Azt a kurva mindenit!

Pár nap után együtt metróztunk hazafele és amikor megláttam, hogyan markolja a kapaszkodót azonnal tudtam, hogy pokolba mindennel, nekem kell ez a faszi. A gyönyörű kéz – farok itt is pipa.

Szép jó reggelt Kedveseim! 

Csodás napra ébredtem, remélem, maguk is. Érzem, hogy megint átléptem magamat, de most nem szexuálisan, hanem amúgy. Újra elengedtem sok dolgot, és bár kicsit fáj, de azért jó érzés is.

Több olyan sztorit is hallottam már, hogy valaki a totális csőd és az azt követő elvonulása után találta meg saját magát és bonuszként élete szerelmét is. Alant jöjjön Zsófi levele, aki olyan faszán leírta, hogy mitől működik jól egy kapcsolat hosszú távon, hogy én különösebb kommentárt nem is fűznék hozzá. Csak annyit, hogy ide nekem is egy ilyet please. Hosszú a levél, de megéri kivárni a végét. Íme:

"Szia!

Alapvetően még sosem jutott eszembe bármit is hozzáfűzni ilyen online eszmefuttatásokhoz, de mivel folyamatosan figyelemmel követem a blogod, tetszenek az írásaid és a meglátásaid, most először én is billentyűzetet ragadok. Habár nem vagyok sem férfi, sem pedig felszarvazott, megírnám a saját véleményemet a szeretősdi/megcsalósdi témáról, hátha elgondolkodtató egy más megközelítése ennek a dolognak. 24 éves vagyok, 3. éve vagyunk- és élünk együtt kandúrral, és sokszor elbeszélgetünk az írásaidon. Így történt ez ma is.

Mielőtt jobban belemennék, leszögezném: végtelenül hiszek az örökké tartó szerelemben, a társas lét gyönyöreiben, így mióta az eszemet tudom az volt a vágyam, hogy megtaláljam azt az egyet, akivel az élet minden területén összepasszolunk. Így nem áll szándékomban a nyitott kapcsolat és hasonlók mellett érvelni, mert nekem ez egészen mást jelent.

Pár hosszú kapcsolat és mégtöbb dugáson alapuló lámúr után találkoztunk. 20 éves koromban, egy szakítás után veszettül élveztem az életet, volt részem mindenféle kalandban, majd egyik nap felébredtem és elgondolkodtam, most tényleg ez kell nekem?

Szexeltem, drámáztam, csináltam a saját kis szappanoperámat nap, mint nap, mindig volt kivel írkálni, menni, várni, volt kiért szenvedni, sírni stb. Azt gondoltam, hogy teljesen tudatosan művelem ezt magammal, élveztem, éltem és úgy éreztem én irányítok. Aztán ezen az ominózus reggelen belémhasított, hogy kurvára üres vagyok és minden önámításommal ellentétben ez nemhogy nem kielégítő a számomra, de rendesen szenvedek, plusz sikerült magam egy olyan önértékelés-romboló örvény mélyére sodornom, hogy csak na.

Aztán ha nem is úgy, mint te, én is tettem magamban egy fogadalmat. Változtatok. Megszakítottam minden addigi kapcsolatomat, mind a kandúrokkal, mind az akkori haverokkal, elköltöztem és bő fél évig „befele fordultam”. Egyedül voltam, de nem voltam magányos, maximum az első 1-2 hétben. Utána végtelenül felszabadító volt minden egyes nap és éreztem, hogy kezd visszatérni minden erőm. Erőltetettnek hangzik, de rengeteg önismereti könyvet olvastam, meditáltam stb. és igyekeztem olyanná válni, mint amilyen szerettem volna lenni.

A nagy kiegyensúlyozottságom csúcspontján közölték, hogy megszűnik a pozícióm, így új munka után kellett néznem. Szerencsére találtam is, pénteken még ott dolgoztam, hétfőn meg az új helyen. Izgulva mentem az első nap, megálltam a dohányzónál, rágyújtottam egy cigire és akkor jött ő. Beszélgetni kezdtünk, aztán így telt el 1-2 hónap. Pár nap után együtt metróztunk hazafele és amikor megláttam, hogyan markolja a kapaszkodót azonnal tudtam, hogy pokolba mindennel, nekem kell ez a faszi. A gyönyörű kéz – farok itt is pipa.

Ment a kacérkodás, egyre több szünet, közös ebéd, stb. Aztán eltelt 1-2 hónap, és egy lopott kis szünetben elcsattant az első csók is, ami mondanom sem kell csupa jót vetített előre „olyan” értelemben. Minden porcikám ujjongott és másra sem tudtam gondolni, csak hogy érezni akarom. Közben ott volt a fejemben, hogy „térjél már észhez, ennyi idő elteltével is ugyanott folytatod, akkor milyen kimenetelt vársz”? De megmondom őszintén a legkevésbé sem érdekelt, viszont már azon sem aggódtam, hogy mi lesz ebből. Nem terveztem, nem agyaltam, csak meg akartam élni. A csók csütörtöki napon történt, hétfőre meg is invitáltam magamhoz egy ittalvásra.

