Azt a kurva mindenit!

Tudják hölgyeim, nincs olyan faszi kerek kis világunkban, akit ne lehetne megszerezni. Az már más kérdés, hogy csak egy baszásra, vagy férjnek, de az biztos, hogy ha egy pasit kiszemelünk magunknak, az előbb utóbb veszi a lapot, és megteszi az első lépéseket irányunkba.

Napsütéses szép jó reggelt Kedveseim!

Azt hiszem, ilyen karácsonyunk még nem nagyon volt, de én felettébb élvezem ezt a jó kis tavaszi időjárást. Mindig is vágytam rá, hogy egyszer melegben karácsonyozhassak, meg szilveszterezhessek, de mivel ezt kivitelezni azért nehéz lett volna itthon, általában maradt a szürke és hideg, zorkó időjárás. Legalábbis itthon. Erre tessék, jön egy jó kis afrikai szellő és máris élvezhetem a vágyaimat. Imáim talán meghallgatásra találnak idén karácsonykor, mert hogy nem csak az időjárás, de a szerelmi életem is alakul. Én meg csapkodom magamat lefelé, hogy csit, meg nyugi, tedd magad takarékra, de valahogy a szívem hirtelen úgy életre kelt, mint annak idején, nagyon régen. 

Történt ugyanis, hogy én karácsony első napján idepattintottam a vágyaimat, meg a kérdést, hogy vajon lesz-e valaha is az életemben olyan kanom, aki mondjuk két országnyit is utazik majd azért, hogy láthasson, vagy olyan, aki  ha miniszterelnök is, simán körbecsöngeti a gettót, engem keresve. Aztán meg felnéztem az égre és azt mondtam, hogy oké Istenem, ready vagyok, küldjed please.

És mit ad Isten, ha miniszterelnök nem is, de egy felettébb huncut kandúr azért akadt, aki valamiért felkeltette az érdeklődésemet akkor, amikor nem is vártam volna. Miután az online platformon megláttam a képeit, az az érzés fogott el, mint sok évvel ezelőtt, amikor a nagyszerelmem-exem Christian felettébb huncut szemeit és tökéletes száját pillantottam meg először.

Akkor első blikkre azt mondtam, hogy yes please, ez a pasi kell nekem, és mivel ő volt a kollektíva legvonzóbb szingli faszija akkortájt, nem csak én gondoltam így. Szóval vetélytárs azért akadt bőven, de tudják hölgyeim, nincs olyan faszi kerek kis világunkban, akit ne lehetne megszerezni. Az már más kérdés, hogy csak egy baszásra, vagy férjnek, de az biztos, hogy ha egy pasit kiszemelünk magunknak, az előbb utóbb veszi a lapot, és megteszi az első lépéseket irányunkba. Na így történt ez Christiannal is anno, hogy én sűrűn pilláztam neki, meg jeleltem, egészen addig, míg ő is belátta, hogy jobban jár, ha engem választ. Szóval az első megérzés akkor sem tévedett, és bár én Christiant akkor örök nagyszerelemnek terveztem, végül nem az lett. De sebaj, mert hogy ha örökre szerelemben maradtunk volna, akkor sosem lett volna Arash, meg Ezel, meg a többi szívemet apránként megtaposó kis kandúr.

Na szóval vissza huszonnegyedikére, amikor is cseng egyet a fészbuk, hogy új üzenetem érkezett, én meg rápillantok, hogy ez vajon who the fuck lesz. És akkor megpillantom a fiatalember profilképét és bezizzen a nunim. Tudják hölgyeim, az az igazi kisköcsög, aki minden nőt meghúzhat, akinek még a szemei sem állnak jól, meg úgy egyébként is nah. És akkor azt mondom magamban, hogy hello-szia, légyszi ismerkedjünk.

