Azt a kurva mindenit!

A másnap reggel csendben és nyugalomban telt, Prince még aludt, én mellette feküdtem és közben kezdett bennem érlelődni a gondolat, hogy lassan hazamegy, én meg lassan elvileg New Yorkba, de erről még nem beszéltem neki egyáltalán.

Mire kiértünk a Vörösmarty térre, már kellően rá voltunk hangolódva a hangulatra, karácsonyi fények, hullámzó tömeg, hangos zene, árusok, és táncoló emberek mindenhol. Kézenfogva suhantunk a tömegben, majd valahol a Haddaway-What is love című számánál mi is teljesen meghülyültünk és táncolni kezdtünk. Hihetetlen hangulata volt az egésznek, olyan volt, mint egy utcai karnevál, aki nem volt ott, bőszen sajnálhatja, és jövőre mindenképpen menjen el.

Szóval ettünk, meg ittunk, meg mulattunk, a tüzijáték meg tőlünk pár méternyire hangoskodott, és mi csak hahotáztunk, nevettünk, és mosolyogtunk, annyira jó volt. Aztán hirtelen, miközben lengek a zenére, boldogan mosolygok a világra, meg Princere, hirtelen megpillantom a tömegben azt a srácot, aki jó ideje fűz fészbukon egy randira. Pont előző nap írt, hogy talizzunk, én meg pont nem válaszoltam. Ahogy kiszúrtam, vadul forogni kezdtem, nehogy meglásson, de sajnos késő volt, sőt, kretén öcsi gondolta, vicces lesz, és miután kiszúrt, odajött köszönni Princenek. Prince meg közvetlen gyerek, így visszaköszönt, aztán kérdezte, ismerem-e. Mondtam, hogy csak valamicskét. Sebaj.

Később aztán mellénk keveredett egy éppen itt vakációzó svájci párocska, akikkel előbb beszélgettünk, aztán meg táncoltunk és bohóckodtunk. 

A visszaszámlálás elindult, az óra megütötte az éjfélt, a tömeg örjöngött, fergeteges hangulat volt, és mi meg éjfélkor megcsókoltuk egymást, hogy akkor boldog új évet.

Aztán a kis svájciakkal úgy lepacsiztunk, hogy gondoltuk, még beülünk valahová, így a közel fél órányi küzdelem után kijutottunk a tömegből, és elindultunk a Deák tér felé. A Deák téren van az egyik törzshelyem, ahova évek óta járok, és ahova anno Christiannal kezdtem el járni. Többször összefutottam ott már több exemmel is, volt olyan, hogy ott volt egyszerre kettő is, akiknek egyébként fogalmuk nem volt róla, hogy lyuk pajtások by the way, én meg nem tudtam, hogy a kellemetlenségtől sírjak, vagy nevessek. 

Törzsközönség van, mindenki ismer mindenkit, és érdekes módon Ezelt egyszer sem vittem oda, Princeszel, meg a két svájcival az oldalamon viszont elsőre úgy gondoltam, hogy simán lazán beülhetünk még egy bambira. Így is tettünk, a pincér srácokkal pacsiztam, ők meg végigmérték Princet, hogy akkor nyilván ez az új kanom. Nyilván.

Szóval hajnalig ott tengtünk és iszogattunk, majd végült taxiba dobtuk magunkat, és hazarepültünk.

Én még gyorsan lezuhanyoztam, és az volt a legérdekesebb, hogy nem arra vágytam, hogy alvás előtt dugjunk még egy jó nagyot, hanem arra, hogy belebújhassak Princebe, meg az illatába, ő meg jól megölelgessen. Ez így is történt kérem, és amikor már majdnem elaludtunk, nekem hiányzott a zeném, amire mindig elalszom, így megkérdeztem, hogy Prince bánná-e, ha betenném. Sokat hezitáltam, mert az a bizonyos zene, amire aludni szoktam, az bizony valamilyen vallási zene, és bár engem mindig nagyon megnyugtat, nem tudhatom, hogy Prince mennyire értékelné Isten hívó szavait, alvás gyanánt. 

De Prince természetesen nem bánta, sőt, némán mégjobban ölelt, én meg a tökéletes elégedettséget éreztem, miközben valami meghittség szállta be a szobát, és épp azt akartam volna kibüfögni, hogy I want you babe, amikor is hopsz, hirtelen bepilledtem, és már aludtam is. 

