Azt a kurva mindenit!

Aztán megölelem és arra gondolok, hogy azt mondják, egy jó kapcsolatban a felek úgy beszélgetnek egymással, mint a legjobb barátok. Valóban így van, bár magamban azért hozzáteszem, hogy nyilván nem küldik vissza egymást az exükhöz. 

Botrány. Álmomban Zsuzsival kávéztunk, mikor eszembe jutott, hogy rá kéne néznem a telefonomra. Ránéztem, és különböző instant üzenetek, és nem fogadott hívások kacsintgattak rám a kijelzőről. 

A szemeim kigübbedtek, a szám tátva maradt, és Zsuzsitól csak annyit kérdeztem, na, ki került elő? Na ki? Erre Zsuzsi reflexből rávágta, hogy Prince. Én meg azt, hogy is. Prince is. De az most nem érdekes. Ezel, bazmeg, Ezel. 

És olyan izgatottan húztam le az állapotsort, mint kanos kis kandúr az alsónadrágját szex előtt. Lehúztam az állapotsort, és Ezel azt írta, hogy lennék-e a szerelme, és azt kérdezte, hogy vagyok. Én meg örültem, hogy végre előkerült, visszaválaszoltam, hogy lennék hát, majd boldog születésnapot kívántam neki. 

Olyan zavaros volt az álom, hogy felriadtam belőle, azonnal a telefonomért nyúltam, majd konstatáltam, hogy hajnali fél öt van, viszont cserébe tényleg Ezel születésnapja, és félálomban, első felindulásból írtam is neki nagyon gyorsan hogy boldog szülinapot. 

Aztán visszaaludtam, ami nem annyira lényeges, az viszont már sokkal inkább, hogy elalvás előtt cikáztak a gondolataim, őrülten szaladgáltak, és bassza meg, sorban leesett, hogy szinte az összes valaha volt kanomnak a nagy szerelme után érkeztem az életébe. Természetesen egy kivétel most is van, az én exem-nagyszerelmem Christian, akinek szerencsére ugyanúgy én voltam a hajtépős, mindent elsöprő és mindent kiborító nagy szerelme, mint ő volt nekem. Pont ezért nem tudtuk megtartani egymást by the way, de az most mindegy is. 

Szóval sorra pörögnek a fejemben a képek, egyik váltja a másikat, és fel-fel villannak mondatok volt kanokkal megélt beszélgetésekből, és hirtelen kapcsolok, hogy oh dear, olyan vagyok, mint egy kibaszott árnyék, valahogy mindig a lényeg után jövök. 

Eszembe jut egy Ezellel átsörözötte este és a hozzá tartozó baráti beszélgetés. Amiben én azt mondtam neki, hogy van olyan, hogy az ember nem szabadul egy szerelmétől, még akkor sem, ha ezer kilométerek választják el tőle. 

Hogy van olyan, hogy két szív tényleg együtt dobog országokon keresztül is, és érzi az egyik, ha hívja azt a másik. És látom közben Ezelen, hogy szomorú, és azt mondom neki, hogy a dolgok elmúlnak, és a legjobb amit tehetünk, az, hogy hagyjuk őket szépen, csendben el is menni. Erre ő szomorú szemekkel visszakérdez, hogy de hogyan. 

Én meg azt mondom, hogy leginkább sehogy, de idővel enyhül minden fájdalom, és tényleg csak a szép emlék marad. És hogy az emberek változnak, de a bőréből senki nem tud kibújni, így ha egyszer nem működött, akkor megeshet, hogy másodjára sem fog. 

Ezel meg sörrel a kezében mereven bámulja az asztalt, és lógatja az orrát. Én meg azt mondom neki, hogy de ha hazamész, és ennyire nem tudsz az érzéseidtől szabadulni, akkor mindenképp beszélj vele. Mert az nem lehet véletlen, ha még mindig ott van minden napodban és gondolatodban. 

Elmondom neki, hogy igen, más úgysem tud úgy hozzád érni, mint ő ért, és szeretni sem tud úgy, mint ő szeretett. 

