-ben láttam Oszkárt, amint épp meglepődött arccal néz rám, hogy jujj, felébresztett, de ha mar így történt, akkor gyorsan teste teljes tömegével rám is telepedett, hogy biztos legyek benne, hogy ő megérkezett. 

Hát jó kedvesem-gondoltam, és miközben a jobb kezemmel készültem megsimítani a buksiját, Oszkár már hanyatt is vágta magát, a száját nyaldosta, ergo jelezte, hogy köszi, hogy felébredtem, akkor dörgölhetem a kolbász testét egész nyugodtan. 

Én meg miközben a hasát gyúrom, ő hátrahajtja a fejét a vállamra és szerelmes szemekkel néz rám. Én meg a plafont bámulom, pörgetem a tegnap estét, meg a bennem cikázó érzéseket. Rájövök, hogy ha Christianra gondolok, valahogy megnyugszom, és azt érzem, mennyivel egyszerűbb lenne az életem, ha tudnám, hogy ő is itt van, csak mondjuk épp a kávéját főzi a konyhában.

Sokat gondolkodtam már azon, hogy nem véletlen, hogy mi szétmentünk, de nyilván az sem véletlen, hogy azóta sem ő, sem én nem állapodtunk meg másnak az oldalán. Aztán arra gondolok, hogy a bennem lévő melegséget miért tudja Christian még ennyi év után is bármikor előhívni.

Hogy azt érzem, hogy nyugi van, béke van, meg peace. És hogy megérkeztem a végállomásra please. 

Bátorkodom feltenni magamnak a kérdést, hogy vajon még szerelmes vagyok-e Christianba, és csak elfogadtam, hogy köztünk már vége, de közben bármikor újra tudnék érte lángolni, vagy csak azért érzem ezt, mert dörömböl a vágyam az állandóságra. Hogy mi van, ha én még mindig őt szeretem, és ezért nem bírok megmaradni másnak az oldalán? Vagy mi van, ha mi tényleg meant to be, és akkor meg azért nem állapodtunk meg még másnak az oldalán? 

Nem tudom. De az tény, hogy Christian nem csak életem legnagyobb fingatása, de legszebb élménye is volt egyben. Tudják, a mindent elsöprő igazi, amit érez az ember az első pillanatban. Azt mondják, megérzi az ember, amikor szembejön az igazi. És tényleg.

Én a legeslegelső másodpercben tudtam, hogy ő az, és hogy tőle akarok gyerekeket. Egyszerűen éreztem, hogy ő az, akire vártam, ő a másik felem, így azon sem hezitáltam sokat, hogy igent mondjak-e Christiannak röpke nyolc hét után, amikor megkérte a kezemet. 

Bár hivatalosan még csak pár hete ismertem, én mégis úgy éreztem, hogy ezer éve ismerem őt, és hogy nem kérdés, hogy we were meant to be. Később, Christian egy véletlen elszólásából kiderült, hogy az első randikon, amikor beültünk az autóba és meglátta a térdeimet, beléhasított a felismerés, hogy ez a nő lesz a gyermekeinek az anyja. Szóval mindketten biztosak voltunk abban, hogy egymást kerestük, és mi vagyunk egymásnak a végállomás. Jöhet hó, jöhet szél, senkit sem érdekel, mert mi együtt vagyunk, és ez pont így van megírva a nagy könyvben is.  Aztán meg mégsem. 

Szóval azt hiszem, érthető, ha ezek után mindkettőnket egy életre kifacsart a válásunk. De mégsem utáljuk egymást, sőt, szabadulni sem szabadulunk egymástól. 

Mamikámék, meg Christian családja a mai napig nem érti, hogy mit szerencsétlenkedünk a világ két végén, és miért nem látjuk már be, hogy nekünk egymás mellett van a helyünk. Mi meg erősködünk, hogy nem, nem. Ez ennyi volt, es hogy life goes on. De őszintén szólva vannak pillanatok, amikor ebben egyáltalán nem vagyok biztos. 

Azt hiszem, mi még mindig szeretjük egymást. Hogy szerelemmel-e, abban azért nem vagyok biztos, de szívem melege arra enged tippelni, hogy valószínűleg valamit kurvára elnyomunk, és ez a valami újra lángolna, ha teret mernénk neki engedni. Hogy merünk-e, az már más kérdés.

Miután Mamikám végignézte a tegnapi hahotázásomat, miközben Christiannal beszélgettem, csak annyit mondott Papikamnak, hogy nézze, milyen jól elvagyunk. Amikor meg együtt voltunk, megettük egymás életét. Majd megkérdezi tőlem, hogy ez most mi ez. Én meg csak nevetek, és azt mondom, semmi.

Érdekes, hogy egy valami fixen megmaradt bennem Christianból. Bármikor is villanjon elém kép a leendő családi albumomból, látom a leendő kislányomat, és látom az apját is. És bizony eddig akárkivel is voltam éppen együtt, ezeken a képeken mindig Christian villant fel apaként. Ha álmodom, ha csak képet látok, ha a szülőszobán, ha sokkal később az autóban, a mellettem lévő gyermekem apja Christian. Mindig. 

Ezt én betudtam valami furcsaságnak az agyamban, de miután Mamikám a múltkori szülős álmom után közölte, hogy elképzelni sem tudja, hogy mástól legyen gyerekem, mint Christiantól, és hogy van előtte egy kép, amin a szülőszobára Christian lép be, akkor azért egy kicsit elgondolkodtam. Hogy az oké, hogy bennem mindenféle kering, de hogy Mamikám is ezt lássa, azért az már meredek. 

Úgyhogy könnyen lehet, hogy mi tényleg meant to be vagyunk, csak még kell egy pár kört futnunk a végállomásig. Vagy nem. De a mai napig ha arra gondolok, hogy Christian volt az egyetlen férfi, akinek például bármikor beleharaptam a pucér seggébe, akkor azért azt mondom, hogy oh dear, ilyen férfi szerintem nem sűrűn lesz újra. Most őszintén hölgyeim. Mi kell ahhoz, hogy egy férfinak a meztelen seggébe harapjunk, miközben ő nyugodtan hasal az ágyon szex után? Na ugye. 

És még valami. Christiannal nem azért nem szexeltünk az elmúlt pár alkalommal, mert nem jutott rám anyag a heréiből. Nem is azért, mert nem volt vonzalom. Hanem azért, mert a legutóbbi szexelésünk tragédiába fulladt. És bár nem beszélünk róla, de mindkettőnkben mereven él az emlék, és nem merjük újra összeereszteni a nemi szerveinket, mert mi van, ha teherbe esek? Akkor az aztán mindent eldönt, és nincs tovább szerencsétlenkedés. Akkor megérkezik a végállomás, amire nem tudom, hogy készen állunk-e. 

Úgyhogy üzenem mindenkinek, aki úgy érzi, az igazija mellett tengeti magát, de az arcából mégsem tud lejjebb adni, hogy ne várja meg, amíg rákényszeritik arra, hogy rájöjjön, mit jelentett neki a másik. 

Elcsépelt, de igaz, hogy addig értékeljük, amink van, ameddig ott van mellettünk, egy szaglásnyira. Szeressék egymást. Őszintén.

Csók,

xLady

képek: http://berliana-pasaribu.blogspot.hu/2010/07/all-my-life-i-waiting-for-you.html, http://strangerdiaries.wordpress.com/tag/happy-couples/, http://imgfave.com/view/1854034