Azt a kurva mindenit!

Pár nap után együtt metróztunk hazafele és amikor megláttam, hogyan markolja a kapaszkodót azonnal tudtam, hogy pokolba mindennel, nekem kell ez a faszi. A gyönyörű kéz – farok itt is pipa.

Szép jó reggelt Kedveseim! 

Csodás napra ébredtem, remélem, maguk is. Érzem, hogy megint átléptem magamat, de most nem szexuálisan, hanem amúgy. Újra elengedtem sok dolgot, és bár kicsit fáj, de azért jó érzés is.

Több olyan sztorit is hallottam már, hogy valaki a totális csőd és az azt követő elvonulása után találta meg saját magát és bonuszként élete szerelmét is. Alant jöjjön Zsófi levele, aki olyan faszán leírta, hogy mitől működik jól egy kapcsolat hosszú távon, hogy én különösebb kommentárt nem is fűznék hozzá. Csak annyit, hogy ide nekem is egy ilyet please. Hosszú a levél, de megéri kivárni a végét. Íme:

"Szia!

Alapvetően még sosem jutott eszembe bármit is hozzáfűzni ilyen online eszmefuttatásokhoz, de mivel folyamatosan figyelemmel követem a blogod, tetszenek az írásaid és a meglátásaid, most először én is billentyűzetet ragadok. Habár nem vagyok sem férfi, sem pedig felszarvazott, megírnám a saját véleményemet a szeretősdi/megcsalósdi témáról, hátha elgondolkodtató egy más megközelítése ennek a dolognak. 24 éves vagyok, 3. éve vagyunk- és élünk együtt kandúrral, és sokszor elbeszélgetünk az írásaidon. Így történt ez ma is.

Mielőtt jobban belemennék, leszögezném: végtelenül hiszek az örökké tartó szerelemben, a társas lét gyönyöreiben, így mióta az eszemet tudom az volt a vágyam, hogy megtaláljam azt az egyet, akivel az élet minden területén összepasszolunk. Így nem áll szándékomban a nyitott kapcsolat és hasonlók mellett érvelni, mert nekem ez egészen mást jelent.

Pár hosszú kapcsolat és mégtöbb dugáson alapuló lámúr után találkoztunk. 20 éves koromban, egy szakítás után veszettül élveztem az életet, volt részem mindenféle kalandban, majd egyik nap felébredtem és elgondolkodtam, most tényleg ez kell nekem?

Szexeltem, drámáztam, csináltam a saját kis szappanoperámat nap, mint nap, mindig volt kivel írkálni, menni, várni, volt kiért szenvedni, sírni stb. Azt gondoltam, hogy teljesen tudatosan művelem ezt magammal, élveztem, éltem és úgy éreztem én irányítok. Aztán ezen az ominózus reggelen belémhasított, hogy kurvára üres vagyok és minden önámításommal ellentétben ez nemhogy nem kielégítő a számomra, de rendesen szenvedek, plusz sikerült magam egy olyan önértékelés-romboló örvény mélyére sodornom, hogy csak na.

Aztán ha nem is úgy, mint te, én is tettem magamban egy fogadalmat. Változtatok. Megszakítottam minden addigi kapcsolatomat, mind a kandúrokkal, mind az akkori haverokkal, elköltöztem és bő fél évig „befele fordultam”. Egyedül voltam, de nem voltam magányos, maximum az első 1-2 hétben. Utána végtelenül felszabadító volt minden egyes nap és éreztem, hogy kezd visszatérni minden erőm. Erőltetettnek hangzik, de rengeteg önismereti könyvet olvastam, meditáltam stb. és igyekeztem olyanná válni, mint amilyen szerettem volna lenni.

A nagy kiegyensúlyozottságom csúcspontján közölték, hogy megszűnik a pozícióm, így új munka után kellett néznem. Szerencsére találtam is, pénteken még ott dolgoztam, hétfőn meg az új helyen. Izgulva mentem az első nap, megálltam a dohányzónál, rágyújtottam egy cigire és akkor jött ő. Beszélgetni kezdtünk, aztán így telt el 1-2 hónap. Pár nap után együtt metróztunk hazafele és amikor megláttam, hogyan markolja a kapaszkodót azonnal tudtam, hogy pokolba mindennel, nekem kell ez a faszi. A gyönyörű kéz – farok itt is pipa.

Ment a kacérkodás, egyre több szünet, közös ebéd, stb. Aztán eltelt 1-2 hónap, és egy lopott kis szünetben elcsattant az első csók is, ami mondanom sem kell csupa jót vetített előre „olyan” értelemben. Minden porcikám ujjongott és másra sem tudtam gondolni, csak hogy érezni akarom. Közben ott volt a fejemben, hogy „térjél már észhez, ennyi idő elteltével is ugyanott folytatod, akkor milyen kimenetelt vársz”? De megmondom őszintén a legkevésbé sem érdekelt, viszont már azon sem aggódtam, hogy mi lesz ebből. Nem terveztem, nem agyaltam, csak meg akartam élni. A csók csütörtöki napon történt, hétfőre meg is invitáltam magamhoz egy ittalvásra.

