Azt a kurva mindenit!

Pont olyan szemekkel nézett rám akkor az emeletről, hogy én teljesen bezsebeltem, hogy aham, az enyém vagy. De akkor még nem is sejtettem, hogy valójában én már akkor örökre és végérvényesen belezúgtam Christian Al-Shawkyba. 

Borvirágos jó reggelt Kedveseim! 

Ma éjjel egész álmomban fogadóóráztam, meg Christianoztam, így azt hiszem, nem csoda, ha a reggelem is ilyen mámorban telik. Éppen ezért nagyon sok idő után újra a Christianos zenéimet hallgatom, és bizony ezeket annak idején, a válás után annyira kihallgattam, hogy már cseppet sem fájnak a feltörő emlékek. 

Sokkal inkább életem legédesebb pillanataira emlékeztetnek. Például az első randinkra, amikor az autóban egy fiatalember nyekergett jó hangosan, én meg megkérdeztem Christiantól, hogy miről nyávog a fiatalember. Erre Christian elnevette magát, és fordítani kezdett. Hogy hol vagy szerelmem, mert nem vagy mellettem, és hiányzol. 

Én meg ahamoztam, és lányos zavaromban úgy tettem, mint ha nem is kérdeztem volna semmit. Aztán hetekkel később, mikor már nyeregben voltam, és tudtam, hogy mi együtt leszünk forever, egyik este rácsörögtem Christianra, hogy mi újság, merre van, és mit csinál éppen. 

Közben Christiannak természetesen fogalma sem volt róla, hogy én tőle két saroknyira éppen felé tartok. Szóval telefonon beszélünk, elmondja, hogy otthon teng, épp valamit főz, és hogy én merre járok. 

Erre csak annyit mondtam, hogy nézz ki az ablakon, letettem a telefont, majd felcsaptam a nyávogó fiatalembert az autóban, és már ordított is a hol vagy szerelmem, mert nem vagy mellettem, és hiányzol. 

Christian kinyitotta az ablakot, és felnevetett, miközben szerelmes szemekkel nézett rám. Én meg szerelmes szemekkel mosolyogtam rá vissza az autóból. Pont olyan szemekkel nézett rám akkor az emeletről, hogy én teljesen bezsebeltem, hogy aham, az enyém vagy. De akkor még nem is sejtettem, hogy valójában én már akkor örökre és végérvényesen belezúgtam Christian Al-Shawkyba. 

Aztán Christian leszaladt az autóhoz, kiszedett belőle, megcsókolt, és megölelgetett, aztán felinvitált magához. Én meg nem akartam zavarkodni, így megköszöntem, nem mentem fel, és fájó szívvel ugyan, de hazamentem. 

Emlékszem, mikor hazaértem, konkrétan rózsaszín szívecskéket láttam repkedni mindenfelé. Bárhova is néztem, a szivecskék mindenhol ott voltak, és mindegyikbe egy és ugyanazon név volt írva: Christian Al-Shawky.

Szóval Christiannal nagyon sok ehhez hasonló huncut és szerelmes kis élményünk volt, és mindegyiknél szárnyaltam, miközben fel sem merült bennem, hogy valaha is elveszíthetem ezt a számomra tökéletes férfit. 

Imádtam a bőrét, a szemeit, a száját, a seggét, meg azokat a nagyon szexi anyajegyeit. Pontosan tudtam, hol van a testén anyajegy, és még abból is volt kedvencem. Szóval azt hiszem, őszintén rajongtam az én volt férjecskémért, akivel érdekes módon a napokban magunkhoz képest sokat beszélgettem. 

Tegnap azon gondolkodtam, hogy bassza meg, lehet, azért nem blogoltam még Christianról és a szerelmi életünkről, mert attól féltem, hogy ha visszajönnek az emlékek, akkor én újra ráeszmélek, hogy valójában én még mindig őt szeretem, csak mivel tudom, hogy sosem leszünk újra együtt, ezért jól ráfeküdtem, hátha úgy nem jön elő. 

És van ebben valami kérem, mert mióta Christian megkérdezte, hogy szerintem képesek lennénk-e újra nekifutni, azóta én egy kicsit úgy érzem magam, mint egy szárnyaló tini, és a szívem néha néha újra nagyokat dobban, when thinking about him. 

Viszont tudom, hogy egy annyira az egójába szorult embernek, mint ő kőkemény küzdelem egyáltalán szóba állnia velem a történtek után. Ezért én tegnap úgy gondoltam, hogy jófej leszek, és fogtam az egyik fényképemet, rászerkesztettem a bocsánatkérő szövegemet, hogy elbasztam, sajnálom, és hogy please forgive me Candy, meg teleszórtam nedves szivecskékkel, és elküldtem neki. 