Szerencsére a fiatalember is így gondolta, szó szót követett, meg kacaj kacajt, és már érlelődött is bennem a gondolat, hogy akkor este randim lesz. Aztán kapcsoltam, hogy azért csak karácsony van, na meg arcon csapott a zord valóság is, hogy fiatalemberünk nem a szomszéd kerületben, de még csak nem is a szomszédos országban, hanem még annál is eggyel odébb lakozik. Pont két országnyival odébb by the way. 

Na, a mosolyom ezen a ponton egy kicsit elfáradt, aztán meg elkönyveltem magamban, hogy pont ezért nem ismerkedem kis hazánk határain túl, mert a faszom sem hisz a távkapcsolatban, meg az online szerelemben, amikor élőben azért ez sokkal, de sokkal jobb. Ugyebár.

Így a beszélgetést ugyan folytattuk, de én magamban azért már kezdtem is temetni frissen bimbózó vad románcunkat. Aztán kiderült, hogy szinte egy napon van a születésnapunk, meg hogy egy helyen dolgoztunk, csak ő ott, én meg itt, aztán megtudom, hogy ő is elvált, mint én, meg úgy egyébként is valami van. Mármint közöttünk. Azt mondja, úgy érzi, van valami connection köztünk -mármint fészbukon túl-, én meg nézek, hogy baszod, én is ezt érzem. Aztán azon gondolkodom, hogy vajk tényleg létezik-e ilyen, meg azon, hogy vajon csak szédít-e ez a fiatalember, vagy tényleg igazat beszél. 

Itt dobbantok is egyet az időben, mert hogy annyira belejöttünk a csevegésbe, meg annyira kíváncsiak lettünk a másikra, hogy a fiatalember hétfőn érkezik. Elvileg. A jegye már megvan, de magabiztosan ezt majd csak akkor hiszem el, hogy tényleg jön, ha hétfőn este hétkor valóban ott lesz a pályaudvaron, nem csak én csinálok magamból madarat és teszek úgy a Keletiben, mint ha pont arra lett volna dolgom. 

Szóval a fiatalember már egy pöppet belém költözött érzelmileg, és őszintén alig várom, hogy belém érkezzen fizikailag is. Ez azért még engem is meglep, na meg az is, hogy sokkal többet jár az eszemben, mint az várható volna, és úgy izgulok, ha arra gondolok, hogy hétfőn találkozunk, mint egy tizenéves az első randija előtt. 

Végre egy faszi, aki megmozgat, akire zizzenek, aki értelmes, és aki nem egy egójába szorult faszkalap. Sőt. Ha tényleg eljön, akkor a két országot átutazik értem is pipa. Tetszik a helyzet, ugyanakkor egy kicsit meg is rémiszt, hogy bassza meg, mi van, ha imáim meghallgatásra találtak és ez a fiatalember lesz az igazi.

Na látják Kedveseim, ennyire meghibbantam ettől a faszitól, hogy már ilyeneket beszélek, ami remélem, nem csak nekem furcsa. 

Akárhogy is, azóta mosolygok a világba belefelé, szóval ha másért nem is, ezért már biztosan megérte. 

Ha van hasonló tapasztalatuk, vagy ha csak megtippelnék, hogy a kandúr tényleg eljön-e, írják meg nekem please. 

Csók,

xLady

***Kommentelnél? Gyere a fészbukra, a leveleket is ott posztolom.***

Tudod, az a nagyszerű ebben a blogban, amit írsz, hogy igazából a belsőddel nyűgözöl le bennünket. Sosem találkoztunk, nem tudjuk, hogy nézel ki, milyen a mosolyod, a szemed, a hajad, de ez nem is fontos. Ezt tanítja meg nekünk a blogod, hogy a külső az teljesen másodlagos, mert személyedben egy olyan nőt ismertünk meg, amire szinte minden férfi vágyik.

Gyöngyharmatos szép jó reggelt Kedveseim!

