Azt a kurva mindenit!

Én meg ránézek Christian és Alma közös fényképére, nézem, ahogy ölelik egymást, a szívembe belehasít, a könnyeim meg hullani kezdenek azonnal.

Nem tudom, hogy az antibébitől-e ez az egész, de konkrétan itt ülök az ágyamban, Christiannal csacsogok és felváltva ömlenek a keserű és az örömkönnyeim.

Már tegnap este rosszul voltam, konkrétan azt hittem, hogy helyben elhányom magam, de végül nem így lett, és  végül faszán rávettem magam, hogy valahogy azért elaludjak. Nem sokkal később viszont már ébren is voltam, és újra köröket futottam az ágy és a mosdó között. Bíztam benne, hogy reggelre kialszom, de nem így lett, így végül az utolsó hajnali futásomnál írtam is gyorsan a főnökömnek, hogy helló-szia-bocsi, de nem vagyok a helyzet magaslatán. Azt válaszolta, hogy pihenjek, igy én fogtam, bedobtam egy gyógyszert, hátha enyhül a kínom és elaludtam.

Aztán tizenegy körül megébredtem, éreztem, hogy semmim sem az igazi, de legkevésbé a gyomrom, szóval felcsaptam magam fészbukra, hogy körülnézzek. Princeszel tegnap este az utolsó üzenetváltásunk arról szólt, hogy ő már nagyon menne haza a kórházból, én meg éreztem, hogy kezd velem forogni a szoba, így csak annyit írtam, hogy bocs darling, de nem vagyok túl jól, úgyhogy akkor én most inkább aludnék gyorsan. 

Jött valami faszom válasz, de semmi érdemi, és reggel, mikor megébredtem sem találtam sem érdeklődő, sem bármilyen üzenetet tőle. Oké. 

Szóval épp baszom magam fészbukon, látom, Christian belép, rá is írok gyorsan, megérdeklődöm hogy van, mi újság, aztán végül beszélgetni kezdünk. Sok mindenről. Elmesélem neki, hogy épp szarul vagyok este óta, ő meg mindenfélét bohóckodik, és hozzáteszi, hogy hátha megnevettet. Aztán meg azt mondom neki, hogy Istenre esküszöm, te vagy a legjobb. Elmesélem az új szakmai fejleményeket, meg ő is az övét, majd szóba kerül a blog, és végül szóba kerülnek az új kapcsolati próbálkozásaink is.

Elmesélem neki Princet nagyvonalakban, és azt is, hogy ő utána Prince az első fickó, akinek úgy megörültem, mint anno neki. És hogy azt viszont nem értem, miért múlt el két hét után a lelkesedésem. Azt is elmondom neki, hogy kivan a faszom a társkereséssel, meg azt is, hogy van egy házassági kérőm.

A kérőmre azt mondja, ne foglalkozzak vele, Princere meg azt, hogy próbáljam meg, hátha. Aztán azt mondom Christiannak, hogy bazdmeg, te voltál az egyetlen, igaz szerelmem, sosem fogok többet úgy szeretni, mint téged szerettelek, nekem már görbül a szám lefelé, ő meg azt mondja, hogy igen, a mi kapcsolatunk Candy, az tényleg unique volt. Candy. Így hívtuk egymást.

Kérdem, nála van-e fejlemény nőügyileg, mire azt mondja, hogy baszni mindig van kit, de azt az egyet, akivel nem csak baszna, hanem kelne is, ő sem találja. Aztán panaszkodni kezd, hogy de komolykodni nem is lehet, mert mindegyik megbaszott pina vagy megsértődik, hogy csak baszni kellett, vagy gyűrűt vár cserébe és idő nap előtt követelőzni kezd.