Bár fizikailag nem, de lelki szemeimmel láttam Christian arcát, aki hirtelen zavarba jött, és azt mondta, hogy ha nem bocsátott volna már meg nekem, akkor egyáltalán szóba se állna velem. Én meg nem akarok arcoskodni, és azt mondani, hogy nyilván ki se bírná, inkább csak annyit mondok, hogy érzem, hogy legbelül ezen azért még nem tudott átlépni, és hogy nekem ez nagyon fontos. 

Aztán valami történik, és Christian szivecskéket, meg csókokat kezd küldözgetni, és azt mondja, ne aggódjak. Hmm.

Aztán meg erősen célozgat arra, hogy akkor áprilisban leápolna. Aztán meg elkezdi szívni a véremet, hogy megtanultam-e már rendesen török rizst főzni. Én meg erősködöm, hogy meg, mire ő azt mondja, hogy ezt a távolból csak akkor hiszi el, ha Mamikám mondja. Mert hogy különös cinkosság volt az övék. 

Aztán azt mondja, hogy majd ő segít. És hogy tisztán emlékszik rá, hogy utoljára maszimot főztem neki. 

Aztán megkérdezi, hogy ugye, tart még a fogadalmam. És hogy látott a társkereső oldalon. Én meg azt mondom, hogy igen, tart, és igen, fent vagyok. 

Viszont érdekes módon mióta újra csacsogok Christiannal, egy kicsit úgy érzem, hogy annyira már nem is érdekes a tarskeresősdi. És mivel most arra kellene fókuszálnom, hogy elérjem, hogy Christian újra bízzon bennem, lehet, le is szedem magam az oldalról. Mert hogy baszópajtira most nincs szükségem, új kandúrral ismerkedni meg nem biztos, hogy korrekt most, amikor újra belémköltözött egy kicsit a volt férjem.

Az egyik engem olvasó fiatalember leegyszerűsítette a történetet, és ezt írta:

Még annyit akartam mondani, hogy neked az a peched, hogy Christiannal 10 évvel korábban találkoztál, mint kellett volna. Úgy tűnik, akkor még nem voltál rá érett, vagy nem voltatok érettek egymásra. Ez pech.

És tényleg. Olyanok voltunk, mint két faltörő kos, akik nagyon jól elszórakoztatták egymást, viszont amint egymásra feszültek, kő kövön nem maradt. Sokat regéltem már arról, hogy egy potenciális kandúrral akkor állunk össze, ha a bennünk lévő három döntéshozó egyöntetűen úgy dönt, hogy igen, ez kell nekem. 

Ez pedig a szívünk, ami érzi, hogy virágzik a másik közelében, a testünk, ami szikrákat szór a másik érintésétől, és az agyunk, ami racionálisan is azt mondja, hogy igen, ez kell nekem. 

Ez volt nekem Christian, akinek az érintésétől még évekkel később is bármikor libabőrös lettem, és aki nagyon élvezte ezt a privilégiumot. Sokszor szivatott is vele, hogy direkt megcirógatta mondjuk a karomat, majd pedig fuldoklott a saját nevetesétől, hogy ilyen a világon nincs.

És egyébként tényleg. Bár azóta sok faszi járt bennem, valahogy egyiknél sem volt meg ez a három együtt. Ezelnél a szív, és test klappolt, de az agyam nem nyugodott le, egészen a végéig. Christiannal egyformán voltunk okosak, fél szavakból és nézésekből értettük egymást, többször mentettük ki egymást kellemetlen szitukból úgy, hogy a másikra néztünk, és vettük a lapot, hogy mi a helyzet. Egy rugóra járt az agyunk, így tényleg tudtuk, mire gondol a másik. 

Cinkosok is voltunk, és ez bennem pont akkor kezdett megborulni, amikor először próbált meg hülyének nézni. Mivel még mindig tudtam minden gondolatát, így nehéz volt benyelnem, ha át akart verni. És ezt bizony nem is tudtam benyelni. Azt hiszem, valahol itt kezdődött a mi válashoz vezető, rögös utunk. 

Akkor még én sem tudtam, hogy nem kell minden faszságra felülni, és nem kell mindent halálosan komolyan venni. Christian a legelején azt mondta, hogy az eszemet azt különösen szereti. Hogy fél szavakból is értem őt, és hogy pont olyan fricskásan gondolkodom, mint ő. A sors fintora, hogy a válásunk előtt meg pont ez készítette ki. Hogy azt érezte, nem talál rajtam fogást, egyszerűen átverhetetlen vagyok. 

Nyilván ez nem kellemes egyetlen férfinak sem, mert rögvest úgy érzi magát, mint ha egy parancsnok mellett tengetné a mindennapjait. Én meg csak azt mondtam, hogy kedvesem, ha át akarsz verni, akkor legalább úgy csináld, hogy én meg se sejtsem, ne úgy, hogy egy lépéssel mindig előtted járok. 

Szóval pakoltunk szart mindketten ebbe a történetbe, aztán meg annyira erőlködtünk, hogy végül kifingtunk és feladtuk. 

De kellett ez ahhoz, hogy sokat változzunk. Mindketten. És hogy mit hoz a jövő, azt csak ott fent tudják, ahol az meg vagyon írva.