Talán nem is lehetne szebb ez a reggel, mint amilyen. Bejgli illata leng az orromban, mécses fénye játszik a saját árnyékával és közben francia dalok szállnak a meleg fényekben.

Az is rásegít talán, hogy az online platformos Mustafa épp most írta, hogy tizenkilencnek nézek ki huszonnyolc helyett. Na kell még ennél több? Kell of course, de az most más lapra tartozik.

Szóval már éppen hogy mosolygok, és érzem, hogy a szívem egyfajta released üzemmódba kapcsolt és végre megkönnyebbülve mosolyog velem együtt a világba.

Tegnap elhatároztam, hogy megszűnök létezni, és semmi másra nem vagyok hajlandó fókuszálni, csakis a tévére, meg a hetvenszer látott karácsonyi filmekre. Így is tettem, és gyakorlatilag kora délutántól csak meresztettem magam a tévére, miközben Mamikámmal készülődtünk a mai napra.

Aztán miközben az egyik film követte a másikat, én is betettem magam a gyerekszobámba, füstölgőt és mécseseket gyújtottam, és romantikus hangulatba hoztam saját magam. Mosolyogva néztem valami télbratyó félét, aztán meg kapcsoltam is a régen látott és nagyon szeretett filmre, az Igazából szerelemre.

Igazából annyira most nem is csavart be, mint gondoltam, legalábbis a végéig biztosan nem. Aztán amikor a brit lovag indult meg a portugál kisasszony kezeiért, meg amikor a miniszterelnök úr indult meg a titkárnő kegyeiért, akkor azért elmosolyodtam. Aztán meg kezdett lefele görbülni a szám, amikor anyuka kibontja az ajándékot, amit már meglesett a férje kabátjában és amire azt hiszi, hogy egy szép nyakláncot rejt, de közben baszottul szembesül vele, hogy neki csak egy cd jutott férjurától. Aztán amikor bemegy a szobába és ömlenek a könnyei, akkor azért én is megviseltettem.

Aztán a film végén már erősen könnyeztem, hogy igen, azért heppi szánsájn, meg miegymás, mégiscsak szép a szerelem, meg a nagy egymásra találás és éppen azért sirattam magam, hogy vajon nekem valaha jön-e olyan kan az életembe, aki félreteszi, hogy szenteste van, meg azt is, hogy ő miniszterelnök, és értem jön két országnyira is, vagy éppen a gettóba, úgy, hogy közben körbecsengeti a szomszédokat.

Na ezen melankóliáztam, mikor ránéztem a telefonomra és megláttam Peti üzenetét. Na az bizony elsőre úgy kicsavart, hogy a könnyeim ömleni kezdtek, és megmukkani nem nagyon tudtam, még virtuálisan sem. Aztán miközben a könnyeimmel küzdöttem némán, egyszer csak felbukkant az ajtóban Oszkár, én annyit mondtam neki, hogy szervusz, ő meg már ott is volt az ágy mellett, aztán csendben, farokcsóválva mászott rám és helyezte magát kényelembe. A fejét a mellkasomra tette, az orrát az államhoz és meredten nézett a szemeimbe. Simogatni kezdtem és arra jutottam, hogy bizony az állatoknak igenis van lelkük. Máskülönben miért jött volna be éppen akkor az én kis pöcsösöm, ha nem azért, mert megérezte, hogy tré van.

Aztán újra elolvastam Peti üzenetét, és azt mondtam, hogy idén ennyi ajándék elég is lesz, köszi szépen. Valamicskét visszapötyögtem, de mivel én nagyon meghatódtam és ennél szebbet nem tudnék magamnak mondani, álljanak most itt Peti sorai.

Íme:

Ez a levelem most kivételesen nem rólam, hanem rólad fog szólni. Szeretnék írni neked pár sort úgy allezusammen.

Először is csak csatlakozni tudok egy a közelmúltban hozzád íródott levélhez. Ezt a részt, amit bemásolok, mintha én írtam volna. Jófej gyerek lehet, akitől kaptad.

