Azt a kurva mindenit!

Aztán megölelem és arra gondolok, hogy azt mondják, egy jó kapcsolatban a felek úgy beszélgetnek egymással, mint a legjobb barátok. Valóban így van, bár magamban azért hozzáteszem, hogy nyilván nem küldik vissza egymást az exükhöz. 

Botrány. Álmomban Zsuzsival kávéztunk, mikor eszembe jutott, hogy rá kéne néznem a telefonomra. Ránéztem, és különböző instant üzenetek, és nem fogadott hívások kacsintgattak rám a kijelzőről. 

A szemeim kigübbedtek, a szám tátva maradt, és Zsuzsitól csak annyit kérdeztem, na, ki került elő? Na ki? Erre Zsuzsi reflexből rávágta, hogy Prince. Én meg azt, hogy is. Prince is. De az most nem érdekes. Ezel, bazmeg, Ezel. 

És olyan izgatottan húztam le az állapotsort, mint kanos kis kandúr az alsónadrágját szex előtt. Lehúztam az állapotsort, és Ezel azt írta, hogy lennék-e a szerelme, és azt kérdezte, hogy vagyok. Én meg örültem, hogy végre előkerült, visszaválaszoltam, hogy lennék hát, majd boldog születésnapot kívántam neki. 

Olyan zavaros volt az álom, hogy felriadtam belőle, azonnal a telefonomért nyúltam, majd konstatáltam, hogy hajnali fél öt van, viszont cserébe tényleg Ezel születésnapja, és félálomban, első felindulásból írtam is neki nagyon gyorsan hogy boldog szülinapot. 

Aztán visszaaludtam, ami nem annyira lényeges, az viszont már sokkal inkább, hogy elalvás előtt cikáztak a gondolataim, őrülten szaladgáltak, és bassza meg, sorban leesett, hogy szinte az összes valaha volt kanomnak a nagy szerelme után érkeztem az életébe. Természetesen egy kivétel most is van, az én exem-nagyszerelmem Christian, akinek szerencsére ugyanúgy én voltam a hajtépős, mindent elsöprő és mindent kiborító nagy szerelme, mint ő volt nekem. Pont ezért nem tudtuk megtartani egymást by the way, de az most mindegy is. 

Szóval sorra pörögnek a fejemben a képek, egyik váltja a másikat, és fel-fel villannak mondatok volt kanokkal megélt beszélgetésekből, és hirtelen kapcsolok, hogy oh dear, olyan vagyok, mint egy kibaszott árnyék, valahogy mindig a lényeg után jövök. 

Eszembe jut egy Ezellel átsörözötte este és a hozzá tartozó baráti beszélgetés. Amiben én azt mondtam neki, hogy van olyan, hogy az ember nem szabadul egy szerelmétől, még akkor sem, ha ezer kilométerek választják el tőle. 

Hogy van olyan, hogy két szív tényleg együtt dobog országokon keresztül is, és érzi az egyik, ha hívja azt a másik. És látom közben Ezelen, hogy szomorú, és azt mondom neki, hogy a dolgok elmúlnak, és a legjobb amit tehetünk, az, hogy hagyjuk őket szépen, csendben el is menni. Erre ő szomorú szemekkel visszakérdez, hogy de hogyan. 

Én meg azt mondom, hogy leginkább sehogy, de idővel enyhül minden fájdalom, és tényleg csak a szép emlék marad. És hogy az emberek változnak, de a bőréből senki nem tud kibújni, így ha egyszer nem működött, akkor megeshet, hogy másodjára sem fog. 

Ezel meg sörrel a kezében mereven bámulja az asztalt, és lógatja az orrát. Én meg azt mondom neki, hogy de ha hazamész, és ennyire nem tudsz az érzéseidtől szabadulni, akkor mindenképp beszélj vele. Mert az nem lehet véletlen, ha még mindig ott van minden napodban és gondolatodban. 