Aznap ő nem dolgozott, de egész nap smseztünk és mikor írtam, hogy már baromira várom, hogy találkozzunk, az volt a válasza, hogy én is, de azt tudnod kell, hogy már egyáltalán nem azért. Jól esett. És akkor hirtelen belémhasított, hogy baszki, lehet, hogy ebből akár még több is lehet. Mondanom sem kell fantasztikusan telt az este, őrjítően jó volt a szex, igazi nyakszorongatós, odabaszós, de ugyanakkor szenvedélyes és érzéki. Ennek közel 3 éve.

Azon kívül, hogy a szex rendkívül említésre méltó és élvezetes a mai napig is, el kell mondanom, hogy mit tanultam meg életem első, REAL szerelmétől! Merem vállalni önmagam, minden szempontból. A gyengeségeimet, a véleményemet – akkor is ha az neki nem tetsző - nincsenek tabuk, nincsenek kompromisszumok. Nem félek már attól, hogy mi van, ha elmegy, elhagy, ha majd nem kellek neki. Mert megtanított arra, hogy értékes vagyok, hogy képes vagyok bármire, hogy egyedül is egész vagyok. Ahogyan Ő is.

Tudom mire számíthatok, nincsenek játszmák, őszinte lehetek és ő is velem. Pont ezek miatt a dolgok miatt, és azért mert végtelenül megbízom benne, és önzetlenül szeretem jutottam arra az álláspontra, ahol ma vagyok. Nem akarom kisajátítani, bezárni, lekorlátozni, szabadon akarom szeretni és ő is engem. Életem végéig.

Ezért azt tudom mondani, hogy nem sajnálnám tőle, ha évek elteltével mással is akarna szexelni. Lehet, hogy én is akarok majd. Az érzést, ami minket összeköt nem tudja egy baszás elvenni egyikőnktől sem. Mindketten azon az állásponton vagyunk, hogy ez az élet természetes velejárója, az hogy esetleg felmerül majd bennünk olyan igény, hogy esetleg mással is megéljük a testiséget évek elteltével. Annak ellenére, hogy nem hiányzik semmi a kapcsolatunkból, sem lelki, sem testi oldalról. Kizárólag annyi elvárásunk van ezen a téren egymástól, hogy merjük megbeszélni és nyílt lapokkal játszani. Nem tudom, ha egyszer elkövetkezik majd egy ilyen helyzet, hogyan fogjuk tudni a gyakorlatban ténylegesen így kezelni a dolgot, de hiszem, hogy a szeretetünk és az egymás felé érzett tiszteletünk és bizalmunk lehetővé teszi majd, hogy felülemelkedjünk ezeken.

Nem akarom őt birtokolni, szeretni akarom és boldoggá tenni. Ahogy ő is engem. Mélységesen felnéz rám ezért a hozzáállásomért. Ezért ki is merem jelenteni, hogy pontosan emiatt, talán soha eszébe sem fog jutni az, hogy meglépjen egy ilyet. Ahogy lehet nekem sem. Azonban a tiltás, a féltékenykedés mindig jó ok arra, hogy valaki felkapja a fejét egy adandó alkalomra, hiszen a bűn mindig édes. Ez olyan, mint amikor a szülő azt mondja a gyerekének, hogy ejj fiam nehogy cigizz nekem, a hülyegyerek meg csak azért is kipróbálja és dugiban szívja egymás után, mert ha nem engedik, akkor sokkal nagyobb a kísértés. Szerintem a hozzáállásunk miatt merőben elveszti a jelentőségét a kaland utáni vágy és izgalom, pont azért, mert nincs benne semmi extra, azon kívül, hogy dughatunk egyet, ami még nem is biztosan sikerül olyan jól, mint otthon.

Természetesen ez akkor működőképes felállás, ha mindkét fél a kapcsolatban hasonló hozzáállást tanúsít. A pasinak szabad, a nőnek semmit felállás ebben az esetben működésképtelen. Mégis sok férj és apa keresi máshol a boldogságot sunyiba. Az ilyesmit abszolút elítélem, egyáltalán nem tartom korrektnek.

A hozzáállásomért általában hülyének néznek és azt mondják nem vagyok normális, vagy azt, hogy nem is szeretjük egymást igazán. Pedig pont, hogy igen. Pont ez a lényeg. Minden zsák megtalálja a maga kis foltját, és ez minden (jó és rossz) kapcsolatra igaz, baromira egyszerű a képlet. Sokan olyanra vágynak, amit nem érdemelnek meg. Mert maguk sem olyanok. Mindenkinél más működik, más válik be, nincs örök igazság itt sem, ahogyan másban sem."

Na ugye, hogy megérte elolvasni?

Gondolkodjanak maguk is, én meg dalolom Avidan úrral, hogy one day baby we'll be old and think of all the stories that we could have told. 

Csók,

xLady

Aztán megölelem és arra gondolok, hogy azt mondják, egy jó kapcsolatban a felek úgy beszélgetnek egymással, mint a legjobb barátok. Valóban így van, bár magamban azért hozzáteszem, hogy nyilván nem küldik vissza egymást az exükhöz. 