"Kicsit aggódva olvastam a Barátok közt című bejegyzésed. Soraidból kitűnik, hogy egy érzelmi hullámvölgyben vagy. De kitartás! Amit csinálsz az jó és bizton hiszem, hogy kell az embereknek, még ha nem is mindnek. Megnyugtatlak, amit csinálsz az jó és ne hagyd abba. Ismétlem ne hagyd abba! Éppen a napokban gondolkodtam el rajta, hogy szívesen megismernélek, milyen vagy élő valódban, milyen a hangod, a nevetésed, de igazából ami a legjobban érdekel az a gyermeki éned. A nőt már ismerjük elég jól. Amit bizton kivettem a soraid között olvasva, annak ellenére, hogy sokak által megvetett illetve irigyelt életet élsz, egy hihetetlen érzékeny érző lény van benned, aki nem vágyik legbelül másra, minthogy szívből szeressék. Na ettől a pillanattól kezdtél el érdekelni, mint ember, mint nő, mint egy olyan valaki, akit én ismerni szeretnék. "

A srác rátapintott a lényegre. Zsófinak is mondtam, hogy nagyon sokban hasonlítotok ti ketten és, hogy nyugodtan olvasgasson, mert sok helyzetben talán talál segítséget, tanácsot az írásaid között. Nem véletlen lettem szerelmes Zsófiba, csak te talán nem vagy egy olyan önző bitch, mint kicsiny szívem választottja.

Amivel az olvasóid magával ragadod, az a hihetetlen magabiztosság, érettség, nőiesség ahogy a szexről és a kapcsolataidról beszélsz, ami nagyon pozitív dolog (Zsófi is pontosan ilyen), de én levettem nála is az első alkalommal, hogy egy szeretet igénylő nőről van szó és ez az énje mindig is jobban érdekelt, mint a szexuális történetei.

Valahogy úgy tudlak elképzelni, mint őt. Engem is már lassan az érdekel, hogy te milyen lehetsz. Az igazi gyermeki éned, ami minden nőben benne van, lehet akárhány éves, baszhatták át ezerszer és csalódhatott a világban is kismilliószor, de ezek bennetek vannak. Mélyen a szemetekben. És szerintem ez a legfontosabb egy nőben, hogy a gyermeki énjébe, az érző nőbe szeressen bele a srác. Persze lehet úgy szopni valakit, hogy megmukkanni se tudjon, de ha csak azután fog epekedni, akkor abból lófasz se lesz.

Btw a Christianos storyhoz annyit tudnék hozzászólni, bár nem tudom, hogy álltok most, hogy személy szerint óriási hiba lenne összejönnöd vele. Anno nem hiába ment el, nem hiába bántott és csak a szexben érezted jól magad vele. Nem elégedhetsz meg ennyivel._SOKKAL_ többet érdemelsz. Nem játszhatsz életed végéig alárendelt szerepet egy kapcsolatban egy ilyen egoista faszfej mellett. Lehet, jó az ágyban, felcsavar a falra, de mikor fogod igazán nőnek érezni magad mellette? Mikor fogod érezni, hogy tényleg, igazán szeret, nem azért, mert fergetegesen jókat dugtok, hanem mert magadért szeret?!

Mert reggel csinálsz neki reggelit, mert odabújsz hozzá, mert szeretnél belebújni. Soha nem fogod magad mellette úgy érezni kis szívem... és ez geciszar. Tudom, hogy ünnepek vannak, Ezel mély nyomot hagyott benned, de ennek ellenére nem kell megőrülnöd. Nem ez a srác fogja meghozni az életedbe azt a boldogságot, amilyet egy ilyen fantasztikus NŐ, mint amilyen te vagy megérdemel. Nem elégedhetsz meg pusztán a fizikai szerelemmel. Ezel megmutatta, hogy lehet együtt a kettőt is csinálni, csak ki kell várni. És ha eljön, áldani fogod a napot, hogy türelmes voltál.