Csók,

xLady

kepek: www.junebugweddings.com, www.illustratedromance.com 

Aztán megölelem és arra gondolok, hogy azt mondják, egy jó kapcsolatban a felek úgy beszélgetnek egymással, mint a legjobb barátok. Valóban így van, bár magamban azért hozzáteszem, hogy nyilván nem küldik vissza egymást az exükhöz. 

Botrány. Álmomban Zsuzsival kávéztunk, mikor eszembe jutott, hogy rá kéne néznem a telefonomra. Ránéztem, és különböző instant üzenetek, és nem fogadott hívások kacsintgattak rám a kijelzőről. 

A szemeim kigübbedtek, a szám tátva maradt, és Zsuzsitól csak annyit kérdeztem, na, ki került elő? Na ki? Erre Zsuzsi reflexből rávágta, hogy Prince. Én meg azt, hogy is. Prince is. De az most nem érdekes. Ezel, bazmeg, Ezel. 

És olyan izgatottan húztam le az állapotsort, mint kanos kis kandúr az alsónadrágját szex előtt. Lehúztam az állapotsort, és Ezel azt írta, hogy lennék-e a szerelme, és azt kérdezte, hogy vagyok. Én meg örültem, hogy végre előkerült, visszaválaszoltam, hogy lennék hát, majd boldog születésnapot kívántam neki. 

Olyan zavaros volt az álom, hogy felriadtam belőle, azonnal a telefonomért nyúltam, majd konstatáltam, hogy hajnali fél öt van, viszont cserébe tényleg Ezel születésnapja, és félálomban, első felindulásból írtam is neki nagyon gyorsan hogy boldog szülinapot. 

Aztán visszaaludtam, ami nem annyira lényeges, az viszont már sokkal inkább, hogy elalvás előtt cikáztak a gondolataim, őrülten szaladgáltak, és bassza meg, sorban leesett, hogy szinte az összes valaha volt kanomnak a nagy szerelme után érkeztem az életébe. Természetesen egy kivétel most is van, az én exem-nagyszerelmem Christian, akinek szerencsére ugyanúgy én voltam a hajtépős, mindent elsöprő és mindent kiborító nagy szerelme, mint ő volt nekem. Pont ezért nem tudtuk megtartani egymást by the way, de az most mindegy is. 

Szóval sorra pörögnek a fejemben a képek, egyik váltja a másikat, és fel-fel villannak mondatok volt kanokkal megélt beszélgetésekből, és hirtelen kapcsolok, hogy oh dear, olyan vagyok, mint egy kibaszott árnyék, valahogy mindig a lényeg után jövök. 

Eszembe jut egy Ezellel átsörözötte este és a hozzá tartozó baráti beszélgetés. Amiben én azt mondtam neki, hogy van olyan, hogy az ember nem szabadul egy szerelmétől, még akkor sem, ha ezer kilométerek választják el tőle. 

Hogy van olyan, hogy két szív tényleg együtt dobog országokon keresztül is, és érzi az egyik, ha hívja azt a másik. És látom közben Ezelen, hogy szomorú, és azt mondom neki, hogy a dolgok elmúlnak, és a legjobb amit tehetünk, az, hogy hagyjuk őket szépen, csendben el is menni. Erre ő szomorú szemekkel visszakérdez, hogy de hogyan. 

Én meg azt mondom, hogy leginkább sehogy, de idővel enyhül minden fájdalom, és tényleg csak a szép emlék marad. És hogy az emberek változnak, de a bőréből senki nem tud kibújni, így ha egyszer nem működött, akkor megeshet, hogy másodjára sem fog. 

Ezel meg sörrel a kezében mereven bámulja az asztalt, és lógatja az orrát. Én meg azt mondom neki, hogy de ha hazamész, és ennyire nem tudsz az érzéseidtől szabadulni, akkor mindenképp beszélj vele. Mert az nem lehet véletlen, ha még mindig ott van minden napodban és gondolatodban. 

Elmondom neki, hogy igen, más úgysem tud úgy hozzád érni, mint ő ért, és szeretni sem tud úgy, mint ő szeretett. 

Majd megígértetem vele, hogy ha hazamegy, megpróbál újra beszélni az exével. Aztán megölelem és arra gondolok, hogy azt mondják, egy jó kapcsolatban a felek úgy beszélgetnek egymással, mint a legjobb barátok. Arra gondolok, hogy ez valóban így van, bár magamban azért hozzáteszem, hogy nyilván nem küldik vissza egymást az exükhöz. 

Aztán a beszélgetés után szeretkeztünk egy fantasztikusat, mint legjobb szeretők, és én azon a nyári éjszakán a párnáim és Ezel karjai közt úgy éreztem, hogy a mi történetünk pár hét múlva úgyis véget ér, és őszintén úgy éreztem, hogy szeretném, ha Ezel otthon boldog lenne.