Majd megígértetem vele, hogy ha hazamegy, megpróbál újra beszélni az exével. Aztán megölelem és arra gondolok, hogy azt mondják, egy jó kapcsolatban a felek úgy beszélgetnek egymással, mint a legjobb barátok. Arra gondolok, hogy ez valóban így van, bár magamban azért hozzáteszem, hogy nyilván nem küldik vissza egymást az exükhöz. 

Aztán a beszélgetés után szeretkeztünk egy fantasztikusat, mint legjobb szeretők, és én azon a nyári éjszakán a párnáim és Ezel karjai közt úgy éreztem, hogy a mi történetünk pár hét múlva úgyis véget ér, és őszintén úgy éreztem, hogy szeretném, ha Ezel otthon boldog lenne.

Aztán bő fél évvel később, amikor hajnalban megvirradok az álmomból, eszembe jut az első együtt töltött esték egyike, amikor szex után Ezel leült törökülésben a padlóra, rágyújtott egy cigarettára, és ököllel belebaszott egyet a padlóba. Megkérdeztem, mi a baj, mire a kevés angoljával csak annyit kérdezett, hogy én hibáztam-e már a múltamban, majd pedig azt mondta, hogy I just need love, és újra belebaszott a padlóba. 

Én meg belebújtam az ölébe, és úgy ültünk egy darabig a szenvedélyes csókok közepette. 

Szóval ez eszembe jut, és bár akkor nem tudtam hova tenni ezt a történetet, de így, a történtek után, és ennyi idő távlatából már tudom. Azt hiszem, neki már otthon is volt valakije, mielőtt idejött, és bár nem akarta, de elcsavartam a fejét. Belém szeretett, velem szexelt, és felmentésként magyarázta az egészet csak annyival, hogy I need love. 

Szóval ez így lefut az agyamban, hümmögök egyet és elengedem a sztorit, majd eszembe jut Prince, akiről közben szintén kiderült, hogy még nem dolgozta fel a válását, egészen pontosan annak volt szerelmének a hiányát. Hogy a szíve még érte fáj, és hogy boszorkányoskodhatnék én bármit, annak a hölgynek a helyébe lépni úgysem tudnék. 

Hogy mennyire fair dolog úgy ismerkedni, hogy közben még mást szeretünk, azt mindenki döntse el saját maga, de nyilván az ember ilyenkor kínjában is ismerkedni próbál. Tudják. Kutyaharapást szőrivel. 

Aztán eszembe jut az engem Iránban megmentő Arash, akiről közben megtudom, hogy mellesleg lett közben egy gyereke, de ha az még nem lenne elég, akkor most egy új menyasszonya is van, biztos, ami biztos alapon. 

Mindeközben engem fűt, hogy Párizsban látogassam meg, mert hogy a menyasszonyát elvenni úgysem fogja, és állítja, azért, mert azóta is engem szeret. 

Én meg úgy emlékszem, kislányként sem szerettem a tündérmeséket, így felnőtt fejjel meg még nehezebb úgy tenni, mint ha ezt el is hinném.

Így a párizsi utat lemondtam, és természetesen Princeszel sem találkozom. 

És hogy miért döntöttem így? Pusztán azért, mert nem vagyok én szerelemtől megkergült ámokfutó, aki kiéhezve röppen egyik faszról a másikra. És mivel közben antiszexuális fogadalmat is tettem, így oktalanná vált bármely utam, és vele együtt kandúr is.

Szóval ámokfutó magyar ribanc ha voltam is, többet kérem nem leszek. 

Leszek viszont kitaró és hűséges szerelme egynek. Egynek, aki lesz a mindenem, és akinek én is leszek a mindene.

Csók,

xLady

kepek: www.picturecorrect.com, www.dailymail.co.uk , www.theberry.com 

Engem a kedvesem csak akkor csalhat meg, ha én nagyon sokáig nagyon messze vagyok tőle, ergo fizikai képtelenseg, hogy 3D-ben a farkára cuppanjak. 

Borvirágos szép jó reggelt Kedveseim! 