Tudod, az a nagyszerű ebben a blogban, amit írsz, hogy igazából a belsőddel nyűgözöl le bennünket. Sosem találkoztunk, nem tudjuk, hogy nézel ki, milyen a mosolyod, a szemed, a hajad, de ez nem is fontos. Ezt tanítja meg nekünk a blogod, hogy a külső az teljesen másodlagos, mert személyedben egy olyan nőt ismertünk meg, amire szinte minden férfi vágyik. Határozott, intelligens, magabiztos, vicces, szeretetre méltó, nagylelkű és kurva jó szívű. Jó ezt látni 2013ban, hogy tud ilyen lenni egy nő. Remélem, megtalálod azt a srácot, aki mindenben hozzád passzol és boldoggá tesz. Kibaszottul megérdemled.

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet Drága!

Köszönök mindent !

Nos. Oszkár közben mellém költözött, Papikám bevirította elém a frissen készült tatár beefsteaket pirítóson, én meg mosolyogva tudomásul veszem, hogy yes please, szeretve vagyok.

Kell ennél több? Nem kedveseim.

Szeressék egymást maguk is, és élvezzék a meghitt családi pillanatokat.

Csók,

xLady

***Kommentelnél? Gyere a fészbukra, a leveleket is ott posztolom.***

Konkrétan olyan izgalomba jöttem, hogy a szívem tutira kihagyott minimum kettőt, és mielőtt megválaszoltam volna ezt a nehéz kérdést, teljesen kiborultam és már pörgött is az agyamban, hogy Ezel vajon mit akar mondani és jujj, akkor most vajon mi lesz.

Borvirágos jó reggelt Kedveseim!

Végre eljött ez a nap is, amikor addig fetrengek az ágyikómban, ameddig csak akarok. Végre addig nézhetem belülről a szemhéjamat, ameddig jól esik és végre nem kell félreérthető összetűzésbe kerülnöm az ébresztőórámmal sem. Hogy biztosra menjek, gondoskodtam róla, hogy Oszkár se tudjon reggel feltűnésmentesen besurranni és úgy tenni, mint ha nem is lenne ott.

Ez az én napom. Nagyokat nyújtózom, olyan macskásan, aztán meg végigpörgetem a tegnap eseményeit, hogy egy alvással a hátam mögött feldolgozzam azokat.

Tegnap ugyanis, amíg nagy takarításba készültem épp kezdeni, és miközben az ehhez passzoló aláfestő zenét igyekeztem kiválasztani, lenyomtam az asztalon fekvő telefonom főgombját, hogy megvilágosodjon és elárulja nekem, történt-e valami a távollétemben. A google talk borítékja állt az állapotsorban, én meg épp arra gondoltam, hogy ez biztos valami régi kan lesz, vagy valamelyik szimpatizáns kollegám.

Állapotsor lehúz, és a következő üzenet ugrik a szemeim elé: ezelosmanovski_at_gmail.com szeretne beszélgetést kezdeni önnel. Elfogadja? Igen. Nem. És még valami.

Hirtelen annyira megdöbbentem, hogy muszáj volt leülnöm. Na jó, nem. Konkrétan olyan izgalomba jöttem, hogy a szívem tutira kihagyott minimum kettőt, és mielőtt megválaszoltam volna ezt a nehéz kérdést, teljesen kiborultam és már pörgött is az agyamban, hogy Ezel vajon mit akar mondani és jujj, akkor most vajon mi lesz.

Lassan fél éve, hogy egy árva szót sem váltottam vele, sőt, jobbat mondok. Pattintása közben a létező, összes online felületről letörölt, kitörölt, megszüntetett létezni. Én meg azóta ezt már nyilván elfogadtam, még akkor is, ha azért kérdések sora várakozik bennem válaszra várva. Azóta is.