Aztán a másnap reggel csendben és nyugalomban telt, Prince még aludt, én mellette feküdtem és közben kezdett bennem érlelődni a gondolat, hogy lassan hazamegy, én meg lassan elvileg New Yorkba, de erről még nem beszéltem neki egyáltalán. Aztán a telefonomra néztem, megláttam a kis borítékot, a gyomrom összeugrott, hogy ez New York lesz, és hatalmasat sóhajtva nyugodtam meg, amikor megláttam, hogy mégsem kintről írtak. 

Ez volt az a pont, amikor eldöntöttem, hogy maradok. 

Nem megyek ki, mert nincs ott semmim, és ahogy megírtam a kintieknek, hogy ezer bocsi, de please cancel it, megkönnyebbültem, és úgy éreztem, ez volt a jó döntés. Lehet, később megbánom, de most így jó. És nem, elsősorban nem Prince miatt, de azért nyilván ha lesz belőlünk valami, akkor ő is közrejátszik a további történtemben. 

Szóval így már értelme sem volt, hogy elmeséljem neki egyáltalán New Yorkot, meg a dilemmámat, így továbbra sem tud róla semmit. És nem is kell.

Aztán a délutáni fáradt fényekben mi megint a kanapén tengtünk, ő megint gyújtott egy vizipipát, én meg az ölébe feküdtem és blogolni kezdtem. Épp megírtam a vizipipás szopást, amikor Prince hirtelen megszólalt, hogy a vizipipás szopást mindenképpen írjam meg, mert az valami felejthetetlen élmény volt. Csak annyit mondtam, hogy épp most fejeztem be, majd hangosan nevetni kezdtünk, és azt mondta, hogy akkor üzeni az uraknak, mindenképpen próbálják ki ezt a szédítő élményt, mert annyira szürreálisan erotikus, hogy már a gondolatától is feláll a farka. 

Úgyhogy hölgyeim és uraim, tessék a szájaikat használni, és szívásra fel. 

Blogolás után, hirtelen Adele sucksongja csendült fel, és nekem az jutott eszembe, hogy ez csakis egy égi jel lehet, így a szexi gitár pedzegetésre már tekertem is be magam Prince lábai közé. 

Nem tudom megfogalmazni, milyen érzés volt a farkán csüngeni, miközben Adele a szomorú elmúlásról énekelt, de engem úgy hazabaszott szopás közben, hogy most először nem néztem Prince szemeibe, hanem becsuktam őket, és már éreztem is a bennem feltóduló valaha volt fájdalmamat, szorították a torkomat, majdnem elsírtam magam, de csak csináltam és csináltam, semmi pénzért nem hagytam volna abba, és közben fájt minden. Christian, Ezel, a sok fennmaradt és megválaszolatlan kérdés, igy konkrétan olyan volt az egész, mint ha in memorian emlékszopást tartottam volna. Annyira szégyelltem magam, hogy Princere ránézni sem mertem, csak hallgattam Adelet, és csak ő volt, a ritmus, meg a farok a számban. 

Majd a nótának vége lett, meg nekem is, ránéztem Princere, ő is akkor nyitotta ki a szemeit, és olyan szomorúságot láttam bennük, amit nehéz lenne megfogalmaznom. Hirtelen arra gondoltam, hogy bassza meg, most ő is biztos az exeire gondolt közben, és végül nem szóltunk semmit, csak letettem az arcom az ágyékára, a pucér farka mellé, ő meg rátette a kezét az arcomra és csak feküdtünk tovább a zenében.

Így teltek a percek, és a legmeglepőbb számomra az volt, hogy egy gyakorlatilag egy hete megismert faszi pucér ágyékán fekszem, konkrétan két centire van a farka a számtól, de hogy ez annyira természetes, mint ha mindig is így lett volna. 

Aztán Zsuzsival lebeszéltük, hogy randizunk, meg hát azért mégiscsak megnézné a friss kandúromat, így nem sokkal később már a belvárosi törzshelyünkön voltunk. Kávéztunk, meg bambiztunk, Zsuzsinak azt ecseteltem, hogy milyen szürreális ezzel a pasival minden, és hogy én mennyire odáig, meg vissza vagyok, Prince meg a Real Madrid-Juventus meccset nézte a kivetítőn, miközben gin tonikot kortyolgatott. 

Aztán Zsuzsi csak annyit mondott, hogy nagyon cukker, de hogy viszont alacsony, én meg azt mondtam, hogy igen, de ha még tíz centivel magasabb is lenne, akkor már a supernatural kategóriába tartozna. Ebben egyetértettünk és jót nevettünk, majd elindultunk mosolyogva hazafelé.

Csók,

xLady

Folyt. köv.