Botrány. Álmomban Zsuzsival kávéztunk, mikor eszembe jutott, hogy rá kéne néznem a telefonomra. Ránéztem, és különböző instant üzenetek, és nem fogadott hívások kacsintgattak rám a kijelzőről. 

A szemeim kigübbedtek, a szám tátva maradt, és Zsuzsitól csak annyit kérdeztem, na, ki került elő? Na ki? Erre Zsuzsi reflexből rávágta, hogy Prince. Én meg azt, hogy is. Prince is. De az most nem érdekes. Ezel, bazmeg, Ezel. 

És olyan izgatottan húztam le az állapotsort, mint kanos kis kandúr az alsónadrágját szex előtt. Lehúztam az állapotsort, és Ezel azt írta, hogy lennék-e a szerelme, és azt kérdezte, hogy vagyok. Én meg örültem, hogy végre előkerült, visszaválaszoltam, hogy lennék hát, majd boldog születésnapot kívántam neki. 

Olyan zavaros volt az álom, hogy felriadtam belőle, azonnal a telefonomért nyúltam, majd konstatáltam, hogy hajnali fél öt van, viszont cserébe tényleg Ezel születésnapja, és félálomban, első felindulásból írtam is neki nagyon gyorsan hogy boldog szülinapot. 

Aztán visszaaludtam, ami nem annyira lényeges, az viszont már sokkal inkább, hogy elalvás előtt cikáztak a gondolataim, őrülten szaladgáltak, és bassza meg, sorban leesett, hogy szinte az összes valaha volt kanomnak a nagy szerelme után érkeztem az életébe. Természetesen egy kivétel most is van, az én exem-nagyszerelmem Christian, akinek szerencsére ugyanúgy én voltam a hajtépős, mindent elsöprő és mindent kiborító nagy szerelme, mint ő volt nekem. Pont ezért nem tudtuk megtartani egymást by the way, de az most mindegy is. 

Szóval sorra pörögnek a fejemben a képek, egyik váltja a másikat, és fel-fel villannak mondatok volt kanokkal megélt beszélgetésekből, és hirtelen kapcsolok, hogy oh dear, olyan vagyok, mint egy kibaszott árnyék, valahogy mindig a lényeg után jövök. 

Eszembe jut egy Ezellel átsörözötte este és a hozzá tartozó baráti beszélgetés. Amiben én azt mondtam neki, hogy van olyan, hogy az ember nem szabadul egy szerelmétől, még akkor sem, ha ezer kilométerek választják el tőle. 

Hogy van olyan, hogy két szív tényleg együtt dobog országokon keresztül is, és érzi az egyik, ha hívja azt a másik. És látom közben Ezelen, hogy szomorú, és azt mondom neki, hogy a dolgok elmúlnak, és a legjobb amit tehetünk, az, hogy hagyjuk őket szépen, csendben el is menni. Erre ő szomorú szemekkel visszakérdez, hogy de hogyan. 

Én meg azt mondom, hogy leginkább sehogy, de idővel enyhül minden fájdalom, és tényleg csak a szép emlék marad. És hogy az emberek változnak, de a bőréből senki nem tud kibújni, így ha egyszer nem működött, akkor megeshet, hogy másodjára sem fog. 

Ezel meg sörrel a kezében mereven bámulja az asztalt, és lógatja az orrát. Én meg azt mondom neki, hogy de ha hazamész, és ennyire nem tudsz az érzéseidtől szabadulni, akkor mindenképp beszélj vele. Mert az nem lehet véletlen, ha még mindig ott van minden napodban és gondolatodban. 

Elmondom neki, hogy igen, más úgysem tud úgy hozzád érni, mint ő ért, és szeretni sem tud úgy, mint ő szeretett. 

Majd megígértetem vele, hogy ha hazamegy, megpróbál újra beszélni az exével. Aztán megölelem és arra gondolok, hogy azt mondják, egy jó kapcsolatban a felek úgy beszélgetnek egymással, mint a legjobb barátok. Arra gondolok, hogy ez valóban így van, bár magamban azért hozzáteszem, hogy nyilván nem küldik vissza egymást az exükhöz. 

Aztán a beszélgetés után szeretkeztünk egy fantasztikusat, mint legjobb szeretők, és én azon a nyári éjszakán a párnáim és Ezel karjai közt úgy éreztem, hogy a mi történetünk pár hét múlva úgyis véget ér, és őszintén úgy éreztem, hogy szeretném, ha Ezel otthon boldog lenne.

Aztán bő fél évvel később, amikor hajnalban megvirradok az álmomból, eszembe jut az első együtt töltött esték egyike, amikor szex után Ezel leült törökülésben a padlóra, rágyújtott egy cigarettára, és ököllel belebaszott egyet a padlóba. Megkérdeztem, mi a baj, mire a kevés angoljával csak annyit kérdezett, hogy én hibáztam-e már a múltamban, majd pedig azt mondta, hogy I just need love, és újra belebaszott a padlóba. 

Én meg belebújtam az ölébe, és úgy ültünk egy darabig a szenvedélyes csókok közepette. 

