Azt a kurva mindenit!

Én már Ezel hőstettein beájultam, annyira nagyon férfiasan viselkedett, aztán meg Peti levelét elolvasva arra jutottam, hogy milyen kár, hogy nem osztanak minden sarkon olyan férfit, mint Peti. 

Peti levele előtt azt hittem, már teljesen kihaltak a hős hercegek, akik tudják, hogyan kell udvarolni egy igazi hölgynek. A kérdés nyilván felmerül, hogy a hölgy mennyire igényli az udvarlást, de az biztos, hogy egy jókor időzített, váratlan kedvesség, vagy egy Don Juan-os hőstett megmozgatja a mi kis szívünket. 

Én már Ezel hőstettein beájultam, annyira nagyon férfiasan viselkedett, aztán meg Peti levelét elolvasva arra jutottam, hogy milyen kár, hogy nem osztanak minden sarkon olyan férfit, mint Peti. 

Én biztos vagyok benne, hogy egy kandúr, aki ilyen cselekkel próbálja meghódítani szíve hölgyét, tényleg igazán szeret és nem csak kupakolni akar. Vagy ha mégis, hát jól álcázza. Tessék uraim figyelni arra, hadd nézzünk fel magukra, mint a mi hőseinkre, és hölgyeim, igenis tessék nem alább adni. És ha meg már megtalálták a maguk hősét, akkor kurvára értékelni és viszont örvendeztetni őt. Mert máskülönben baszhatjuk az egészet. 

Szóval Peti, miután bemérte magának kollegínáját, a szép Edinát, úgy gondolta, valahogy mindenképpen közelebbi kapcsolatba kéne vele kerülnie. Edina szépsége természetesen másokat is rabul ejtett, nem csak Petit, viszont Edina nem érezte úgy, hogy eljött végre az igazi, így férfiak közt pattintgatta a testét ide-oda. Hangsúlyozom, hogy csak a testét, mert kicsiny szívét bizony egyik matróz sem dobogtatta meg. 

Aztán bekerült a képbe Peti, aki of course szintén vágyott volna Edina közelségére, de úgy gondolta, nem ront ajtóstul a házba. Mert hogy annak ugye úgyis csak egy, vagy talán több sikeres dugás lesz az eredménye, más egyéb nem sűrűn. Ő meg biztosra akart menni, így beközelítette Edinát olykor-olykor egy csokival, vagy virággal, aztán meg hozzászoktatta őt ahhoz, hogy együtt járjanak ebédelni. 

A hetek teltek, Peti megszerezte Edina telefonszámát arra az esetre, ha bármi történne. Nyilván. Edina meg közben lepacsizott Petivel, és azt érezte, végre egy férfi, aki nem csak megbaszni akarja, így szívesen találkozgatott Petivel, munkaidőn kívül is. Aztán egyik alkalommal, mikor már túl voltak sok baráti kávézáson és beszélgetésen, Peti elérkezettnek látta az időt arra, hogy randira hívja Edinát. 

Megbeszélték, hogy Edina átmegy hozzá, Peti meg süt neki palacsintát. Mert hogy az Edina kedvence. Nekem is by the way. Szóval Peti lelkesen hazadobta magát a melóból, Edina még bent maradt nagyon dolgozni, Peti meg otthon nekilátott palacsintát sütni, és várta, hogy betoppanjon hozzá szíve hölgye. 

Aztán hat óra tájt Edina dobott egy sms-t Petinek, hogy sorry, überszar napom volt, semmi mást nem akarok, csak hazajutni ebben a mínusz tízben, és senkihez sem szólni, csak a kispárnámhoz. 

Peti nyelt egy nagyot, hogy akkor most hogyan tovább, majd ahelyett, hogy bedurcázott volna, hogy baszódj meg te hülye pina, én itt sütök neked két órája, te meg lemondod, fogta magát és valami fantasztikus csellel ált elő. 

Átérezte Edina aznapi fájdalmát, és ahelyett, hogy sajnálni kezdte volna saját magát, ő fogta és hívott egy taxit. Edinának csak annyit írt vissza, hogy rendben, akkor majd legközelebb. A taxis megérkezett, Peti lerohant a tányérnyi palacsintával, kifizette a taxit, és elküldte a munkahelyük címére. 

Edinát pedig magánszámról felhívta, és annyit mondott neki, hogy egy fontos csomag érkezik hamarosan, mindenképpen várja meg a sárga autót, üljön bele, és ne kérdezzen semmit. Majd letette a telefont.

Közben összekapta magát ő is, autóba dobódott és ő is odahajtott a munkahelyükre, hogy meglesse a történéseket. 

Mikor odaért, a taxi is ott volt, de Edina még nem. Peti az épület sarkából sasolta Edina érkezését, aki egyszer csak feltűnt a kapualjban, körülnézett, meglepődött, hogy tényleg ott egy taxi, majd beleült. Aztán úgy harminc kósza másodperc múlva már csörgött is Peti telefonja, Edina ömlengve és hangosan kacagva, vidámságtól repkedve hálálkodott a palacsintáért. 

Nos. Nyilván nem a palacsintáért. Jegyzem meg én. 

Aztán Peti fogta magát, beült az autójába, és mosolyogva hazahajtott. 

Azt hiszem, ez a történet több szempontból is tanulságos. Peti egyrészt megmutatta, hogy tényleg odáig-meg vissza van Edináért, másrészt pedig félretette önzőségét, hogy majd ő viszi oda a palacsintát, és tiszteletben tartotta Edina kérését, hogy ma mégsem szeretne találkozni.

Azt hiszem, a legtöbb kan ezt beszívta volna sértődésként, és hetekig várta volna a kiengesztelést. De Peti fasza volt, és hogy az ő szavait idézzem: nem kellett látnom ahhoz, hogy tudjam, fülig ér a szája. És hogy egy ilyen szar nap után mosolyt csaltam az arcára, az mindennél többet ért. 

Uraim. Legyenek kreatívak, mert Peti ezzel bizony hölgyszívek ezreit mosolyogtatta meg. És tanuljanak belőle. Mert ez odabasz.

Hölgyeim. Ha ilyen kandúr jön szembe magukkal. Tessék nagyon vigyázni rá. 

Csók,