Azt mondom neki, hogy na ez az exactly, hogy én sem értem, miért nem érti meg valaki, ha csak baszni akarok, és nem házasodni. Hogy sokkal könnyebben tudok baszni, mint szerelembe esni, és hogy ez már kifingatott, nem birom tovább. Hogy akarom újra a szerelmet, azt az izgalmat, a vágyakozást, a tüzet, amit ezidáig csak vele éreztem, és ami sosem akart csillapodni.

Azt mondja, hogy baszni könnyű, de megtalálni azt az egyet, akire hosszú távon is szükségünk van, az neki is kihívás a köbön.

Aztán megkérdem, hogy van a húga, meg a családja, azt mondja, jól van mindenki, a húga is kiköltözött közben New Yorkba, és összejött Christian egyik barátjával. Majd küld egy pár fényképet, amin ő áll a húgával, meg amin Alma áll az új vőlegényével. Mert hogy a szerelem már olyan nagy, hogy októberben esküvőt terveznek.

Én meg ránézek Christian és Alma közös fényképére, nézem, ahogy ölelik egymást, a szívembe belehasít, a könnyeim meg hullani kezdenek azonnal. Alma repül, olyan boldog, Christian meg áll mellette az öltönyében, és mint vigyázó nagytesó csak néz. Almáról a régi énem jut eszembe, amikor én voltam utoljára ennyire felhőtlenül boldog. Aztán meg szinte fulldoklom a könnyeimtől, hogy utoljára ilyen felhőtlenül boldog bassza meg Christian mellett voltam.

Kis hatásszünettel megírom Christiannak, hogy innen is ölelem Almát, hogy boldog vagyok őt ilyen boldognak látni, de hogy a szívem meg közben nem csak az örömtől, hanem attol is sír, hogy megszakad. Azt mondom Christiannak, hogy az az érzés öntött el, hogy ilyen letisztultan boldog már sosem leszek, és hogy a szívem egy darabja örökre odaveszett.

Christian meg csak annyit mond, hogy Candy, ne sírj, és tudd, hogy minden okkal történik. Aztán megállapítja, hogy szerinte megállapodásra van szükségem. Egyetértek. Elmesélem neki a new yorki állás részleteit, meg hogy most már mindegy is, mert úgysem megyek.

Aztán hirtelen búcsúzunk, mennie kell. Vigyázz magadra, te is vigyázz, puszillak, én is. 

Elköszönünk, a gyomrom nem csillapodik, és azon gondolkodom, hogy sosem gondoltam volna, hogy valaha erről fogok beszélgetni Christiannal, és csak remélem, hogy a fizikai, meg a lelki gyengeségem csak annak tudható be, hogy az antibébi még egy kicsit baszakszik a hormonjaimmal.

Csók,

xLady

kep: http://community.sparknotes.com/2013/01/28/quiz-which-vintage-candy-are-you, www.femina.hu

Mindannyiunknak van egy mocskos kis titka, egy az emberi mivoltjából fakadó erkölcstelen lépése, amit ha meg nem történtté nem is tenne, de kurvára nem büszke rá.

Kinyitom a szemem, bekapcsolom a telefont, pörögnek sorban az események, elolvasom őket, de csak látszólag, felkelek, és kávéért indulok, leülök, újra elolvasom mindet, és megállapítom, hogy mind olyanok vagyunk, mint a kibaszott Lila Akác Köz lakói a Született Feleségekben. 

Mindannyiunknak van egy mocskos kis titka, egy az emberi mivoltjából fakadó erkölcstelen lépése, amit ha meg  nem történtté nem is tenne, de kurvára nem büszke rá.

Szüzesség, megcsalás, perverziók, vagy függőség. A sorrend mindegy, mert a nagyon erkölcsös és álszent világunkban ezek mind a szőnyeg alá valók. Sajnos.

Eltitkoljuk, vagy letagadjuk, lényegében mindegy is. Szabadulnánk tőle, vagy mosolyogva emlékszünk rá, lényegében mindegy is. 