Szóval ez eszembe jut, és bár akkor nem tudtam hova tenni ezt a történetet, de így, a történtek után, és ennyi idő távlatából már tudom. Azt hiszem, neki már otthon is volt valakije, mielőtt idejött, és bár nem akarta, de elcsavartam a fejét. Belém szeretett, velem szexelt, és felmentésként magyarázta az egészet csak annyival, hogy I need love. 

Szóval ez így lefut az agyamban, hümmögök egyet és elengedem a sztorit, majd eszembe jut Prince, akiről közben szintén kiderült, hogy még nem dolgozta fel a válását, egészen pontosan annak volt szerelmének a hiányát. Hogy a szíve még érte fáj, és hogy boszorkányoskodhatnék én bármit, annak a hölgynek a helyébe lépni úgysem tudnék. 

Hogy mennyire fair dolog úgy ismerkedni, hogy közben még mást szeretünk, azt mindenki döntse el saját maga, de nyilván az ember ilyenkor kínjában is ismerkedni próbál. Tudják. Kutyaharapást szőrivel. 

Aztán eszembe jut az engem Iránban megmentő Arash, akiről közben megtudom, hogy mellesleg lett közben egy gyereke, de ha az még nem lenne elég, akkor most egy új menyasszonya is van, biztos, ami biztos alapon. 

Mindeközben engem fűt, hogy Párizsban látogassam meg, mert hogy a menyasszonyát elvenni úgysem fogja, és állítja, azért, mert azóta is engem szeret. 

Én meg úgy emlékszem, kislányként sem szerettem a tündérmeséket, így felnőtt fejjel meg még nehezebb úgy tenni, mint ha ezt el is hinném.

Így a párizsi utat lemondtam, és természetesen Princeszel sem találkozom. 

És hogy miért döntöttem így? Pusztán azért, mert nem vagyok én szerelemtől megkergült ámokfutó, aki kiéhezve röppen egyik faszról a másikra. És mivel közben antiszexuális fogadalmat is tettem, így oktalanná vált bármely utam, és vele együtt kandúr is.

Szóval ámokfutó magyar ribanc ha voltam is, többet kérem nem leszek. 

Leszek viszont kitaró és hűséges szerelme egynek. Egynek, aki lesz a mindenem, és akinek én is leszek a mindene.

Csók,

xLady

kepek: www.picturecorrect.com, www.dailymail.co.uk , www.theberry.com 

Magammal nem tudnék szóba állni, ha ilyen rútul felszarvaznám a férjemet. Nekem ez nem fér bele most sem, és valószínűleg később sem fog. 

Szép jó reggelt Kedveseim! 

Nekem most időre lenne szükségem gondolkodni, de mivel időm nincsen sajnos, így most nem gondolkodom, hanem idepattintom a szeretősdin felbuzdult olvasói leveleket. Őszintén nem gondoltam, hogy ennyi szerető él kishazánkban, de mivel szép számmal érkeztek a levelek, folytatjuk a témát. 

Többen is a nős Csaba soraira reagáltak, aki azt írta:

Ismétlem: próbálj kitekinteni a saját élethelyzetedből. Hidd el, 10-15 évnyi mindennapok és pár gyerek megszülése/felnevelése után kicsit máshogy látod majd a dolgot. Abban viszont igazad van, hogy a helyzet egyszerű. A kedvenc ételed a töltött káposzta. Imádod. De ha egy évig csak azt ehetnéd, nem akarnál legalább próbaképpen belekóstolni a mákos tésztába? Szerintem ez nem "magyarázom a bizonyítványom", hanem elég kemény ténykérdés.

Kevésbé meglepő módon a szintén nős Attila ezt írta:

Kedves xLady!
Azért ragadtam billentyûzetet, mert megfogott Csaba hozzászólása a témához. Tulajdonképpen már máskor is gondoltam rá, hogy kijelzõre vessek néhány sort, most az késztetett cselekvésre, hogy Csaba szinte szóról szóra elmondta azt, amit én is gondolok a félredugásról. Szintén negyvenes, családos, korán nõsülõs pasi vagyok, nagyon jó otthoni szexszel, aki egy kis változatosságra vágyott. Mint ahogyan te is kizárod, hogy nõs pasival dugjál, én is kizártnak tartottam, hogy független, szingli, jóval fiatalabb csajjal kezdjek. Éppen így találtam egy hozzám hasonló helyzetben lévõ családos nõt, akivel elég hosszú ideje vagyunk szeretõk.

Viszonylag ritkán találkozunk, de mindkettõnk életébe változást hozott a kapcsolat, amit otthon is kamatoztatunk. Mûködik a dolog, még ha -igen- hazugság is van benne, de mûködik. Szerintem nagyon sok házasság megmenekülne a széthullástól, jobbá válhatna, ha megtennék ezt a lépést. Nem, senkit nem buzdítok a megcsalásra, csak a véleményemet és a tapasztalatomat osztottam meg veled. Bármilyen közhelyesen is hangzik, azt kell hogy mondjam -Csaba után-, hogy megtudod tizenöt-húsz évnyi hûséges házasság után. Már csak azért is, mert sokszor mondtad már: pasi-agyad van.