Aznap ő nem dolgozott, de egész nap smseztünk és mikor írtam, hogy már baromira várom, hogy találkozzunk, az volt a válasza, hogy én is, de azt tudnod kell, hogy már egyáltalán nem azért. Jól esett. És akkor hirtelen belémhasított, hogy baszki, lehet, hogy ebből akár még több is lehet. Mondanom sem kell fantasztikusan telt az este, őrjítően jó volt a szex, igazi nyakszorongatós, odabaszós, de ugyanakkor szenvedélyes és érzéki. Ennek közel 3 éve.

Azon kívül, hogy a szex rendkívül említésre méltó és élvezetes a mai napig is, el kell mondanom, hogy mit tanultam meg életem első, REAL szerelmétől! Merem vállalni önmagam, minden szempontból. A gyengeségeimet, a véleményemet – akkor is ha az neki nem tetsző - nincsenek tabuk, nincsenek kompromisszumok. Nem félek már attól, hogy mi van, ha elmegy, elhagy, ha majd nem kellek neki. Mert megtanított arra, hogy értékes vagyok, hogy képes vagyok bármire, hogy egyedül is egész vagyok. Ahogyan Ő is.

Tudom mire számíthatok, nincsenek játszmák, őszinte lehetek és ő is velem. Pont ezek miatt a dolgok miatt, és azért mert végtelenül megbízom benne, és önzetlenül szeretem jutottam arra az álláspontra, ahol ma vagyok. Nem akarom kisajátítani, bezárni, lekorlátozni, szabadon akarom szeretni és ő is engem. Életem végéig.

Ezért azt tudom mondani, hogy nem sajnálnám tőle, ha évek elteltével mással is akarna szexelni. Lehet, hogy én is akarok majd. Az érzést, ami minket összeköt nem tudja egy baszás elvenni egyikőnktől sem. Mindketten azon az állásponton vagyunk, hogy ez az élet természetes velejárója, az hogy esetleg felmerül majd bennünk olyan igény, hogy esetleg mással is megéljük a testiséget évek elteltével. Annak ellenére, hogy nem hiányzik semmi a kapcsolatunkból, sem lelki, sem testi oldalról. Kizárólag annyi elvárásunk van ezen a téren egymástól, hogy merjük megbeszélni és nyílt lapokkal játszani. Nem tudom, ha egyszer elkövetkezik majd egy ilyen helyzet, hogyan fogjuk tudni a gyakorlatban ténylegesen így kezelni a dolgot, de hiszem, hogy a szeretetünk és az egymás felé érzett tiszteletünk és bizalmunk lehetővé teszi majd, hogy felülemelkedjünk ezeken.

Nem akarom őt birtokolni, szeretni akarom és boldoggá tenni. Ahogy ő is engem. Mélységesen felnéz rám ezért a hozzáállásomért. Ezért ki is merem jelenteni, hogy pontosan emiatt, talán soha eszébe sem fog jutni az, hogy meglépjen egy ilyet. Ahogy lehet nekem sem. Azonban a tiltás, a féltékenykedés mindig jó ok arra, hogy valaki felkapja a fejét egy adandó alkalomra, hiszen a bűn mindig édes. Ez olyan, mint amikor a szülő azt mondja a gyerekének, hogy ejj fiam nehogy cigizz nekem, a hülyegyerek meg csak azért is kipróbálja és dugiban szívja egymás után, mert ha nem engedik, akkor sokkal nagyobb a kísértés. Szerintem a hozzáállásunk miatt merőben elveszti a jelentőségét a kaland utáni vágy és izgalom, pont azért, mert nincs benne semmi extra, azon kívül, hogy dughatunk egyet, ami még nem is biztosan sikerül olyan jól, mint otthon.

Természetesen ez akkor működőképes felállás, ha mindkét fél a kapcsolatban hasonló hozzáállást tanúsít. A pasinak szabad, a nőnek semmit felállás ebben az esetben működésképtelen. Mégis sok férj és apa keresi máshol a boldogságot sunyiba. Az ilyesmit abszolút elítélem, egyáltalán nem tartom korrektnek.

A hozzáállásomért általában hülyének néznek és azt mondják nem vagyok normális, vagy azt, hogy nem is szeretjük egymást igazán. Pedig pont, hogy igen. Pont ez a lényeg. Minden zsák megtalálja a maga kis foltját, és ez minden (jó és rossz) kapcsolatra igaz, baromira egyszerű a képlet. Sokan olyanra vágynak, amit nem érdemelnek meg. Mert maguk sem olyanok. Mindenkinél más működik, más válik be, nincs örök igazság itt sem, ahogyan másban sem."

Na ugye, hogy megérte elolvasni?

Gondolkodjanak maguk is, én meg dalolom Avidan úrral, hogy one day baby we'll be old and think of all the stories that we could have told. 

Csók,

xLady