Gondoltam, lehet, most jött el a pillanat, amikor magyarázatot kapok arra, hogy végül miért tűnt el ily csúnya módon az életemből, vagy valami.

Szóval a nagy kérdés adott volt, elfogadom-e? Hát of course el. Klikk az igen-re, és miközben remegek már az izgalomtól, meg miközben a szívem duplát ver, visszateszem a telefont az asztalra, és várok.

Várok, várok, de baszottul nem történik semmi.

Na mondom, ez fantasztikus, nyilván ha beszélgetni szeretne velem, akkor már írt volna. Ugyebár.

Úgy tíz perc teljes izgalom után úgy döntöttem, hogy most már pláne itt az ideje a takarításnak, hogy rendet rakjak magam körül és magamban egyaránt.

Az idő csak telt, a telefonom meg baszottul némán maradt.

Aztán elkönyveltem magamban, hogy nyilván Ezelünk valamit tán frissített a telefonján és akaratlanul is meghívta az összes levelezőpartnerét gtalkra. Nyilván nem szándékos volt, mert ha az lett volna, már beszélgetnénk. Ugyebár.

Szóval Ezel kurvára online, én meg kurvára kérdések között és közben azért már elképzeltem, hogy akkor most rájött, és akkor most majd azt fogja írni, hogy hiányzom, én meg azt mondom, hogy köszi, te is, vagy éppenséggel azt fogja írni, hogy itt van Budapesten, vagy valami hasonló.

Aztán szóltam a rendezőnek odabenn, hogy elég lesz a rendezésből, let's get back to reality please.

Így savanyú pofával folytattam, amit elkezdtem és végül kinek az ölébe is fojthattam volna a bánatom, ha nem Zsuzsiéba?

Így történt, hogy Zsuzsit felvettem, majd beirányoztuk a belvárost valami frappáns kis koktélért. A körúton csücsültünk, és a történtekről beszélgettünk, na meg arról, hogy vajk miért kell nekünk mindig az, aki nem lehet és miért nem kell nekünk az, akinek meg mi kellünk.Van az a frappáns mondóka, hogy Kell a jó? Nem. Kell a rossz? Kell!

És bizony így van ez. Vajon mi hajt minket akkor, amikor erőszakosan küzdünk a kiszemelt példányunkért, és az minél nagyobbat rúg belénk, mi annál kedvesebbek próbálunk vele lenni?

Na ezt sajnos nem sikerült megválaszolnunk, viszont abban egyetértettünk Zsuzsival, hogy a farok mérete csak orális szexnél számít. 

Nyilván meglepő, hogy már megint a szex jött szóba, de megállapítottuk, hogy baszás közben oly mindegy mekkora a farok, ha jól muzsikál, viszont szopás közben kérem, felettébb kellemetlen tud lenni nekünk, hölgyeknek, amikor nem férünk hozzá a hímtaghoz egyszerre a kezünkkel és a szánkkal.

Nyilván jófejek vagyunk és ezt ügyeskedve palástoljuk szopás közben, nehogy a farok másik oldalán észrevegyék, de gondoltam, ezt csak for your information megosztom Önökkel.

Aztán pár órával és koktéllal később bedobtuk magunkat az autóba és éppen hazafelé hajtottunk a körúton, amikor a rádióban felcsendült Mr. Asaf Avidan - One day című száma, én meg sikoltozni kezdtem, hogy hűűű, bassza meg, ez volt Ezellel a nótánk, és hónapok óta nem hallottam ezt a számot, biztosan nem véletlen, hogy pont ma, pont most, meg amúgy is.

Aztán Zsuzsi lehűtött, hogy na persze, álmodozzak csak nyugodtan. Aztán megbeszéltük, hogy nincs is annál szarabb, mint amikor felcsillan a remény, újra kinyitjuk a szárnyainkat, aztán pont mikor már ugrani készülnénk, valaki szól, hogy bocsi, várj még egy kicsit, mert az egyik szárnyad baszottul letört.