Erre most így hirtelen felindulásból csak annyit mondhatok, hogy bízom benne, hogy nem így lesz. Magammal nem tudnék szóba állni, ha ilyen rútul felszarvaznám a férjemet. Nekem ez nem fér bele most sem, és valószínűleg később sem fog. 

Nyilván pont ezért nem mentem még férjhez. Mármint újra. Mert kérőm ugyan akadt, de csak azért nem fogok férjhez menni, hogy ne legyek egyedül. Megtehetném, de akkor valóban az várna rám, amiben sokan élnek. Tenghetnék a langyos fosban, és merev farkakról ábrándoznék álmatlan éjszakáimon. Köszönöm, de akkor inkább maradok egyedül, és baszok jókat szenvedélyes kis kandúrokkal.

Szóval mielőtt csúnyát mondanék, jöjjön inkább Nóra levele, aki szinte helyettem is elmondja. Íme:

Kedves xLady!

Mai blogodat olvasva Csaba levelehez szeretnek nehany gondolatot fuzni, hogy egy no hogyan gondolkodik errol.
Csaba azt mondja, vannak ferfiak, akik evek ota stabil szeretetben elnek csaladjukkal/parjaval. Kerdem en, mi a stabil szeretet az, hogy becsapjuk a masikat? Az, hogy "szolgalja" oket es penzt teremt nekik, ami meg nem mas, mint a sajat lelkifurdalasanak enyhitese es elhiteti magaval is, hogy o milyen jo ferj/tars, mikozben titkoban felrekur.

Csak az a gaz, hogy szar van a palacsinataban. Langyos vizben ul az ilyen es gyava ember mondjara fel eloallni a farbaval otthon, hogy neki ez es ez nem jo es megoldast talalni ra. Ugyanis ez Uraim nem mas mint, hogy nem mukodik valami es arrol beszelni kell.

Azt gondolom a masik ember megerdemel annyi tiszteletet, ha mar o is az eveit szanja ra, hogy megmondjuk neki a frankot es o is donthessen arrol, hogy neki ez elet e igy. Ha persze mindketten tudjak, hogy nem jo valami de megis igy elnek becsukott szemmel es nem tesznek semmit, az mar a sajat felelosseguk es vegetalasuk a tovabbi eveikre nezve is. A lenyeg, hogy minden este nyugodt szivvel a tukorbe tudjanak nezni.

Vajon nyugodt-e az ember szíve, ha tud róla, hogy olyan kapcsolatban él, ahol nem csak ő, hanem a párja is félredug néha. Jöjjenek most Norbert sorai, aki ezt írta:

Szerintem lehet a szeretősdit korrektül is művelni, csak az elején tisztázni kell, hogy nem lesz válás meg kéz-a-kézben séta a főutcában. Volt olyan nőm, aki egyszerűen csak megkívánt, nem akart kihagyni az életéből, de attól még ugyanúgy szerette a férjét, volt szex is (olyan is volt, hogy velem délután, férjével este), tartott, amíg tartott, senkinek nem lett baja. Volt olyan is, akit a férje hanyagolt, belőlem csak a nyelvem, az ujjaim és a farkam kellett. Nincs ezzel semmi baj, csak mindkét fél legyen őszinte egymáshoz.

És zárásként álljanak itt most Zsuzsa sorai. Íme:

Alapvetően én is úgy vagyok vele, hogy ha már csinálja csinálja ügyesen és meg ne tudjam, de ebbe bele tartozik az is, hogy azért a haveri társaságába se tudja már mindenki és szánakozzon/röhögjön rajtam mindegyik. És ez alatt én is azt értem, hogy ha valamiért úgy adódik, és nem azt, hogy mellettem legyen akármilyen rendszerességgel is egy másik.

 

Bár szerintem ott nem kicsi probléma van, ahol a nem veszi észre egyik, hogy a másik rendszeresen jól érzi magát egy harmadikkal. Az ilyet valahogy nem tudom sajnálni. Mármint abból a szempontból, hogy mert milyen szemét vele a párja. Az akit megcsaltak mennyi energiát tehet a kapcsolatba, ha egy ilyen apróság nem tűnik fel. Nyilván vannak szélsőséges esetek és nem mondanám minden esetben ezt, csak annyi műtakony házasságot, kapcsolatot láttam mostanában a környezetemben is. Már kínombannevetek az egészen.

 

Ez eddig is tiszta sor volt, viszont azon gondolkozom, hogy az hogy az ember lánya ilyet mond a másiknak vajon mit gondol a fogadó fél. És most valahogy úgy gondolom, hogy az egy jó dolog, hogy ha az ember nem egy féltékeny hisztis tyúk, de az sem biztos, hogy olyan jól esik a másiknak, ha átesünk a ló túl oldalára.

Ahogy te s bizonyos vonatkozásban úgy érzed férfi agyad van, úgy némely vonatkozásban egyeseknek akár lehet női agya. Ami szerintem szimplán annyit tesz, hogy ők is emberből vannak és nem kell feltétlen azt gondolni, hogy mindenhova képesek érzelem nélkül betenni. 

Engem a kedvesem csak akkor csalhat meg, ha én nagyon sokáig nagyon messze vagyok tőle, ergo fizikai képtelenseg, hogy 3D-ben a farkára cuppanjak. 