Tegnap este egy űrszondára vágytam, amibe becsücsülhetek, és ami elvisz jó messzire, csak egy pöppet, hogy egyedül lehessek magammal, és gondolkozhassak végre. Mivel űrszondám nincsen, így nagy volt a kihívás, hogy mivel is lőhetném ki magam egy pár órányira. 

Bebaszni, meg másnappal küzdeni nyilván nem volt kedvem, drogozni meg nem szoktam, így előbb megpróbáltam ráfókuszálni a tévére, de hamar rájöttem, hogy csak felbassza az agyamat az a sok fos, amit esti programként tolnak az arcunkba. Gondoltam, Princeszel beszélgetni jó lesz, de mivel egész nap nem jelentkezett, gondoltam, nagyon elfoglalt lehet. 

Biztos, ami biztos, én ráírtam, ő meg valóban nagyon busy volt, de azt mondta, ha hamar végez, akkor tájékoztat. A szemöldököm felszaladt a homlokomba, hogy tájékoztatni szándékozik, és magamban gyorsan hozzá is tettem, hogy anyukádat tájékoztasd az első magömlésedről kisfiam. 

Aztán így, felkúrt aggyal csak nem bírtam magammal, és a saját agyam csapdájába estem. Egyből elkezdtem azon pörögni, hogy most biztos másik pinát fűz, meg hogy biztos csak szórakozik, meg hogy biztos csak satöbbi. 

Nyilván mondanom sem kell, hogy kevés ennél gusztustalanabb érzés van. Mindig, amikor saját magamat pörgetem ilyen faszságokon, rájövök, hogy a kan a másik oldalon ha tett is akármit, ha nem, az én bizonytalanságom miatt rossz színben tűnik fel előttem. Ez felettebb hülyén hangzik, tudom. De arra gondolok, hogy amikor egy kapcsolatban az egyik fél érzelmileg megadja azt, amire a másiknak szüksége van, akkor lehet az két kontinessel távolabb is, meg sem fordul az ember fejében, hogy a másik esetleg most hazudik, vagy épp félrelép.

Ezen morfondíroztam, aztán meg azon, hogy bassza meg a jegesmedve, Christiannal is ebben szenvedtem, na de hogy bezzeg Ezel az meg lehetett öt országnyira is tőlem, sosem paráztam azon, hogy jujj, már biztos nem szeret.

Szóval szépen összeállt a fejemben a tanulság. Hogy Princetől nem kapok érzelmi bizonyosságot, és nyilván nem arra gondolok,mhogy valljon szerelmet, hanem arra, hogy éreztesse, hogy fontos vagyok neki. 

Előtte erről már beszéltem vele, jófej volt és azt mondta, sajnálja, ha így érzek, és megpróbál mindent megtenni azért, hogy engem boldoggá tegyen. Ez nagyon kedves tőle, tényleg, de tudják, ha valamit kierőszakolni kell a másikból, akkor megette a fene. Mert egy kapcsolat pont akkor működik jól, ha az, amit adok kereken klappol azzal, amire szükségem van. És vica versa.

Szóval faszomnak sincs kedve ilyen ámokfutásba kezdeni, meg napokat ezen kattogni, így azt mondtam Princenek, hogy hiányzik, és azt hiszem, meglátogatom, amikor konferenciázni megyek a környékére. Jött a válasz, és a szemöldökeim megint felcsúsztak egy pár centit. Hogy no problem, és hogy you are welcome. 

Néztem, mint Rozi, hogy kösz barátom, akkor adj egy pacsit. 

Aztán persze tolni kezdte, hogy i miss you, de bennem meg folyamatosan az keringett, hogy valami nem kerek ezzel a fickóval, valamit eltitkol előlem, nekem meg kurvára nincs kedvem nyomozót játszani. Vagy őszinték vagyunk és működik, vagy nem vagyunk azok, és nem működik. Egyszerű. 