Aztán bő fél évvel később, amikor hajnalban megvirradok az álmomból, eszembe jut az első együtt töltött esték egyike, amikor szex után Ezel leült törökülésben a padlóra, rágyújtott egy cigarettára, és ököllel belebaszott egyet a padlóba. Megkérdeztem, mi a baj, mire a kevés angoljával csak annyit kérdezett, hogy én hibáztam-e már a múltamban, majd pedig azt mondta, hogy I just need love, és újra belebaszott a padlóba. 

Én meg belebújtam az ölébe, és úgy ültünk egy darabig a szenvedélyes csókok közepette. 

Szóval ez eszembe jut, és bár akkor nem tudtam hova tenni ezt a történetet, de így, a történtek után, és ennyi idő távlatából már tudom. Azt hiszem, neki már otthon is volt valakije, mielőtt idejött, és bár nem akarta, de elcsavartam a fejét. Belém szeretett, velem szexelt, és felmentésként magyarázta az egészet csak annyival, hogy I need love. 

Szóval ez így lefut az agyamban, hümmögök egyet és elengedem a sztorit, majd eszembe jut Prince, akiről közben szintén kiderült, hogy még nem dolgozta fel a válását, egészen pontosan annak volt szerelmének a hiányát. Hogy a szíve még érte fáj, és hogy boszorkányoskodhatnék én bármit, annak a hölgynek a helyébe lépni úgysem tudnék. 

Hogy mennyire fair dolog úgy ismerkedni, hogy közben még mást szeretünk, azt mindenki döntse el saját maga, de nyilván az ember ilyenkor kínjában is ismerkedni próbál. Tudják. Kutyaharapást szőrivel. 

Aztán eszembe jut az engem Iránban megmentő Arash, akiről közben megtudom, hogy mellesleg lett közben egy gyereke, de ha az még nem lenne elég, akkor most egy új menyasszonya is van, biztos, ami biztos alapon. 

Mindeközben engem fűt, hogy Párizsban látogassam meg, mert hogy a menyasszonyát elvenni úgysem fogja, és állítja, azért, mert azóta is engem szeret. 

Én meg úgy emlékszem, kislányként sem szerettem a tündérmeséket, így felnőtt fejjel meg még nehezebb úgy tenni, mint ha ezt el is hinném.

Így a párizsi utat lemondtam, és természetesen Princeszel sem találkozom. 

És hogy miért döntöttem így? Pusztán azért, mert nem vagyok én szerelemtől megkergült ámokfutó, aki kiéhezve röppen egyik faszról a másikra. És mivel közben antiszexuális fogadalmat is tettem, így oktalanná vált bármely utam, és vele együtt kandúr is.

Szóval ámokfutó magyar ribanc ha voltam is, többet kérem nem leszek. 

Leszek viszont kitaró és hűséges szerelme egynek. Egynek, aki lesz a mindenem, és akinek én is leszek a mindene.

Csók,

xLady

kepek: www.picturecorrect.com, www.dailymail.co.uk , www.theberry.com 

Engem a kedvesem csak akkor csalhat meg, ha én nagyon sokáig nagyon messze vagyok tőle, ergo fizikai képtelenseg, hogy 3D-ben a farkára cuppanjak. 

Borvirágos szép jó reggelt Kedveseim! 

Bár már dél van, engem csak most ért a reggel. Na jó, igazság szerint hajnalban abból az álomból riadtam, hogy már késő délután van, és elkéstem a tanításról, és úristen, most mi lesz.

Aztán gyorsan az telefonomra néztem, hogy mégis mennyi az idő, majd mikor megláttam az instant üzenetem feladóját, csak annyit büfögtem hirtelen, hogy oh dear na ne már. Arash volt az, az anno engem Iránban megmentő iráni, aki csak annyit írt nekem franciául, hogy sosem tud elfeledni, csak rám gondol, hogy komoly, és hogy je t'aime. 

Én meg már nem is válaszolok neki, hanem csak pörgetem magamban, hogy Christian, Arash, Ezel, Irhan, Dan, és most Prince. Íme a hadi sorrend, a bennem járt nemzetközi kandúr paletta. Na jó, Irhannal nem dugtam, de hogy ő még mindig szerelmes Don Juanként udvarol, miközben Princeszel vergődök, és akkor előkerül Arash is, akit by the way nem láttam vagy két éve, és ilyet ír nekem. Too much please.

Őszintén felmerül bennem a kérdés, hogy ezek vajon az összes valaha volt nőjükkel ezt csinálják-e, és próbálják a vasat melegen tartani, vagy csak engem fűtenek ilyen vadul? Csoda, hogy legalább én nem vesztettem még el a fonalat, ha maguk közül bárki is, ne vegye magára. 

Szóval elméletileg itt van hat kandúr, de gyakorlatilag nincs egy sem. By the way. Prince megint felpattan a fehér lovára, és ha én nem megyek el hozzá látogatóba, akkor eljön ő hozzám oda, ahol konferenciázni fogok harmincadikán. Hát nem egy hős lovag? De. 