Borvirágos szép jó reggelt Kedveseim! 

Bár már dél van, engem csak most ért a reggel. Na jó, igazság szerint hajnalban abból az álomból riadtam, hogy már késő délután van, és elkéstem a tanításról, és úristen, most mi lesz.

Aztán gyorsan az telefonomra néztem, hogy mégis mennyi az idő, majd mikor megláttam az instant üzenetem feladóját, csak annyit büfögtem hirtelen, hogy oh dear na ne már. Arash volt az, az anno engem Iránban megmentő iráni, aki csak annyit írt nekem franciául, hogy sosem tud elfeledni, csak rám gondol, hogy komoly, és hogy je t'aime. 

Én meg már nem is válaszolok neki, hanem csak pörgetem magamban, hogy Christian, Arash, Ezel, Irhan, Dan, és most Prince. Íme a hadi sorrend, a bennem járt nemzetközi kandúr paletta. Na jó, Irhannal nem dugtam, de hogy ő még mindig szerelmes Don Juanként udvarol, miközben Princeszel vergődök, és akkor előkerül Arash is, akit by the way nem láttam vagy két éve, és ilyet ír nekem. Too much please.

Őszintén felmerül bennem a kérdés, hogy ezek vajon az összes valaha volt nőjükkel ezt csinálják-e, és próbálják a vasat melegen tartani, vagy csak engem fűtenek ilyen vadul? Csoda, hogy legalább én nem vesztettem még el a fonalat, ha maguk közül bárki is, ne vegye magára. 

Szóval elméletileg itt van hat kandúr, de gyakorlatilag nincs egy sem. By the way. Prince megint felpattan a fehér lovára, és ha én nem megyek el hozzá látogatóba, akkor eljön ő hozzám oda, ahol konferenciázni fogok harmincadikán. Hát nem egy hős lovag? De. 

Én meg közben azon gondolkodom, hogy azt hiszem, elég lesz a külföldi kandúr gyűjteményből, megpróbálok atevezni a magyar vizekre. Most még eszembe jut, hogy az elmúlt egy évben volt legtöbb randim is csak külföldivel volt. Ott volt az első randin nyakbacsókolós Tom, meg a nagyon szép fiú Senat, de szerencsére velük végül nem basztam. 

Nekem már így is too much a létszám, de szerencsére ezt többen is másképp látják. Itt van például az őszintén megmondó Feri, aki ezt írta nekem:

Azt mondod, hogy 28 évesen jobb a szex, mint 18 évesen - de nem azért, mert 28 vagy, hanem mert 10 év tapasztalata van mögötted. A 25 éves szűzlány majd 35 évesen éri el a mostani szintedet, ahonnan még bőven van hova fejlődni. A te 10-es számod szerintem alacsony, nem is tűnik olyan eszeveszetten magasnak a szexuális kultúrád.

Ennek nagyon örülök, bármit is jelentsen, hogy nem eszeveszetten magas a szexuális kultúrám. Feri a Prince témára is reagált, nézzék csak:

Egyébként az a tippem bejött, hogy Prince megjön, baszni fogtok és nem lesz kapcsolat. Nem kellett hozzá nagy jóstehetség, olyan puncinak adod el magad, akiért érdemes két országot utazni, viszont ilyen távolságból nem lesz kapcsolat. Szerintem nem fogod szex nélkül kibírni április 5-ig, de ez is mekkora idiótaság, hogy ilyen fogadalmat teszel.

Én már csak azt nem értem, hogy miért gondolja bárki, hogy leidiótázhat, amikor az én külön bejáratú puncimról van szó please. 

De ha már itt tartunk, meg a puncit feszegető pénisznél, íme a nős Csaba levele, aki szintén ledorgált, de nem a fogadalmam miatt, hanem azért, mert fingom sincs arról, miért baszik félre egy nős férfi. Szerintem meg ez végtelenül egyszerű, és kicsit magyarázom a bizonyítványom szagú történet. Íme:

Kedves xlady! 

Nálad kb. 10 évvel idősebb, családos pasi vagyok. Elég régóta és érdeklődéssel olvasom a blogodat. Tetszik. De az alábbi véleményedre reagálnom kell: 

Nos. Sokszor firtattam már, hogy más okból lép félre egy férfi, és más okból egy nő. Tisztában vagyok vele, hogy mást jelent a szex a férfinak, és mást a nőnek. Engem a kedvesem csak akkor csalhat meg, ha én nagyon sokáig nagyon messze vagyok tőle, ergo fizikai képtelenseg, hogy 3D-ben a farkára cuppanjak. 

Anno Ezelnek is azt mondtam, amikor bulizni ment, ha úgy alakul, basszon nyugodtan, csak két dolgot kérek. Az egyik az, hogy csinálja olyan ügyesen, hogy én még csak gyanakodni se tudjak, a másik meg az, hogy használjon gumit. Ja és volt még egy feltétel. Hogy egy nővel csak egyszer kupakolhat. Hogy miért? 

Azért, hogy ne alakulhasson ki érzelmi szál. A baszás pusztán fizikai szükséglet, fasz feláll, ész megáll, azért harag nem jár. Legalábbis nálam. Én még sosem basztam félre, mert alapból csak olyan faszival álltam össze, akire megérte várni.