Aztán meg bedobta, hogy most ő kurvára mérges, mert otthon családi problémák vannak, és hogy beszéljünk inkább holnap. Ergo a családi problémákat nem szeretné velem megosztani, ami ennyi idő távlatából rendben is van, de akkor mi a faszért akadt ki azon, hogy nem vittem őt körbe bemutatni az összes létező családtagomnak, és barátomnak, amikor kis hazánkban járt?

Na erre nem tudtam rájönni, és kurvára kedvem sem volt az agyam kattogását hallgatni, így eszembe jutott, hogy nagyon régről lapul a fiókomban altató, így elővettem és szemezni kezdtem vele. Végül bedobtam egyet, a tévét lenémítottam, bekapcsoltam a kis vallási zenémet, és úgy húsz perc múlva, még mindig ébren, de csukott szemekkel élveztem, ahogy a homloküregem elnehezedik, bevonja valami szürke köd, és épp laterálisan terebélyesedett volna, amikor hirtelen elaludtam. 

Bruttó tizenkét órát aludtam, és bizony kurvára jó volt. 

Így a mai napot frissen és üdén kezdtem, és bizony a kollégáim közül senki még csak nem is sejti az én mocskos kis titkomat, hogy előző éjjel csak altatóval tudtam elaludni.

Csók,

xLady

Képek: http://starity.hu/magazin

Őszintén társra, és kapcsolatra vágyom, mégis, amint megszagolom a közeledtét, azonnal lükvercbe teszem magam, és keresek valami kibúvót. Ez normális? Nem.

Itt van ez a zúzós hétfő, a hosszú holiday után hirtelen azt sem tudom, merre kapjam a fejem. Kávéra vágyom, így fogom magam, a kis pademet a hónom alá csapom és le is lépek egy kávéért. És ha már kávém is van, meg padem is, meg még az idő is ilyen fasza, akkor bizony semmi sem tarthat vissza attól, hogy vadul írni kezdjek. 

Az előző posztokra kaptam hideget-meleget, és mind közül volt egy komment, ami nagyon betalált. A fiatalember azt mondta, hogy bár szeret engem olvasni, néha kurvára felkúrja az agyát, hogy nincs mellettem valaki, aki oldalról belém rúgjon, hogy hello Ms. Bridget Jones, tessék felébredni please. Mert hogy úgy látja, a másik nem anatómiájával felettébb tisztában vagyok, de a sokkal fontosabb dolgok azért még hiányoznak. 

Én meg elgondolkodom a szavain, és azt mondom, bassza meg a jegesmedve, tényleg igaza van. Aztán meg azt hiszem, megfejtem, mi is a defektem. Az, hogy a válásom óta problémám van az elköteleződéssel. Baszni baszok, érzelem nélkül is, ha kell, de amint komolyabbra fordulna a történet, én máris megijedek, hogy jajj, mi lesz.

Olyan vagyok, mint valami huszonéves Don Juan faszi, aki sorra kúrja a bigéket, de megállapodni bizony esze ágában sincs. Őszintén társra, és kapcsolatra vágyom, mégis, amint megszagolom a közeledtét, azonnal lükvercbe teszem magam, és keresek valami kibúvót. Ez normális? Nem.

Valószínűleg a volt kanjaim is pont ezért nyomulnak utánam, mert bár felhúztak, én cserébe mégsem vártam jegygyűrűt egyiktől sem. Nyilván érzik, hogy nem vagyok még a hálójukban, attól függetlenül, hogy ők voltak már bennem. By the way, magamra nézek hirtelen, a nyakláncom Ezeltől, az órám Christiantól, a fülbevalóm meg Dantől van. Még ilyet.

Na, gyűrűm vajon kitől lesz? Kíváncsian várom. 

Most kapcsolok, hogy az első két pasimat leszámítva az összes külföldi volt. Még ilyet. 