Így én takarékra tettem magam, az estét meg letudtuk, és újfent úgy köszöntünk el egymástól, hogy akkor szép este volt, köszi szépen.

Kár, hogy már megint mi szórakoztattuk egymást ahelyett, hogy két huncut kis kan szórakoztatna minket külön-külön.

De sebaj.

Eljön egyszer a mi időnk is kérem, és úgy szíven csap minket Ámor nyila, hogy sose többet nem fogunk siránkozni.

De addig is megyek és bedobom magam a konyhába, ahol Bódi Guszti dalol Mamikámmal. Meg Oszkárral.

Csók,

xLady

***Kommentelnél? Gyere a fészbukra, a leveleket is ott posztolom.***

Tanácstalan vagyok. Tény, hogy önző az ember, de három éve nem találok hozzá hasonlót, akik vannak, azok csak ideig, óráig, aztán kuka.

Szép jó reggelt Kedveseim!

Sokan próbálnak vigasztalni, ami nagyon kedves maguktól. Mivel még mindig minden vélemény welcome, ezért most idepattintok egy pro és két kontra olvasói véleményt.

Az első Pétertől jött, és azért pattintom ide, mert ilyen levelet bizony még nem kaptam. Még akkor sem, amikor kifejezetten a testi adottságaimról regéltem itt annak idején.

Szóval Péter jött, megmondta a tutit majd maradt.

Íme:

Kicsit félreértettem a blogodat, de olvasgatva rájöttem, hogy teljesen vakvágány. Nem érzem, hogy lenne bármilyen célja, céltalan dolgokból pedig nem tudok tanulni, inkább időpocsékolás. Felszínes csapkodás, miközben egy egész óceán van alatta. Logikátlan és elutasító - feminim és kirekesztő, mert az őszinteség szinte mindenhol önzést takar. Sajnálom, mert nem erre gondoltam elsőre, de sajnos ez bizonyosodott be. Gondolom most kicsinyesnek tartasz, ami persze nem igaz, de ha tényleg így van, akkor nem érted a valódi férfiakat, akik nem kirakatbabák, mint akiket ti kerestek. Remélem ettől függetlenül eléred, amit szeretnél, ha egyáltalán tudod, hogy mi az és boldog leszel. A boldogságot mindenki megérdemli, de azért tenni is kell. 

Ha olvasod a posztjaidat, akkor látszik, hogy te egy olyan férfit keresel, aki érzelmileg is boldoggá tud tenni. De ha a blogodat olvasod, kilátszik, hogy enyhén szólva olyan férfiakkal jössz össze, akik ezt vagy nem akarják vagy nem tudják neked garantálni. A felszínesség a választásaidból látszik sajnos - és abból, hogy csak olyan témát feszegetsz (pl. szex) sokszor, amik a felszínes emberekhez is eljuthatnak. Ezt nem tudom, azért csinálod, hogy olvasott legyél, vagy téged tényleg csak ez foglalkoztat, de szerintem nagyon konzum irány. Pedig te komolyabb egyéniség kell, hogy ennél legyél. A sikereidből ez tűnik ki.

Köszönjük Emese. Akarom mondani Péter. Mondhatni, megleptek Péter sorai, miszerint én direkt a szexről blogolok, pedig aki régi lovas az oldalamon, az bizonyára emlékszik a tavaszi szexuális tartalomra. Még ha akkor kaptam volna ilyet. Na de most, amikor épp lelkiválságban szenvedek please?

Sebaj.

Szerencsére kaptam több nagyon kedves levelet is, és most ideteszek kettőt. Az egyiket Annától, a másikat pedig Zitától. Anna épp azon filózik, hogy újra visszaengedje-e a nagyszerelme, exét, aki már úgy tizenkétszer csapta arcon a szerelmével. Zita pedig azért írt nekem még annak idején, hogy segítsek neki eldönteni, megcsalja-e a férjét, akivel a szexuális élete olyan izgalmas, mint két teknősbékáé.