Nincs annál kiábrándítóbb, amikor először baszunk mással szakítás után, és ott szerencsétlenkedünk, hogy de a volt szerelmünk ezt anno nem így csinálta, meg egyből tudta, hova nyúljon, meg különben is, a szaga is más volt. Na pont ilyen érzés mással baszni, miközben érzelmileg el vagyunk köteleződve.

És bár a férfiak nyilván nem így gondolják, őket új pina baszása közben csak az izgalom hajtja, nálunk, hölgyeknél ez azért ez nem így megy please. 

Szóval továbbra is tartom, hogy a legfontosabb egy kapcsolatban az őszinteség, és az, hogy megbeszélhessük egymással, ha mi pornót néznénk ma este, vagy ha seggre pacsit játszanánk. Félrekúrni sokszor lehet, de őszinteség nélkül hamar borul a bili. De ha másképp gondolják, nyugodtan írják meg nekem.

Csók,

xLady

Hölgyeim, lássuk be, ha kell nekünk valaki, akkor azt most akarjuk, nem később. Pont ugyanúgy, mint egy új cipellőt, amibe elsőre beleszeretünk. Nem tudjuk ott hagyni, mert mi lesz, ha elviszi más?

Borvirágos szép jó reggelt Kedveseim! 

Az anti-szexuális fogadalmamról annyit, hogy álmomban vadul szerelmeskedtem. Érdekes, hogy ilyet álmodni nem szoktam, de talán most, hogy direkt megvonom magamtól, sokkal jobban rá vagyok pörögve a témára, mint egyébként. 

Eddig bármilyen időszakos kihagyásnál azt vettem észre, hogy az első harom hét a legnehezebb. A harmadik hét végére már szinte a falat tudnám levakarni, aztán hopp, jön a fordulópont, és két hónap után már szinte aszexuális békának érzem magam.

Hosszú kihagyás után mindig fergeteges érzés újra szexelni. Ahogy belém hatol a pénisz, egy kicsit mindig eszembe jut az első alkalom. Nyilván ilyenkor már nem fáj, de olyan érzés, mintha a puncim téli álmot aludt volna, és a megérkező férfi hímtag felszolítaná, hogy ébresztő. 

Egy kicsit szúr, és feszít, de mivel ilyenkor már reflexből emelem a csípőmet, az érzés hamar átvált élvezetbe, és mindig újra megállapítom, hogy szexelni jó. 

Nyilván könnyebb úgy ellenállni a kísértésnek, ha nincs kísértés, és nyilván nagyobb a kihívás akkor, ha mellettem van egy kívánatos fiatalember. 

De mivel ma reggel felebredés után végigfutott az agyamon, hogy hány náció járt a bugyimban, egy kicsit elszégyelltem magam, és azt mondtam, hű-bazmeg-nem mindig volt értelme. 

Így tartom tovább a fogadalmam, és nem fogok dugni április ötödikéig.

Miközben meghoztam ezt a fogadalmam, Prince előkerült, és érdeklődve kérdezi, hogy mikor is érkezem hozzá látogatóba. Én meg ledöbbenek, hogy bassza meg, a férfiak aztán tényleg magyon furán működnek, mert hogy én már el is könyveltem, hogy Prince lepattintósat játszott, és nem látogatom meg. 

Miután hazament, természetesen továbbra is beszéltünk, de mérföldekkel kevesebbet, mint előtte, és felettébb más habitusban. Érzelmi hintára ültünk mindketten, így egymást váltották a nagyon hiányzol-ok, meg a néma napok. Azt már az elején tudtam, hogy Prince az a féle fiatalember, akibe nagyon csúnyán bele tudnék szédülni. És már majdnem sikerült is, de miután hazament, bennem a lelkesedés lecsendesedett, és úgy éreztem, hogy benne is. 

Mivel még mindig nem gondolom, hogy a puncim használatával elkötelezem magam bármelyik faszi iránt, és azt sem, hogy a bennem járt faszinak feleségül kell engem kérnie, így úgy gondoltam, hagyom a dolgokat csendben lecsillapodni, és szépen elmúlni. 

Szép volt, jó volt, betesszük az emlékek közé, legyen mire emlékezni. 

Zsuzsinak többször mondtam, hogy ha tetszik, ha nem, be kell látnom, hogy Princere azért akkora nagy hatással nem voltam, mint szerettem volna. Be kell látnom, hogy ha egy férfi megzakkan egy nőért, akkor az másképp viselkedik, mint ahogy Prince tette. Mondani nyilván bármit lehet, de a tettek valóban százszor beszédesebbek minden szónál. Így azt gondolom, hogy amikor kurvára szar napom volt, és szét vagyok csúszva mindenhogyan, akkor pont hogy szívem valasztottja jelentené az elalvás előtti megnyugvást. Legalábbis nekem. 

Szóval elkönyveltem, hogy Princenek annyira nagyon azért nem kellek, és szépen leszedtem magam róla. Én nem vagyok nyomulós fajta, versenyt futni meg nem fogok, pláne nem saját magammal. 