Bár már dél van, engem csak most ért a reggel. Na jó, igazság szerint hajnalban abból az álomból riadtam, hogy már késő délután van, és elkéstem a tanításról, és úristen, most mi lesz.

Aztán gyorsan az telefonomra néztem, hogy mégis mennyi az idő, majd mikor megláttam az instant üzenetem feladóját, csak annyit büfögtem hirtelen, hogy oh dear na ne már. Arash volt az, az anno engem Iránban megmentő iráni, aki csak annyit írt nekem franciául, hogy sosem tud elfeledni, csak rám gondol, hogy komoly, és hogy je t'aime. 

Én meg már nem is válaszolok neki, hanem csak pörgetem magamban, hogy Christian, Arash, Ezel, Irhan, Dan, és most Prince. Íme a hadi sorrend, a bennem járt nemzetközi kandúr paletta. Na jó, Irhannal nem dugtam, de hogy ő még mindig szerelmes Don Juanként udvarol, miközben Princeszel vergődök, és akkor előkerül Arash is, akit by the way nem láttam vagy két éve, és ilyet ír nekem. Too much please.

Őszintén felmerül bennem a kérdés, hogy ezek vajon az összes valaha volt nőjükkel ezt csinálják-e, és próbálják a vasat melegen tartani, vagy csak engem fűtenek ilyen vadul? Csoda, hogy legalább én nem vesztettem még el a fonalat, ha maguk közül bárki is, ne vegye magára. 

Szóval elméletileg itt van hat kandúr, de gyakorlatilag nincs egy sem. By the way. Prince megint felpattan a fehér lovára, és ha én nem megyek el hozzá látogatóba, akkor eljön ő hozzám oda, ahol konferenciázni fogok harmincadikán. Hát nem egy hős lovag? De. 

Én meg közben azon gondolkodom, hogy azt hiszem, elég lesz a külföldi kandúr gyűjteményből, megpróbálok atevezni a magyar vizekre. Most még eszembe jut, hogy az elmúlt egy évben volt legtöbb randim is csak külföldivel volt. Ott volt az első randin nyakbacsókolós Tom, meg a nagyon szép fiú Senat, de szerencsére velük végül nem basztam. 

Nekem már így is too much a létszám, de szerencsére ezt többen is másképp látják. Itt van például az őszintén megmondó Feri, aki ezt írta nekem:

Azt mondod, hogy 28 évesen jobb a szex, mint 18 évesen - de nem azért, mert 28 vagy, hanem mert 10 év tapasztalata van mögötted. A 25 éves szűzlány majd 35 évesen éri el a mostani szintedet, ahonnan még bőven van hova fejlődni. A te 10-es számod szerintem alacsony, nem is tűnik olyan eszeveszetten magasnak a szexuális kultúrád.

Ennek nagyon örülök, bármit is jelentsen, hogy nem eszeveszetten magas a szexuális kultúrám. Feri a Prince témára is reagált, nézzék csak:

Egyébként az a tippem bejött, hogy Prince megjön, baszni fogtok és nem lesz kapcsolat. Nem kellett hozzá nagy jóstehetség, olyan puncinak adod el magad, akiért érdemes két országot utazni, viszont ilyen távolságból nem lesz kapcsolat. Szerintem nem fogod szex nélkül kibírni április 5-ig, de ez is mekkora idiótaság, hogy ilyen fogadalmat teszel.

Én már csak azt nem értem, hogy miért gondolja bárki, hogy leidiótázhat, amikor az én külön bejáratú puncimról van szó please. 

De ha már itt tartunk, meg a puncit feszegető pénisznél, íme a nős Csaba levele, aki szintén ledorgált, de nem a fogadalmam miatt, hanem azért, mert fingom sincs arról, miért baszik félre egy nős férfi. Szerintem meg ez végtelenül egyszerű, és kicsit magyarázom a bizonyítványom szagú történet. Íme:

Kedves xlady! 