Mindegy. Újra gondolom az egész sztorit Princeszel, belátom, hogy igazából nincsen vele semmi gond, hajtja, hogy hiányzom, de valamiért én mégis azt érzem, nem őszintén mondja. Miután magamba engedtem fizikailag, fura mód egy kicsit birtoklósba váltott át, és például szívességet sem úgy kér, hogy légyszíves, hanem közli, hogy I want you to do akármi.

Ettől egy kicsit agyfaszt kapok, kikérem magamnak, aztán meg kiderül, hogy elvileg ő úgy gondolja, hogy akkor mi most együtt vagyunk. Megkérdi, mikor látogatom meg, azt mondom, nem tudom, pedig mindketten tudjuk, hogy plusz-mínusz két hét múlva pont tőle kétszáz kilométernyire megyek konferenciázni. 

Nem beszélek még arról, hogy akkor onnan átpattanok hozzá egy pár napra, mert nem vagyok biztos benne, hogy így szeretném. Azért azt őszintén hozzáteszem, hogy nyilván úgy lesz, hogy átmegyek, de egyelőre még nem akarom neki megígérni.

Különben is. Mi most akkor járunk? Mikortól számít az ismerkedés járásnak? Az első baszástól? Pipa. Az első együttalvástól? Pipa. Az első közös városnézéstől? Pipa. Vagy amikor már hiányzik és szerelmes vagyok? Nem pipa. 

Azt hiszem, ez mindenkinek más, és más, de mégis, mi a garancia arra, hogy ha két hónapig randizgatok egy sráccal,akkor mi már együtt vagyunk? Miközben én azt gondolom, hogy minden rendben van, ő meg hirtelen köddé válik, na akkor mi van? Meggondolta magát? Nem is voltunk együtt? Vagy ez már szakítás? 

Fogalmam nincs, de minden véleményt örömmel fogadok. 

Ami meg engem illet, megpróbálok nem köcsög lenni, és továbbra is úgy tekinteni Princere, mint potenciális leendő kandúromra. Belátom, hogy nem is olyan régen még kileveleztem érte, és remélem, hogy ez az elmúlt fellángolás csak átmeneti.

Csók,

xLady

Képek/http://www.idokapu.com/tag/pipa

Még mindig Princen morfondírozom, hogy vajon mitől tört le a lelkesedésem, de nem tudom megfejteni, így betudom annyival, hogy faszi agyam van, megvolt, és már annyira nem is érdekes.

Csiklandós jó reggelt Kedveseim! 

Ma reggel arra ébredtem, hogy lefagy az arcom, olyan hideg van, aztán telót bekapcsoltam, és jöttek is szépen, sorban a kis ikonok az állapotsorban. New York örök ámen megsértődött rám, azóta sem válaszoltak, de gondolom, hallgatás-beleegyezés elven approvolták a döntésem.

Aztán olvasom Prince üzenetét, hogy jó reggelt honey, visszapötyögök, hogy neked is babe, majd pörgetni kezdem Indexet, és látom, New York hó alatt. Aztán meg egyből arra gondolok, hogy elvileg én most ott lennék, és érdekes módon egy cseppnyi sajnálkozás sincs bennem, hogy de mégsem.

Miután Prince hazament, teljes lázban vártam az éjjelt, hogy üzenetet írjon, hogy hazaért és minden rendben. Kukorékoltam, és boldogan nyugtáztam éjjel kettőkor, hogy átlépte a határt, és bár a seggét már elülte, egyben van. Visszafogottan cseverésztem, mert nem tudhattam, Prince hogy fogadná az érzelmi áradatomat, így csak kedvesen megjegyeztem, hogy őszintém sajnálom a seggét, de örülök, hogy amúgy minden rendben. 

Aztán Prince azt mondta, hogy legközelebb az autómmal jövök honey, én meg elmosolyodtam, hogy juhéjj, akkor lesz legközelebb. Végül elköszöntünk, és én eltettem magam. 