Én meg közben azon gondolkodom, hogy azt hiszem, elég lesz a külföldi kandúr gyűjteményből, megpróbálok atevezni a magyar vizekre. Most még eszembe jut, hogy az elmúlt egy évben volt legtöbb randim is csak külföldivel volt. Ott volt az első randin nyakbacsókolós Tom, meg a nagyon szép fiú Senat, de szerencsére velük végül nem basztam. 

Nekem már így is too much a létszám, de szerencsére ezt többen is másképp látják. Itt van például az őszintén megmondó Feri, aki ezt írta nekem:

Azt mondod, hogy 28 évesen jobb a szex, mint 18 évesen - de nem azért, mert 28 vagy, hanem mert 10 év tapasztalata van mögötted. A 25 éves szűzlány majd 35 évesen éri el a mostani szintedet, ahonnan még bőven van hova fejlődni. A te 10-es számod szerintem alacsony, nem is tűnik olyan eszeveszetten magasnak a szexuális kultúrád.

Ennek nagyon örülök, bármit is jelentsen, hogy nem eszeveszetten magas a szexuális kultúrám. Feri a Prince témára is reagált, nézzék csak:

Egyébként az a tippem bejött, hogy Prince megjön, baszni fogtok és nem lesz kapcsolat. Nem kellett hozzá nagy jóstehetség, olyan puncinak adod el magad, akiért érdemes két országot utazni, viszont ilyen távolságból nem lesz kapcsolat. Szerintem nem fogod szex nélkül kibírni április 5-ig, de ez is mekkora idiótaság, hogy ilyen fogadalmat teszel.

Én már csak azt nem értem, hogy miért gondolja bárki, hogy leidiótázhat, amikor az én külön bejáratú puncimról van szó please. 

De ha már itt tartunk, meg a puncit feszegető pénisznél, íme a nős Csaba levele, aki szintén ledorgált, de nem a fogadalmam miatt, hanem azért, mert fingom sincs arról, miért baszik félre egy nős férfi. Szerintem meg ez végtelenül egyszerű, és kicsit magyarázom a bizonyítványom szagú történet. Íme:

Kedves xlady! 

Nálad kb. 10 évvel idősebb, családos pasi vagyok. Elég régóta és érdeklődéssel olvasom a blogodat. Tetszik. De az alábbi véleményedre reagálnom kell: 

Nos. Sokszor firtattam már, hogy más okból lép félre egy férfi, és más okból egy nő. Tisztában vagyok vele, hogy mást jelent a szex a férfinak, és mást a nőnek. Engem a kedvesem csak akkor csalhat meg, ha én nagyon sokáig nagyon messze vagyok tőle, ergo fizikai képtelenseg, hogy 3D-ben a farkára cuppanjak. 

Anno Ezelnek is azt mondtam, amikor bulizni ment, ha úgy alakul, basszon nyugodtan, csak két dolgot kérek. Az egyik az, hogy csinálja olyan ügyesen, hogy én még csak gyanakodni se tudjak, a másik meg az, hogy használjon gumit. Ja és volt még egy feltétel. Hogy egy nővel csak egyszer kupakolhat. Hogy miért? 

Azért, hogy ne alakulhasson ki érzelmi szál. A baszás pusztán fizikai szükséglet, fasz feláll, ész megáll, azért harag nem jár. Legalábbis nálam. Én még sosem basztam félre, mert alapból csak olyan faszival álltam össze, akire megérte várni.

Nincs annál kiábrándítóbb, amikor először baszunk mással szakítás után, és ott szerencsétlenkedünk, hogy de a volt szerelmünk ezt anno nem így csinálta, meg egyből tudta, hova nyúljon, meg különben is, a szaga is más volt. Na pont ilyen érzés mással baszni, miközben érzelmileg el vagyunk köteleződve.

És bár a férfiak nyilván nem így gondolják, őket új pina baszása közben csak az izgalom hajtja, nálunk, hölgyeknél ez azért ez nem így megy please. 

Szóval továbbra is tartom, hogy a legfontosabb egy kapcsolatban az őszinteség, és az, hogy megbeszélhessük egymással, ha mi pornót néznénk ma este, vagy ha seggre pacsit játszanánk. Félrekúrni sokszor lehet, de őszinteség nélkül hamar borul a bili. De ha másképp gondolják, nyugodtan írják meg nekem.

Csók,

xLady

Hölgyeim, lássuk be, ha kell nekünk valaki, akkor azt most akarjuk, nem később. Pont ugyanúgy, mint egy új cipellőt, amibe elsőre beleszeretünk. Nem tudjuk ott hagyni, mert mi lesz, ha elviszi más?

Borvirágos szép jó reggelt Kedveseim! 

Az anti-szexuális fogadalmamról annyit, hogy álmomban vadul szerelmeskedtem. Érdekes, hogy ilyet álmodni nem szoktam, de talán most, hogy direkt megvonom magamtól, sokkal jobban rá vagyok pörögve a témára, mint egyébként. 