Nálad kb. 10 évvel idősebb, családos pasi vagyok. Elég régóta és érdeklődéssel olvasom a blogodat. Tetszik. De az alábbi véleményedre reagálnom kell: 

Nos. Sokszor firtattam már, hogy más okból lép félre egy férfi, és más okból egy nő. Tisztában vagyok vele, hogy mást jelent a szex a férfinak, és mást a nőnek. Engem a kedvesem csak akkor csalhat meg, ha én nagyon sokáig nagyon messze vagyok tőle, ergo fizikai képtelenseg, hogy 3D-ben a farkára cuppanjak. 

Anno Ezelnek is azt mondtam, amikor bulizni ment, ha úgy alakul, basszon nyugodtan, csak két dolgot kérek. Az egyik az, hogy csinálja olyan ügyesen, hogy én még csak gyanakodni se tudjak, a másik meg az, hogy használjon gumit. Ja és volt még egy feltétel. Hogy egy nővel csak egyszer kupakolhat. Hogy miért? 

Azért, hogy ne alakulhasson ki érzelmi szál. A baszás pusztán fizikai szükséglet, fasz feláll, ész megáll, azért harag nem jár. Legalábbis nálam. Én még sosem basztam félre, mert alapból csak olyan faszival álltam össze, akire megérte várni.

Nincs annál kiábrándítóbb, amikor először baszunk mással szakítás után, és ott szerencsétlenkedünk, hogy de a volt szerelmünk ezt anno nem így csinálta, meg egyből tudta, hova nyúljon, meg különben is, a szaga is más volt. Na pont ilyen érzés mással baszni, miközben érzelmileg el vagyunk köteleződve.

És bár a férfiak nyilván nem így gondolják, őket új pina baszása közben csak az izgalom hajtja, nálunk, hölgyeknél ez azért ez nem így megy please. 

Szóval továbbra is tartom, hogy a legfontosabb egy kapcsolatban az őszinteség, és az, hogy megbeszélhessük egymással, ha mi pornót néznénk ma este, vagy ha seggre pacsit játszanánk. Félrekúrni sokszor lehet, de őszinteség nélkül hamar borul a bili. De ha másképp gondolják, nyugodtan írják meg nekem.

Csók,

xLady

Hogy bár már rég túlléptél azon az exeden, aki kicsavarta még a lelkedet is, mégis, ha valami betalál, ami rá emlékeztet, lelked hirtelen megfagy és ugyanakkorát csavar benned, mint annak idején.

Úgy tűnik, tényleg van abban valami, hogy közel a harminchoz már nem úgy veszi az ember az akadályokat, mint huszonkét évesen. Konkrétan úgy érzem magam, mintha egy hétig buliztam volna, és próbálom tartani a kielégítő  egyensúlyt a hűtő és az ágyam között, hogy egyik se érezze úgy, keveset foglalkozom vele. 

A bulit Zsuzsival rövidre zártuk, mert szinte kongott a hely az ürességtől, így annyira nagyon azért nem is partiarcoskodtunk. 

Úgy éjféltájt konstatáltuk, hogy valószínűleg a távol maradó többi partiarc azért maradt távol, mert vadul készül a vizsgáira. Aztán továbbgörgettük ezt a szálat és rájöttünk, hogy a partiarcok nagy része akkor mondjuk átlag huszonkettő. Na jó. Nagyon jó indulattal huszonöt.

Akárhogy is számoljuk, az még mindig kevesebb, mint mi és bár valójában nem hiszem, hogy a kor olyan hű de nagyon sokat számítana egy kapcsolatban, de azért valljuk be, a mai huszonkét évesek más dimenzióban élnek, mint mi éltünk annak idején.

Volt egy pár külföldi is of course, de a minket betaláló kretén harmincasok, meg a matarészegen úriembereskedő brit faszok után már nem sok kedvünk maradt, így bedobtuk magunkat az autóba és útra keltünk.