Másnap, mikor felébredtem, valami olyasmit éreztem, mint mondjuk Csipkerózsika, aki azért ébredt fel, mert túlaludta magát, és nem azért, mert Józsika megcsókólta. Valamelyik másik dimenzióban úszott a fejem, és Prince is csak egy távoli dimenziónak tűnt. Furcsálltam, hogy ez most mi, mert az addigi lelkesedésem hirtelen eltűnt. Egészen előző estéig majd kiugrottam a bugyimból, annyira izgultam, meg akartam Princet. Azt latolgattam, hogy nagyon tetszik, hogy nem hűbele-balázsként ígérgetünk egymásnak, hanem ismerkedünk továbbra is, és mivel a jó szex pipa, ebből akár komolyabb történet is lehet. Tetszett, hogy a maga módján visszafogott, és izgalmas. 

Aztán tessék, felébredek, és hirtelen az egész tovaszállt. Leülök kávézni, meg spanyol házit fordítani, és hirtelen megakadok. Még mindig Princen morfondírozom, hogy vajon mitől tört le a lelkesedésem, de nem tudom megfejteni, így betudom annyival, hogy faszi agyam van, megvolt, és már annyira nem is érdekes.

A spanyollal csak nem bírok, így hirtelen segítséget akarok kérni, és láss csodát. Kire írok rá? Nem Princere. Hanem Christianra. Christian meg azonnal felhív, hogy of course, küldjem át, és segít. Megköszönöm, azt mondja, szívesen, majd spanyolul hozzáteszi, hogy szépség.

Elmerengek azon, hogy vajon miért az exemtől kérek segítséget, és miért nem a frissen megismert, bimbozó románcom másik felétől, Princetől. A választ ugyan nem tudom, de magamat furcsállom.

Aztán meg belátom, hogy Christian olyan szinten az életem része, mint más férfi sosem. Ismeri minden kibaszott rezgésemet, és én is az övét. Nem kell magyarázkodni semmiért, vele már tényleg olyan take it easy minden. Elmondom neki, hogy visszamondtam New Yorkot, pedig ma már ott lennék, és hogy ez szerintem felettébb funny. Mire azt válaszolja, hogy aham, tényleg funny. Oké.

Aztán pittyeg megint a telefonom, Prince az. Elmondom, hogy a spanyollal szenvedek, mire azt mondja, hogy bármi kérdésem van, toljam bátran, segít. Így a következő fennakadásomnál már tőle kérdezem, hogy ezt hogy kell spanyolul mondani, ő meg felhív, és ecsetelni kezdi a különböző ragokat, és opciókat. Leesik az állam, hogy thank you babe, you're awesome, és elkönyvelem, hogy Prince jó gyerek. 

Aztán a nap többi részét pörgetem, és azon filózom, hogy azt hiszem, sokkal jobb egy kevésbé helyes faszinak a nője lenni, mint valami Don Juannak. A Don Juanokkal csak a baj van. Túl szépek, túl nagy a kísértés, arról nem is beszélve, hogy pontosan tudják magukról, hogy átlagon felüli eresztések, és a legtöbbjük pont ezért egy érzelmi analfabéta.

Sokkal jobban kimutatja az érzéseit egy kevésbé jóképű fickó, sokkal jobban udvarol, és talán sokkal figyelmesebb is, mint fizikai kihívásoktól mentes társai. Nem tudom, hogy nálunk, nőknél is így van-e, de szerintem igen. Egy szép külsővel sokkal kevesebb erőfeszítést kell belepakolnia valakinek már az ismerkedésbe is. Whatever. 

Szóval telik a nap, én meg az estémet of course Zsuzsival tengetem, és immár együtt próbáljuk megfejteni, vajon miért nem lehet az egész társkeresősdi sokkal egyszerűbb. Úgy, mint annak idején, amikor megmondták, hogy na az lesz a férjed, te meg bólintottál, hozzámentél, és lélted vele az életed. 

