"Nyilván mindannyian találkoztunk már olyan kannal, aki ideszabadult mondjuk a távoli Egyiptomból, vagy a közeli Törökországból, és azt hiszi, hogy a mellünket azért raktuk ki, hogy neki kedveskedjünk."
Irhannal, a frissen megismert iránival többek között arról is beszélgettünk, hogy milyen hírük van a magyar nőknek a nagyvilágban. Nos. Hölgyeim, erre azt hiszem, nem igazán lehetünk büszkék. Ugyanis a borok és a termálfürdők után mi következőnk a sorban. És sajnos nem az általunk hitt világra szóló szépségünk jön a sorban, hanem a ledérségünk.
Irhan elmesélte, hogy alapvetően az európai nőket más kalap alatt tartják számon, mint a hazaiakat. Egészen pontosan arról van szó, hogy szerintük az európai nők azok mind kurvák, könnyűvérűek, és megbízhatatlanok.
És akkor itt jövünk mi, magyar nők. A legtöbb külföldi férfi azt hiszi, a magyar nők mind prostituáltak, vagy pornószínésznők. Vagy egy italért megfektethetők.
Sajnos túl sok külföldi ismerősöm van ahhoz, hogy tudjam, a legtöbb külföldi sajnos tényleg így gondolja.
Ehhez képest hol van az az apróság a nemzetközi megítélésünkben, hogy mi, magyarok nem nagyon beszélünk angolul.
Ez szerintem felettébb szomorú, viszont sajnos igaz. Nyilván mindannyian találkoztunk már olyan kannal, aki ideszabadult mondjuk a távoli Egyiptomból, vagy a közeli Törökországból, és azt hiszi, hogy a mellünket azért raktuk ki, hogy neki kedveskedjünk.
De nincs ez másképp a térkép másik oldalán sem, a nagyon felvilágosult amerikai civilizációban is úgy tartják, hogy a magyar nők egy kuba libre távolságban gondolkoznak, amikor szexről van szó.
Miközben ezen gondolkozom, már úton is vagyok ismét a Nyugatihoz, ahol Irhan vár. Szegényt mégsem engedték felszállni, mondván, hogy iráni állampolgárként, osztrák tartózkodási engedély nélkül nem szállhat fel. Éljen.
Így az éjszakát és a fél napot a rendőrségi fogdán töltötte, egészen addig, míg az osztrák nagykövetség igazolta, hogy köze van hozzájuk, és a rendőrök kiengedték.
Viszont Irhan itt áll pénz, szállás és minden egyéb nélkül, én meg azon gondolkozom, hogy mi a faszt kezdjek vele. Mire beérek a Nyugatihoz, kiderül, hogy egy barátjával küldetett pénzt Western Unionon keresztül, így röpke fél óra várakozás után halle-lujja, legalább annyival beljebb vagyunk, hogy van nála pénz.
Miközben Irhannal a szállás felé villamosozunk, és miközben a rettenetesen elkeseredett arcát figyelem, feltűnik, hogy valójában hibátlanul gyönyörű szája van. Eszembe jut a hajnali csók, de nem mozgat meg. Figyelem a profilját, és valójában tökéletes íveket, és árnyalatokat látok. De mégsem érzek szexuális vágyat.
Nyugtázom, hogy igen, Irhannak mindössze annyi szerepe van az életemben, hogy segítsek neki.
Megetetem, berakom a szállásra, mondom neki, hogy feküdjön le aludni, és próbálja meg kipihenni az elmúlt 48 órát, hátha másnap haza mehet.
Másnap nekem programom van, így nem tudom tovább kísérgetni. Épp az aktuálisan New Yorkból Pesten túrázó nagyszerelmem-exem-Christiannal kávézom a belvárosban, amikor megcsörren a telefonom és Irhan hálelujázik benne az örömtől, hogy már a beszállást várja.
Fantasztikus.
Christiannak lekerekedik a mosolya, elképzelni sem tudja, kivel beszélek. Látom az arcán és a mozdulatain, hogy ahogy anno, úgy most sem tudja elviselni, ha nem csak ő ül a trónon. Még akkor sem, ha közben eltelt pár év, és elvileg semmi közünk nincs már egymáshoz. Elvileg.
Irhantól mosolyogva elköszönök, és Christianra eresztem a fókuszom.
Ő meg dafke, az előbbiért fogja a telefonját, és valamelyik pesti pináját felhívja a szemem láttára. Majd pedig huncutkodva és felhőtlenül kacarászva lebeszéli vele az esti dugásuk helyszínét és idejét.
Én meg a mutatóujjammal cirógatom a kávéscsészém fülét, miközben fél mosollyal bámulom a benne lévő kávémat, próbálom leplezni a kellemetlen alázás tüneteit, és közben arra gondolok, hogy valóban. Mi, magyar nők könnyű préda vagyunk bármelyik külföldi férfinak.
Csók,
xLady
***Az aktuális kommenteket és leveleket a fészbukon posztolom.***
Utolsó kommentek