Száguldás közben megszemléltük az Üllői úti kurvákat, akarom mondani fákat, és némelyiknek visszaintegettünk, meg miközben azon filóztunk, hogy ezek a hölgyek vajon hogyan bírják mínuszban és körömcipőben a téli éjszakákat, azért jókat hahotáztunk is. Például azon, hogy szegények mennyire össze lehetnek fagyva és hogy valószínűleg ilyenkor még jobban örülnek egy-egy fuvarnak, úgy melegedési lehetőség gyanánt. Vagy hogy esetleg azt mondják az ügyfélnek, hogy várj, nem érzem a kezem, tedd a számba please. Akárhogy is, respect nekik, ha másért nem, hát ezért biztosan, meg amúgy sem illik ezen viccelődni. 

Aztán miközben tovább visongtunk a nevetéstől, a rádióban megszólalt egy nóta. Király Viktorunk énekelt, mi meg ráeresztettük a fókuszunkat a dalszövegére, és hirtelen mindketten elnémultunk. Viktorunk angolul énekelte, hogy elmentél, de vissza már sose jössz, vagy valami hasonlót, nekünk meg hirtelen eltűnt mosolyunk minden őszintesége.

Parking után így ültünk még egy darabig, aztán beszélgetni kezdtünk. Többek között arról, hogy milyen kibaszott faramuci helyzet az, amikor felcsendül egy nóta, megcsap egy illat, vagy meglátsz egy fényképet, és azonnal visszarepülsz mondjuk úgy tíz évet az időben. Hogy bár már rég túlléptél azon az exeden, aki kicsavarta még a lelkedet is, mégis, ha valami betalál, ami rá emlékeztet, lelked hirtelen megfagy és ugyanakkorát csavar benned, mint annak idején.

Még jó, hogy a dalok csak átlag bruttó három percesek, és a végükkel az érzés is továbbáll. Az viszont számomra rejtély, hogyan maradnak az emlékek ennyire emberszagúak és tapinthatóak. Hogy abban a három percben úgy pörög előtted minden, mint ha csak tegnap lett volna, amikor utoljára láttad, vagy amikor utoljára basztad rá az ajtót.

Aztán azt mondtam Zsuzsinak, hogy milyen érdekes, hogy bár nem csak párkapcsolatban van meg ez a fajta gyász, hanem bizony ugyanúgy megszenvedjük a szakítást akkor is, amikor a barátainktól kell elbúcsúznunk. Na nem a temetésükre gondolok, hanem arra, hogy nyilván mindenkinek volt az életében olyan barátja, vagy barátnője, akivel sülve-főve, reggeltől estig, meg egymásból a szart is, aztán meg hipp hopp, a találkák meg a telefonhívások elmaradtak, mert mondjuk az egyik párkapcsolatba került, vagy éppenséggel azért, mert valamit félreértettek egymás között.

És valóban szánalmas, hogy még mindig harminc alatt, ha végig pörgetjük a listát magunkban, kurva hosszú sort lehetne felállítani nem csak a volt szerelmekkel, hanem mellettük a volt barátokkal is.

Én azért egy kicsit elszomorodom, megkérdem Zsuzsimat, hogy vajon mindenkinek ugyanekkora listája lehet-e, ő meg azt mondja, hogy igen, és azt is hozzá teszi, hogy na pont ezért van az, hogy ő huszonkétszer is meggondolja, ki az, akit közel enged magához.

Mert bár esély mindenkinek jár, meg ismerkedni szép dolog, de ha az embert sokszor pofán baszták már, bizony nehéz úgy tennie, mint ha általánosból frissen szabadult csitri lenne.

Én meg továbbra is azt mondom, hogy van ebben igazság, de hova tartunk akkor, ha úgy kezdünk ismerkedni, hogy fenntartásaink vannak, meg hogy egyből azon gondolkodunk, na vajon ez hol akar minket megfingatni.

Aztán eszembe jut a kurva sok levél arról, hogy miért van ennyi szingli, miközben mindenki párosodna és azt hiszem, kezd kerekedni a válasz.

Valószínűleg azért, mert mindannyian hurcoljuk a sebeinket és fájdalmainkat, és félünk egy újabb csalódástól. Ezért próbálunk felszínesek maradni, és nem kiadni magunkat, miközben ugyanez a hozzáállás a másik fél részéről kicsapja nálunk a biztosítékot.