Jut eszembe, ma megyek a nagybátyjámhoz, aki szilveszter napján azért hívott fel, mert szerinte megtalálta számomra az igazit. Egy cigány fiatalember érdeklődik irántam házasodási szándékkal, látatlanul és ismeretlenül. Hömm.

És nálunk ugyebár nincs kamaty házasság előtt, mert az tiszteletlenség, szóval ez jár az eszemben, hogy vajon jobban járnék-e egy olyan faszival, aki egyből nősülne, és nem csak baszna.

Nem tudom. Azt viszont igen, hogy rájöttem, mi a bajom. Azon túl, hogy az antibébi tabletta baszakszik a hormonjaimmal és az idegrendszeremmel, az is a bajom, hogy rájöttem, most először szeretnék valakivel randizgatni, megismerkedni, szerelembe esni, és csak utána kupakolni. 

Hogy ez valaha megtörténik-e, azt nem tudom, de azt hiszem, pont azért van most agyfaszom, mert bánom, hogy a sok valaha is volt kanom olykor-olykor felbukkan, a nagy semmiből hirtelen szerelmet vall, vagy kúrna, én meg csak azt érzem belül, hogy get the fuck off please.

Csók,

xLady

Én utálok búcsúzkodni, és mivel nem tudhatom, tényleg látom-e még valaha, így úgy búcsuzom, hogy akkor ennyi volt, és többet úgysem látom. 

Mikor hazaértünk, én máris kezdtem befeszülni attól, hogy Prince hamarosan hazamegy. Próbáltam magamban ezen nem lovagolni, és gondoltam, kreatív is leszek, ezért magamra dobtam a macska szerkómat, ami egy olyan fekete harisnya szerű anyag, ami az egész testemet fedi, egészen a nyakamig, egyetlen egy kivétellel. Puncilyuk van rajta.

Prince nem érezte jól magát, így kidőlt, őt a hideg rázta, én meg azt sem tudtam, hogy térüljek-forduljak, hogy jobban legyen. Azt hittem, megzabálom, mikor azt mondta, hogy I want my mom, merthogy nem olyan volt, mint egy pöcsögő és hisztis kurva, hanem olyan, mint egy felnőtt férfi, aki nagyon távol az anyukájától gond nélkül ki meri ezt mondani a frissen megismert nőjének.

Kérdeztem, kér-e valamit, ő meg csak intett, hogy szimplán bújjak mellé. Így is tettem, és pár perccel később, mikor Prince simogatni kezdett, és a kezei elindultak lefelé, felfedezte a huncut kis puncilyukat és teljesen kiborult. Én háttal feküdtem benne, kis kanál-nagy kanál pózban, ő csak simogatta és gyúrta a testem, én a fejemet hátrahajtottam, a jobb kezemmel a haját túrtam, és vonaglani kezdtünk. Nem volt zene, mi mégis ritmusra mozogtunk, köröztünk és szinte hullámoztunk, miközben ő a nyakamat csókolgatta és csak annyit susogott, you like sex, ha? Én meg nem is válaszoltam, hirtelen úgy elkábultam, így Prince egyszer csak a hasamra fordított, és miközben én hason feküdtem, ő hátulról belém jött. 

Nem döngetős baszásra vágytam, hanem sokkal inkább egy érzéki szeretkezésre, és bár ez a baszás is jól sikerült, a testem kielégült, a lelkem viszont nem. Prince nem szeretgetett meg kellőképpen, viszont annál inkább megbaszott. 