Eddig bármilyen időszakos kihagyásnál azt vettem észre, hogy az első harom hét a legnehezebb. A harmadik hét végére már szinte a falat tudnám levakarni, aztán hopp, jön a fordulópont, és két hónap után már szinte aszexuális békának érzem magam.

Hosszú kihagyás után mindig fergeteges érzés újra szexelni. Ahogy belém hatol a pénisz, egy kicsit mindig eszembe jut az első alkalom. Nyilván ilyenkor már nem fáj, de olyan érzés, mintha a puncim téli álmot aludt volna, és a megérkező férfi hímtag felszolítaná, hogy ébresztő. 

Egy kicsit szúr, és feszít, de mivel ilyenkor már reflexből emelem a csípőmet, az érzés hamar átvált élvezetbe, és mindig újra megállapítom, hogy szexelni jó. 

Nyilván könnyebb úgy ellenállni a kísértésnek, ha nincs kísértés, és nyilván nagyobb a kihívás akkor, ha mellettem van egy kívánatos fiatalember. 

De mivel ma reggel felebredés után végigfutott az agyamon, hogy hány náció járt a bugyimban, egy kicsit elszégyelltem magam, és azt mondtam, hű-bazmeg-nem mindig volt értelme. 

Így tartom tovább a fogadalmam, és nem fogok dugni április ötödikéig.

Miközben meghoztam ezt a fogadalmam, Prince előkerült, és érdeklődve kérdezi, hogy mikor is érkezem hozzá látogatóba. Én meg ledöbbenek, hogy bassza meg, a férfiak aztán tényleg magyon furán működnek, mert hogy én már el is könyveltem, hogy Prince lepattintósat játszott, és nem látogatom meg. 

Miután hazament, természetesen továbbra is beszéltünk, de mérföldekkel kevesebbet, mint előtte, és felettébb más habitusban. Érzelmi hintára ültünk mindketten, így egymást váltották a nagyon hiányzol-ok, meg a néma napok. Azt már az elején tudtam, hogy Prince az a féle fiatalember, akibe nagyon csúnyán bele tudnék szédülni. És már majdnem sikerült is, de miután hazament, bennem a lelkesedés lecsendesedett, és úgy éreztem, hogy benne is. 

Mivel még mindig nem gondolom, hogy a puncim használatával elkötelezem magam bármelyik faszi iránt, és azt sem, hogy a bennem járt faszinak feleségül kell engem kérnie, így úgy gondoltam, hagyom a dolgokat csendben lecsillapodni, és szépen elmúlni. 

Szép volt, jó volt, betesszük az emlékek közé, legyen mire emlékezni. 

Zsuzsinak többször mondtam, hogy ha tetszik, ha nem, be kell látnom, hogy Princere azért akkora nagy hatással nem voltam, mint szerettem volna. Be kell látnom, hogy ha egy férfi megzakkan egy nőért, akkor az másképp viselkedik, mint ahogy Prince tette. Mondani nyilván bármit lehet, de a tettek valóban százszor beszédesebbek minden szónál. Így azt gondolom, hogy amikor kurvára szar napom volt, és szét vagyok csúszva mindenhogyan, akkor pont hogy szívem valasztottja jelentené az elalvás előtti megnyugvást. Legalábbis nekem. 

Szóval elkönyveltem, hogy Princenek annyira nagyon azért nem kellek, és szépen leszedtem magam róla. Én nem vagyok nyomulós fajta, versenyt futni meg nem fogok, pláne nem saját magammal. 

Szóval Prince bedobta, hogy akkor hany órakor is érkezem. Én meg úgy gondoltam, hogy itt az ideje tisztázni a mi kis kapcsolatunkat, és visszakérdeztem, hogy szerinte mennem kéne-e. Mire ő azt mondja, hogy de harmincadikán érkezel, nem? Én meg meglepődve nézek, hogy bár sosem konkretizáltuk, emlékszik a dátumra. 

Aztán belekezdek a mondókámba. Hogy én persze nagyon szívesen mennék, mert biztos jól éreznénk magunkat, de őszintén megvallva, én már eltemettem ezt a történetet, mert azt hittem, túl vagyunk a pattintáson. És hogy nem szívesen pörgetném az agyam azon, hogy vajon elég jó vagyok-e neki, miközben mellette kelek és fekszem. Meg hogy voltam már sajnos magyar kurva, és bizony többet nem lennék az please.

Mire azt mondja, hogy de hogy ő nagyon tisztel engem. És hogy tanul, meg dolgozik, éppen haldoklik, annyi a dolga, és hogy az élet meg amúgy is nehéz. 

Erre én azt mondom, hogy az élet csak akkor nehéz, ha nem teszünk meg mindent azért, hogy könnyebb legyen és hogy here we go, a respect az kurvára fontos egy kapcsolatban, de egy kapcsolathoz meg vajmi kevés. Pont, mint a jó szex. 