Talán a megoldás csak annyi lenne, hogy magunkat tegyük előbb helyre, adjunk lejjebb az egónkból, és akkor talán sikerül egy igazi párra találnunk. Vagy legalábbis jobb esélyekkel indulunk.

Csók,

xLady

***Kommentelnél? Gyere a fészbukra, a leveleket is ott posztolom.***

"Nyilván mindannyian találkoztunk már olyan kannal, aki ideszabadult mondjuk a távoli Egyiptomból, vagy a közeli Törökországból, és azt hiszi, hogy a mellünket azért raktuk ki, hogy neki kedveskedjünk."

Irhannal, a frissen megismert iránival többek között arról is beszélgettünk, hogy milyen hírük van a magyar nőknek a nagyvilágban. Nos. Hölgyeim, erre azt hiszem, nem igazán lehetünk büszkék. Ugyanis a borok és a termálfürdők után mi következőnk a sorban. És sajnos nem az általunk hitt világra szóló szépségünk jön a sorban, hanem a ledérségünk.

Irhan elmesélte, hogy alapvetően az európai nőket más kalap alatt tartják számon, mint a hazaiakat. Egészen pontosan arról van szó, hogy szerintük az európai nők azok mind kurvák, könnyűvérűek, és megbízhatatlanok.

És akkor itt jövünk mi, magyar nők. A legtöbb külföldi férfi azt hiszi, a magyar nők mind prostituáltak, vagy pornószínésznők. Vagy egy italért megfektethetők.

Sajnos túl sok külföldi ismerősöm van ahhoz, hogy tudjam, a legtöbb külföldi sajnos tényleg így gondolja.

Ehhez képest hol van az az apróság a nemzetközi megítélésünkben, hogy mi, magyarok nem nagyon beszélünk angolul.

Ez szerintem felettébb szomorú, viszont sajnos igaz. Nyilván mindannyian találkoztunk már olyan kannal, aki ideszabadult mondjuk a távoli Egyiptomból, vagy a közeli Törökországból, és azt hiszi, hogy a mellünket azért raktuk ki, hogy neki kedveskedjünk.

De nincs ez másképp a térkép másik oldalán sem, a nagyon felvilágosult amerikai civilizációban is úgy tartják, hogy a magyar nők egy kuba libre távolságban gondolkoznak, amikor szexről van szó.

Miközben ezen gondolkozom, már úton is vagyok ismét a Nyugatihoz, ahol Irhan vár. Szegényt mégsem engedték felszállni, mondván, hogy iráni állampolgárként, osztrák tartózkodási engedély nélkül nem szállhat fel. Éljen.

Így az éjszakát és a fél napot a rendőrségi fogdán töltötte, egészen addig, míg az osztrák nagykövetség igazolta, hogy köze van hozzájuk, és a rendőrök kiengedték.

Viszont Irhan itt áll pénz, szállás és minden egyéb nélkül, én meg azon gondolkozom, hogy mi a faszt kezdjek vele. Mire beérek a Nyugatihoz, kiderül, hogy egy barátjával küldetett pénzt Western Unionon keresztül, így röpke fél óra várakozás után halle-lujja, legalább annyival beljebb vagyunk, hogy van nála pénz.

Miközben Irhannal a szállás felé villamosozunk, és miközben a rettenetesen elkeseredett arcát figyelem, feltűnik, hogy valójában hibátlanul gyönyörű szája van. Eszembe jut a hajnali csók, de nem mozgat meg. Figyelem a profilját, és valójában tökéletes íveket, és árnyalatokat látok. De mégsem érzek szexuális vágyat.

Nyugtázom, hogy igen, Irhannak mindössze annyi szerepe van az életemben, hogy segítsek neki.

Megetetem, berakom a szállásra, mondom neki, hogy feküdjön le aludni, és próbálja meg kipihenni az elmúlt 48 órát, hátha másnap haza mehet.

Másnap nekem programom van, így nem tudom tovább kísérgetni. Épp az aktuálisan New Yorkból Pesten túrázó nagyszerelmem-exem-Christiannal  kávézom a belvárosban, amikor megcsörren a telefonom és Irhan hálelujázik benne az örömtől, hogy már a beszállást várja. 