Aztán eszembe jutott, hogy Zsuzsi azt is mondta, nagyon kerek a mi kis történetünk, de ő nem lát köztünk érzelmi kötődést. Igaza is van, mert hogy az szerintem sem nagyon volt. Valamiért még ebben is Christianra hasonlít a történet, mert anno vele is mindig az volt, hogy ő sosem jelezte, hogy odáig, meg vissza van értem, és ez bennem rengeteg kérdést hagyott folyamatosan. Prince részéről sem érzem azt, hogy odáig van értem, és ez bennem is gátakat szab. Ezellel például gond nélkül kezdeményeztem a szexet is bármikor, vagy vita közben hirtelen betérdeltem elé, mert annyira biztos voltam a dolgomban, hogy nem játszott semmilyen kudarc tényező.

Nyilván Prince sem lökne odébb, ha hirtelen betérdelnék elé, de valahogy kérdések vannak bennem vele kapcsolatban. Ezel sokszor váratlanul felkapott és rávágott az ágyra, vagy éppenséggel ha csak az utcán jött mellettem, akkor is azt éreztem, hogy ez egy kibaszottul férfi férfi, én meg kibaszottul nő vagyok mellette.

Nyilván mindenki másmilyen, és ahogy Ezel mondjuk idegből majdnem feltett egyszer a falra, úgy Prince valószínűleg sosem tenne ilyet. 

Aztán eljött a másnap reggel, zuhanyzás után kiderült, hogy Prince ugyanazt az arckrémet használja férfi verzióban, amit én nőiben. És nem. Nem L'oreált használunk. És lehet, hogy az uraknak ez azt jelenti, hogy egy buzeráns kis faszkalap, de nekünk, nőknek meg azt, hogy patent ápolt férfiúval van dolgunk, aki bizony a legapróbb lepattant körömlakkot is azonnal kiszúrja. 

Miközben az állomás felé tartottunk, én már nagyon befeszültem, mert eszembe jutott, hogy tök mindegy, most mit is mondunk egymásnak a búcsúnál, úgysem az számít, mert hogy annak idején Ezellel is úgy bucsúztam el, ahogy, és végül kurvára más iranyt vettek a dolgok. 

Én utálok búcsúzkodni, és mivel nem tudhatom, tényleg látom-e még valaha, így úgy búcsuzom, hogy akkor ennyi volt, és többet úgysem látom. 

Éppen ezen merengtem az odafelé úton, amikor láttam, hogy Prince oldalról meredten bámul. Előbb a váltón lévő kezemet, amire ráteszi az övét, majd pedig az arcomat nézi meredten. Én nem nézek oda, mert félek, mit látnék, és alibinek használom, hogy egyébként is vezetek. 

Prince annyit mond spanyolul, hogy szépség, majd pedig felfedez rajtam egy gyerekkori sebet, és azt mondja, ezt nem hiszi el. Mutogatni kezdi saját magát, hogy nézzem meg, pont ugyanott van, pont ugyanolyan gyerekkori sérülése, mint nekem. 

Odanézek, és bassza meg, tényleg, majd elmosolyodom, és csendben vezetek tovább. 

Azt mondja, hiányozni fogsz, azt mondom, te is, aztán begurulunk a Keleti parkolójába. Kiszállunk, ő megölel, a kezembe nyomja az összes megmaradt magyar pénzét, hogy neki úgysem kell, meg hogy tankoljam az autóba, ha már ennyit furikáztunk. 

Nem akarom elvenni, de nem hagyja, így beszaladunk a vonathoz, lassan indul, ő felszáll, én meg nem várom meg, hogy elinduljon, annyit mond, hogy ahogy átlépte a határt, jelentkezik, én bólintok, jó utat kívánok neki, hátat fordítok és úgy sietek vissza az autóhoz, mint ha épp lejárni készülne a parkolójegyem. 

Beülök az autóba, fújtatok, mint egy őrült, majd sóhajtok egy hatalmasat, felhívom a barátnőmet, hogy öt perc múlva ott vagyok, a zenét felbaszom, egyest kapcsolok, és kihajtok a Thököly útra. 

Csók,

xLady

Folyt. köv.