Elmondom neki, hogy igen, más úgysem tud úgy hozzád érni, mint ő ért, és szeretni sem tud úgy, mint ő szeretett. 

Majd megígértetem vele, hogy ha hazamegy, megpróbál újra beszélni az exével. Aztán megölelem és arra gondolok, hogy azt mondják, egy jó kapcsolatban a felek úgy beszélgetnek egymással, mint a legjobb barátok. Arra gondolok, hogy ez valóban így van, bár magamban azért hozzáteszem, hogy nyilván nem küldik vissza egymást az exükhöz. 

Aztán a beszélgetés után szeretkeztünk egy fantasztikusat, mint legjobb szeretők, és én azon a nyári éjszakán a párnáim és Ezel karjai közt úgy éreztem, hogy a mi történetünk pár hét múlva úgyis véget ér, és őszintén úgy éreztem, hogy szeretném, ha Ezel otthon boldog lenne.

Aztán bő fél évvel később, amikor hajnalban megvirradok az álmomból, eszembe jut az első együtt töltött esték egyike, amikor szex után Ezel leült törökülésben a padlóra, rágyújtott egy cigarettára, és ököllel belebaszott egyet a padlóba. Megkérdeztem, mi a baj, mire a kevés angoljával csak annyit kérdezett, hogy én hibáztam-e már a múltamban, majd pedig azt mondta, hogy I just need love, és újra belebaszott a padlóba. 

Én meg belebújtam az ölébe, és úgy ültünk egy darabig a szenvedélyes csókok közepette. 

Szóval ez eszembe jut, és bár akkor nem tudtam hova tenni ezt a történetet, de így, a történtek után, és ennyi idő távlatából már tudom. Azt hiszem, neki már otthon is volt valakije, mielőtt idejött, és bár nem akarta, de elcsavartam a fejét. Belém szeretett, velem szexelt, és felmentésként magyarázta az egészet csak annyival, hogy I need love. 

Szóval ez így lefut az agyamban, hümmögök egyet és elengedem a sztorit, majd eszembe jut Prince, akiről közben szintén kiderült, hogy még nem dolgozta fel a válását, egészen pontosan annak volt szerelmének a hiányát. Hogy a szíve még érte fáj, és hogy boszorkányoskodhatnék én bármit, annak a hölgynek a helyébe lépni úgysem tudnék. 

Hogy mennyire fair dolog úgy ismerkedni, hogy közben még mást szeretünk, azt mindenki döntse el saját maga, de nyilván az ember ilyenkor kínjában is ismerkedni próbál. Tudják. Kutyaharapást szőrivel. 

Aztán eszembe jut az engem Iránban megmentő Arash, akiről közben megtudom, hogy mellesleg lett közben egy gyereke, de ha az még nem lenne elég, akkor most egy új menyasszonya is van, biztos, ami biztos alapon. 

Mindeközben engem fűt, hogy Párizsban látogassam meg, mert hogy a menyasszonyát elvenni úgysem fogja, és állítja, azért, mert azóta is engem szeret. 

Én meg úgy emlékszem, kislányként sem szerettem a tündérmeséket, így felnőtt fejjel meg még nehezebb úgy tenni, mint ha ezt el is hinném.

Így a párizsi utat lemondtam, és természetesen Princeszel sem találkozom. 

És hogy miért döntöttem így? Pusztán azért, mert nem vagyok én szerelemtől megkergült ámokfutó, aki kiéhezve röppen egyik faszról a másikra. És mivel közben antiszexuális fogadalmat is tettem, így oktalanná vált bármely utam, és vele együtt kandúr is.

Szóval ámokfutó magyar ribanc ha voltam is, többet kérem nem leszek. 

Leszek viszont kitaró és hűséges szerelme egynek. Egynek, aki lesz a mindenem, és akinek én is leszek a mindene.

Csók,

xLady

kepek: www.picturecorrect.com, www.dailymail.co.uk , www.theberry.com