Fantasztikus.

Christiannak lekerekedik a mosolya, elképzelni sem tudja, kivel beszélek. Látom az arcán és a mozdulatain, hogy ahogy anno, úgy most sem tudja elviselni, ha nem csak ő ül a trónon. Még akkor sem, ha közben eltelt pár év, és elvileg semmi közünk nincs már egymáshoz. Elvileg.

Irhantól mosolyogva elköszönök, és Christianra eresztem a fókuszom.

Ő meg dafke, az előbbiért fogja a telefonját, és valamelyik pesti pináját felhívja a szemem láttára. Majd pedig huncutkodva és felhőtlenül kacarászva lebeszéli vele az esti dugásuk helyszínét és idejét.

Én meg a mutatóujjammal cirógatom a kávéscsészém fülét, miközben fél mosollyal bámulom a benne lévő kávémat, próbálom leplezni a kellemetlen alázás tüneteit, és közben arra gondolok, hogy valóban. Mi, magyar nők könnyű préda vagyunk bármelyik külföldi férfinak.

Csók,

xLady

***Az aktuális kommenteket és leveleket a fészbukon posztolom.***

"Azt a mintát senkitől sem tudja leutánozni, azt anyuka nem mondja, hogy látod milyen nyugodt és kedves az apu, most szoptam le az előbb."

Kedves Hölgyeim!

Ez a bejegyzés is Önöknek szól, mert szeretném, ha tudnák, hogy amit leírtam az Esti kedvcsináló. Hölgyeknek c. posztomban (http://aztakurvamindenit.blog.hu/2013/02/07/esti_ajanlo_holgyeknek), az nagy valószínűséggel tényleg a kapcsolatban élő férfiak vágyait tükrözi. Ez a poszt is ütött, olvasottsága ismét súrolta a tízezres határt, és az írást az Indexen túl átvette több oldal is, ami vagy azt jelenti, hogy a netes szerkesztők java férfi, vagy pedig azt, hogy olyan nők kezébe került a blogom, akik egyetértenek az olvasottakkal. Amennyiben az utóbbi, úgy kéretik nekem megírni a tapasztalatokat, hadd lássák a férfiak, hogy van még nő rajtam kívül is, aki a szexet élvezi, nem csak eltűri. Ismét szemezgettem a legjobb levelekből, és ha még mindig nem hinnék el nekem, hogy egy férfi szemében a neje nem attól lesz kurva, ha az ágyban vadmacskaként fog rá a dákójáram, akkor kérem, figyelmesen olvassák el az alábbi kommenteket, leveleket és vegyék őket fontolóra.

HM nevű olvasóm is hálás a sorsának, amiért "nagy szerencséjére ő csak hozzám hasonlóakkal találkozott eddig.Vagyis inkább kerülte azt, aki más." Kérdéses, hogy ezt vajon honnan tudta előre. Zsolti csak annyit írt, hogy "férfiszemmel tényleg így látjuk, ahogy összefoglaltad" és őt az érdekli inkább, vajon hogyan lehet új vizekre eveztetni az asszonyt anélkül, hogy az sírva dőlne saját kardjába. A legbeszédesebb két levelet pedig a végére hagytam. Hölgyeim, ezek többet mondanak annál, amit én tudtam mondani Önöknek, és T., illetve Szabi levelei alapjaiban döntik meg nők ezreinek tévhitét, miszerint baszni csak a kurvák szoktak. Nem is firtatom tovább, egészében közlöm a leveleiket, olvassák, szeressék, és merengjenek rajta. Ha pedig végképp kiveri a biztosítékot, azt is írják meg nekem!

Na ugye, hogy ugye?

Csók,

xLady

Ribanc vagyok? Igazam van? Másképp látod? Írd meg nekem az xlady85@gmail.com-ra!

Kövess a Facebook-on is! https://www.facebook.com/pages/Aztakurvamindenitbloghu/500199580021132?fref=ts