Szóval Prince bedobta, hogy akkor hany órakor is érkezem. Én meg úgy gondoltam, hogy itt az ideje tisztázni a mi kis kapcsolatunkat, és visszakérdeztem, hogy szerinte mennem kéne-e. Mire ő azt mondja, hogy de harmincadikán érkezel, nem? Én meg meglepődve nézek, hogy bár sosem konkretizáltuk, emlékszik a dátumra. 

Aztán belekezdek a mondókámba. Hogy én persze nagyon szívesen mennék, mert biztos jól éreznénk magunkat, de őszintén megvallva, én már eltemettem ezt a történetet, mert azt hittem, túl vagyunk a pattintáson. És hogy nem szívesen pörgetném az agyam azon, hogy vajon elég jó vagyok-e neki, miközben mellette kelek és fekszem. Meg hogy voltam már sajnos magyar kurva, és bizony többet nem lennék az please.

Mire azt mondja, hogy de hogy ő nagyon tisztel engem. És hogy tanul, meg dolgozik, éppen haldoklik, annyi a dolga, és hogy az élet meg amúgy is nehéz. 

Erre én azt mondom, hogy az élet csak akkor nehéz, ha nem teszünk meg mindent azért, hogy könnyebb legyen és hogy here we go, a respect az kurvára fontos egy kapcsolatban, de egy kapcsolathoz meg vajmi kevés. Pont, mint a jó szex. 

Aztán azt mondja, hogy egy kapcsolat az nagyon nehéz. Hogy sok meló és macera. Mire én azt mondom, hogy egy kapcsolat csak akkor nehéz, ha több benne a kellemetlenség, mint az öröm. És akkor itt végre kimondja azt a mondatot, ami eldönti a kapcsolatunk sorsát.

Hogy ő nem áll készen egy kapcsolatra. Én meg előveszem xLadyt a fiókból és azt mondom, hogy nyilván nem ellensege saját magának. Ergo ha annyira nagyon rám cuppant volna, akkor nem mondaná azt, hogy bocsika, menj meg egy kört légyszike, mert még nem állok készen. 

És hogy továbbra is kurvára értékelem az őszinteségét, de azért lássuk be, hogy igazam van, és nem engem lát leendő gyermekei anyjaként. 

Erre azt mondja, hogy nem erről van szó, és hogy együtt megoldjuk, és hogy majd talán egyszer megértem őt, meg hogy ő azért szeretné tartani a kapcsolatot, mert hogy sose tudni, mit hoz az élet. 

Én meg pacekba visszakérdezek, hogy de mégis milyen céllal szeretne velem barizni a jövőben? Azt mondom neki, hogy én türelmes gyerek vagyok, elmondom neki, hogy biztos nagyon bele tudnék szeretni, meg tudnék várni is két hónapot, vagy egy évet, de hogy én legyek a vésztartalék azért köszi, de inkább nem lennék. 

Aztán meg pár szóban elmesélem neki a bécsi-iráni Irhant, meg a szerelmi hadjáratát felém. Elmondom neki, hogy Irhan lenne számomra a tökéletes racionális választás. De hogy azért nem választom őt, mert nem lehet csak fejben együtt élni valakivel. És hogy racionális választásból maradni valakivel azon túl, hogy nem korrekt, még egy jó nagy fostalicska is. 

Erre Prince csak annyit mond, hogy nem tudja, mit kéne mondania, én meg azt, hogy semmit drágám, semmit. Aludj rá, és ha lesz mondanivalód, én itt leszek. 

Szóval így történt, hogy beláttam, hogy bár mehetnék Princehez, és tehetnék úgy, mint ha minden hű-de-szupi lenne, de leginkább csak magammal basznék ki. Sőt. Rápöröghetnék a történetre, hogy hú-de-jó fogás ez a kisherceg, kimegyek, és addig stummolom, míg rá nem jön, hogy én vagyok élete szerelme, de az a helyzet, hogy kurvára nincs kedvem udvarolni. 

Nem csak hogy kedvem nincs, de őszintén szólva ez nem is az én feladatom lenne. Azon is elgondolkodtam, hogy izgis lenne-e, ha kimennék, és a fogadalmamat tartva nem dugnék vele. Lehet. És lehet, ha máskor találkoztunk volna, akkor nem hagynám annyiban ezt a kiskandúrt, és futnék, rohannék utána. Potenciál van benne, anno Ezelt én is csak kúrni tartottam, de ő meg annyira nyomta az udvarlást, meg a kellesz nekem-et, hogy végül beadtam a derekam, és faszán beleszerettem. Hogy akkor már késő volt, az mas kérdés, de nem szeretnék kérdések közt élni a párommal, azon gondolkodva, hogy vajon holnap is fogok-e neki kelleni.

Száz szónak is egy a vége, hölgyeim, lássuk be, ha kell nekünk valaki, akkor azt most akarjuk, nem később. Pont ugyanúgy, mint egy új cipellőt, amibe elsőre beleszeretünk. Nem tudjuk ott hagyni, mert mi lesz, ha elviszi más?

Egyszerű, mint az egyszer egy, vagy simple as fuck. Ugye? 

Csók,

xLady