Aztán azt mondja, hogy egy kapcsolat az nagyon nehéz. Hogy sok meló és macera. Mire én azt mondom, hogy egy kapcsolat csak akkor nehéz, ha több benne a kellemetlenség, mint az öröm. És akkor itt végre kimondja azt a mondatot, ami eldönti a kapcsolatunk sorsát.

Hogy ő nem áll készen egy kapcsolatra. Én meg előveszem xLadyt a fiókból és azt mondom, hogy nyilván nem ellensege saját magának. Ergo ha annyira nagyon rám cuppant volna, akkor nem mondaná azt, hogy bocsika, menj meg egy kört légyszike, mert még nem állok készen. 

És hogy továbbra is kurvára értékelem az őszinteségét, de azért lássuk be, hogy igazam van, és nem engem lát leendő gyermekei anyjaként. 

Erre azt mondja, hogy nem erről van szó, és hogy együtt megoldjuk, és hogy majd talán egyszer megértem őt, meg hogy ő azért szeretné tartani a kapcsolatot, mert hogy sose tudni, mit hoz az élet. 

Én meg pacekba visszakérdezek, hogy de mégis milyen céllal szeretne velem barizni a jövőben? Azt mondom neki, hogy én türelmes gyerek vagyok, elmondom neki, hogy biztos nagyon bele tudnék szeretni, meg tudnék várni is két hónapot, vagy egy évet, de hogy én legyek a vésztartalék azért köszi, de inkább nem lennék. 

Aztán meg pár szóban elmesélem neki a bécsi-iráni Irhant, meg a szerelmi hadjáratát felém. Elmondom neki, hogy Irhan lenne számomra a tökéletes racionális választás. De hogy azért nem választom őt, mert nem lehet csak fejben együtt élni valakivel. És hogy racionális választásból maradni valakivel azon túl, hogy nem korrekt, még egy jó nagy fostalicska is. 

Erre Prince csak annyit mond, hogy nem tudja, mit kéne mondania, én meg azt, hogy semmit drágám, semmit. Aludj rá, és ha lesz mondanivalód, én itt leszek. 

Szóval így történt, hogy beláttam, hogy bár mehetnék Princehez, és tehetnék úgy, mint ha minden hű-de-szupi lenne, de leginkább csak magammal basznék ki. Sőt. Rápöröghetnék a történetre, hogy hú-de-jó fogás ez a kisherceg, kimegyek, és addig stummolom, míg rá nem jön, hogy én vagyok élete szerelme, de az a helyzet, hogy kurvára nincs kedvem udvarolni. 

Nem csak hogy kedvem nincs, de őszintén szólva ez nem is az én feladatom lenne. Azon is elgondolkodtam, hogy izgis lenne-e, ha kimennék, és a fogadalmamat tartva nem dugnék vele. Lehet. És lehet, ha máskor találkoztunk volna, akkor nem hagynám annyiban ezt a kiskandúrt, és futnék, rohannék utána. Potenciál van benne, anno Ezelt én is csak kúrni tartottam, de ő meg annyira nyomta az udvarlást, meg a kellesz nekem-et, hogy végül beadtam a derekam, és faszán beleszerettem. Hogy akkor már késő volt, az mas kérdés, de nem szeretnék kérdések közt élni a párommal, azon gondolkodva, hogy vajon holnap is fogok-e neki kelleni.

Száz szónak is egy a vége, hölgyeim, lássuk be, ha kell nekünk valaki, akkor azt most akarjuk, nem később. Pont ugyanúgy, mint egy új cipellőt, amibe elsőre beleszeretünk. Nem tudjuk ott hagyni, mert mi lesz, ha elviszi más?

Egyszerű, mint az egyszer egy, vagy simple as fuck. Ugye? 

Csók,

xLady

Szóval a külföldi faszik váltották egymást az életemben, és így nem csak én jártam be a fél világot, de kis túlzással a fél világ is bejárt engem.

Cimbalmos jó reggelt Kedveseim! 

Sorban kapom a leveleket, osztókat, hogy ne picsogjak már a múltamon, hogy ne lepődjek meg a csalódásokon, ha mindig reklámarcú fiatalemberekkel kezdek, és bíztatókat, hogy a picsogásom majd nemsoká elmúlik, ne aggódjak. 

Nagyon köszönöm a kedves és építő kritikákat, meg azt is, amikor virtuálisan bokán rúgnak, hogy térjek már magamhoz. Nos. Gond egy szál se, ugyanis xLady zakatol tovább, és ha most nem is felhőtlen baszásokról regélek, hadd osszam meg a 25 éves Dia levelét, aki azért írt nekem, mert irigykedve olvassa a soraimat arról, hogy milyen felszabadultan baszok reggel, délben, este. Mert hogy ő meg nem. Sosem.

Dia hezitált, hogy írjon-e, de végül bátor volt és végül megtette. 