Természetesen Zita nem csalta meg a férjét, mert rájött, hogy nem kell azt készpénznek venni, ha valaki egy életre a párjának választ minket. De nem ám. Fordulhat a szopóroller és hopp, mi meg sírhatunk bele a sötét éjszakákba egyedül. Ér ennyit egy baszás?

Hát persze hogy nem.

Szóval íme előbb Anna, aztán Zita levele:

Minden nap elolvaslak, és annyira olyan, mintha az én életem olvasnám vissza a blogban. Nagyszerelem, aki sosem adott annyit, mint amennyit én adtam, nálad Christian, nálam Zsolti, aztán a mindent elsöprő, akinek ha megérzed valahogy az illatát, könny szökik a szemedbe, nálad Ezel, nálam Tefik; az a kurva megbaszatlanság augusztus óta, rossz lovebox idióta sérültekkel és nem tudom, mikor lesz már olyan, hogy elégedett vagyok az életemmel.

Az a kérdésem lenne hozzád, hogy ha Christian berobbanna az életedbe úgy, hogy te még nem zártad le magadban, mert reménykedsz és annyit mond, hogy kezdjétek újra lépésről-lépésre, így karácsony előtt labilis lelkiállapotban, te mit mondanál? Tanácstalan vagyok, tény, hogy önző az ember, de három éve nem találok hozzá hasonlót, akik vannak, csak ideig, óráig, aztán kuka. Puszillak és ne hagyd abba, mert a téli depresszió elmúlik, Caramelt felváltja valami vidám, ami a jó időkre emlékeztet és nem lesz örök baszatlanság sem, egyszer eljön a mi időnk (megint).

Annának azt tanácsoltam, hogy bár ez most a szív és az ész játéka, és bár karácsony környékén hirtelen jobban szeretjük egymást, azért azt se felejtse el, hogy egy ember a bőréből kibújni sajnos úgysem tud, ergo ha anno köcsög volt, most is az lesz. Pont.

És jöjjön most Zita, aki azt nem tudta eldönteni, hogy félrelépjen-e. Én azt mondtam neki, hogy inkább maradjon, vagy menjen. Félre ne lépjen.

Továbbra is remek a blogod, mindennap olvasom!

Rengeteg segítséget kapok tőled. A te soraidból merítek erőt, és figyelem a leírtakat , és minden így igaz, csak te valahogy látod a fától az erdőt is. Tovább, tovább ne hagyd abba. Sokunknak szükségünk van rád!

Más. Kívánom, hogy sikerüljön ebből a mostani hullámvölgyedből kikerülnöd. Másfél hét van hátra karácsonyig, sikerülni fog xLady, olyankor mindenki kap egy esélyt. Szerintem a régi nagy pasijaid közül előkerül valaki, vagy valami új, világot rengető férfi jön az életedbe.

A kedves férfi nemzetségnek innen is üzenem az éterbe, hogy nedvesítsék a bugyinkat, mert azt nagyon is kell, hogy 1000%-on tudjuk zizegni.

A faramuci helyzet az, hogy Christian hirtelen közelebb került, mint azt mondjuk egy hónapja gondoltam volna, de ezt most honnan tippelte be mindenki? Ezt csak úgy mellesleg kérdem by the way.

Olyan ez az egész kibaszott párválasztósdi, mint valami romantikus sci-fi. Aki kell, annak mi nem kellünk, akinek mi kellünk, az meg nekünk nem kell.  Szopóroller az egész én meg most nem akarok rá felülni.

De ha üzennének még egymásnak valamit, írják meg nekem.

Csók,

xLady

24 órája frissít a Google Analytics, érdekességként idepattintom, melyik országokból érkeztek virtuális látogatóim. De hogy még Szaúd Arábiából is please? Ejha! 

Csók,

xLady