Íme:

Üdv,
Dia

Nos. Dia levele elgondolkodtatott. Elsősorban azon, hogy nekem hány kanom volt 25 éves koromig. Ec-pec, kimehetsz, öt. Ebből kettő egyéjszakás, egy kapcsolat, egy szeretősdi, és egy házasság.

Aztán visszatekerem magam a jelenbe, 28-hoz és újra számolok. Ec-pec, kimehetsz, tíz. Egy nyári lámúr, két egyéjszakás, egy Ezel és most egy Prince. 

Aztán már mondanám is, hogy a mérleg igazából kurvára nem dőlt semerre. Mert bár járt bennem tíz fasz, volt, amelyik szeretett, volt, amelyiket én szerettem, de a végeredményen nem változtat. Szingli vagyok. Aztán meg azon gondolkodom, hogy vajon másképp csinálnám-e, ha újra kezdhetném.

Volt egy házassági kérőm 16 évesen. Egy cigányfiú, aki első látásra belém szeretett, és a mai napig érdeklődve követi a kapcsolati állapotomat. Akkor, 16 évesen eszem ágában nem volt férjhez menni. Sokkal izgalmasabb volt barátnőzni, meg nagy álmokat kergetni, hogy én majd megtanulok sok nyelven, meg majd bejárom a világot, és menő bizniszvumen leszek.

Emlékszem, úgy hét éves lehettem, amikor Papikámmal a buszon ültünk, és velünk szemben ült két fekete férfi, és valami érthetetlen nyelven beszéltek egymással. Én meg nem tudtam mást tenni, csak meredten bámultam őket, és próbáltam kitalálni, vajon mit mondhatnak. Aztán hirtelen az egyik hozzám szólt. Megkérdezte angolul, hogy értem-e, amit mondanak. Én meg hirtelen nagyon megijedtem, de hogyan volt tovább, arra már nem emlékszem. 

Szóval az évek teltek, én meg mindenből jeles voltam, és csak haladtam az álmaim felé. Nyelvvizsga, meg világjárás már a középiskola alatt, és minél jobban szagoltam bele abba, hogy milyen érzés külföldön külföldieket látni, meg nem a saját nyelvemen hozzájuk szólni, annál inkább éreztem azt, hogy nekem erre van szükségem.

Így lett hát rengeteg külföldi barátom, és nem utolsó sorban külföldi kanom. Minél többet láttam a nagyvilágból, és minel többet éltem külföldön, annál kevésbé éreztem magam itthon otthon. Mindig is úgy éreztem, hogy semmi másért nem vagyok magyar, csakis azért, mert anyanyelven beszélem ezt a nyelvet, és mert magyar útlevelem van.  Ennyi. Nekem sosem jelentett semmit a sertéspörkölt, a bor, vagy a pacal. 

Aztán egy alkalommal, mikor 24 órát repkedtem a világ felett, mert minden kibaszott csatlakozásomat lekéstem, valami megváltozott bennem. Emlékszem, a magyar mezőtáblák felett, ereszkedés közben elsírtam magam. Akkor éreztem először igazán, hogy hazaértem. Onnantól kezdve máshogy néztem még a körútra is, és rájöttem, hogy akárhol is éljek, olyan város, mint Budapest, nincs még egy a világon. 

Így maradtam itthon, de a külföldi kanoktól továbbra sem szabadultam. Itthon is folyamatosan beléjük botlottam, bármerre is mentem. 

Szóval a külföldi faszik váltották egymást az életemben, és így nem csak én jártam be a fél világot, de kis túlzással a fél világ is bejárt engem. Egyszer az egyik külföldi pasim azt mondta nekem, hogy külföldi férfit ne szeressek, mert azok mindig haza vágynak, és haza is mennek. Akkor nem hittem neki, de így, az évek távlatából, ennyi külföldi faszi arcra ejtése után már belátom, igaza volt. 

Volt, amelyiknek izgalmas magyar pina voltam, volt, amelyiknek szexi szerető, volt, amelyiknek szerető feleség. De egy sem volt, amelyik maradt volna.

Szóval ha újra kezdhetném, azt hiszem, semmit sem csinálnék másképp. Mert bár sokszor estem arcra, de sokszor repültem is. Ezek a férfiak reptettek ideig-óráig, és azt hiszem, rengeteg élménnyel és tapasztalattal lennék ma szegényebb, ha kihagytam volna őket az életemből. 

Úgyhogy Dia, ne bánj semmit. Inkább légy büszke arra, hogy kis hazánkban 25 éves szűzként olyan ritka vagy, mint a fehér holló. És csak azért ne bassz valakivel, hogy túl legyél rajta. És hidd el, az a férfi, aki megkaphat majd téged, százszor többre fog értékelni, mint a valaha is volt legjobb szopását. 

Csók,

xLady

képek: http://www.erdekesvilag.hu/feher-hollo-ritka-es-kulonleges-madar/, http://puteri-farah.blogspot.hu/2010_11_01_archive.html, http://autism.lovetoknow.com/treatment-goals-autism