És azt, hogy kicsomagolt, mint egy doboz bonbont. Azóta is bárkivel basztam, mindegyik könyörgött a puncimért, mert ha egyszer bizony kinyílik egy kisasszony, az úgy is marad és onnantól kezdve nem fél egy férfi előtt magához nyúlni, megfordulni, csúnyán beszélni, satöbbi.
Ebben a bejegyzésben leírom, hogyan lettem prűd picsából érett nő, aki nem fél kimondani szexuális vágyait. Főként nem a partnerének. Ezt azért írom le, mert rengeteg levelet kaptam, amiben kétségbeesett férfiak kérik a tanácsomat és keresik az utat a saját feleségükhöz. Sokan havonta egyszer szexelnek, vannak, akik még ritkábban, vannak, akik prostikhoz fordulnak, vannak, akik szeretőt tartanak, vannak, akik még bizakodóan próbálkoznak újra feleségeik kegyeibe férkőzni, de egy közös mindegyikükben van. Hogy ettől mind szenvednek.
Hölgyeim! Tessék elolvasni ezt az írást, de előtte tessék végiggondolni, milyen érzés megcsalva lenni, milyen érzés ezért hisztizni és válni, milyen érzés úgy befeküdni az ember mellé, hogy undorodunk a testétől, mert képes volt más nőt megcsókolni, de epekedünk a lelkéért, és fájdalmunkat nem enyhíthetjük azzal, amivel mindig szoktuk. Nem bújhatunk a karjaiba, ahol megnyugszunk, mert bizony pont ő volt az, aki kőkemény szenvedéseinket okozta.
Tessék elképzelni, milyen érzés emiatt elveszíteni a férjünkbe vetett bizalmunkat, átverve érezni magunkat és megrengeni az addig felépített egész életünkben.
És most tessék arra gondolni, hogy mekkora szerencse, hogy ez még nem történt meg, és gyakorlatilag ha megfogadják tanácsomat, remélhetőleg nem is fog. És most ne tessék azt gondolni, hogy hála Istennek, az én férjem biztosan elégedett. Ha heti egy szexnél kevesebb van, akkor gyanakodjon arra, hogy a kedvese máshol keresi az örömöket. Szerezze hát vissza!
Kezdjük azzal, hogy minden férfi arra vágyik, hogy a felesége imádattal csodálja az egóját, és a szerszámát egyaránt. Értem én, hogy nehéz elengedni a gyeplőt az ágyban, amikor pár év házasság után már megszoktuk a maszatolást, meg már az ember is elfogadta a helyzetet, de ki mást szeretnénk, hogy eget rengetően megbasszon minket, ha nem a saját férjünket? Ugye, Hölgyeim? Ha ez mégsem így van, akkor az kellemetlen, rosszat választottunk, de próbáljuk meg kihozni abból is a maximumot!
Rendes kislány voltam én is. Szerető családban, békében nőttem fel és bár a szexualitásunkról sosem beszéltünk, különösebben nem is hiányzott. Aztán tini lettem és elkezdtem felfedezni a saját testemet, de szexualitásról akkor még egyáltalán nem beszélhettünk. Éltem így apró kis életemet, próbálgattam a kapcsolatokat és a férfiakat, de valójában az a kép élt bennem, hogy egy nő tisztességes, nem baszik, hanem a paplan alatt, lekapcsolt villanynál, szigorúan misszionárius pózban szeretkezik, nem szopik, mert azzal a szájjal csókolja a gyermekeit, hátat meg végképp nem fordít, mert az elképzelhetetlen, hogy a párja kontrollálatlanul nézegethesse, miközben hátulról dugja. Volt egy pár ilyen kapcsolatom és őszintén be kell vallanom, nem is értettem, miért van mindenki úgy oda a szexért, mikor az semmi mást nem jelent, mint egy kellemetlen kötelességet, ami a férfinak biztos örömet, nekem meg plusz egy zuhanyzást jelent. De elviseltem, mert akkor még nem tudtam, milyen lehet a szex másképp. Rá is tudtam, hogy én nem vagyok valami nagy baszós nő, bár, hadd tegyem hozzá, hogy minden egyes maszatolás közben a nyelvem hegyén volt, hogy megszólaljak, de sosem tettem, mert féltem attól, mit fog rólam gondolni a párom.
Aztán az élet felém sodort egy olyan igazi csődört. Zizzentem már a nézésére is, sőt, elég volt csak rágondolnom és már izzottam is. Nem értettem magamat sem, de izgalmas volt. Aztán az első szexuális együttlétünknél, én lepődtem meg a leginkább, hogy bruttó 48 órán keresztül szexeltünk. Nem szarozott, megfogott és befordított maga elé, esélyem nem volt ellenállni. Mármint ha akartam volna. Megállás nélkül basztunk, mint a nyulak, haláli szerelem volt a miénk, és basztunk mindenhol, ahol csak lehetett. Meg ott is, ahol nem. Majd egy másik posztban mesélek arról is. Szóval ez az ember megfogott és akkor még nem bántott, de éreztem, hogy bizony ez úgy fel fog tenni a falra, hogy ott maradok. Teltek a hónapok és az évek, és mi még három év után is ugyanolyan lendülettel basztunk reggel, délben, este, mint az elején. Sőt. És most figyeljenek Hölgyeim. Ha azt hiszik, hogy késő váltani, tévednek.
Az idő múlásával, ahogy egyre jobban ismertük meg egymás lelkét is-mert addigra már egymás testét jobban ismertük, mint a sajátunkat-, úgy vált a szex is egyre, egyre jobbá. Úgy kúrtunk, mint a nyulak, gyakorlatilag kiszálltunk magunkból, nem volt ott semmi más, csak ő, meg én, meg az az irdatlan szenvedélyes baszás. Volt, hogy nyitott ablaknál, földszinti lakásban arra lettünk figyelmesek, hogy a kutyasétáltató öreglányok az ablak alatt motyognak, hogy vajon mi történik odabent, mert úgy sikongattam, mint akit vernek.
Aztán jött az is. Egy idő után tépte közben a hajamat, fogott, tartott, pakolt úgy, ahogy neki volt kényelmes, én pedig hagytam, mert iszonyatosan élveztem. Aztán egyik baszásunk alkalmával annyira feltüzelt, hogy nem bírtam tovább és elkezdtem hergelni. Beszéltem neki, könyörögtem, hogy basszon, szívtam a vérét, hogy csak ennyi?, ő pedig vette az adást, még jobban elkezdett baszni, pofázni, és a seggemet csapkodni. Aztán én haraptam, csíptem, a csiklómmal játszottam, gyakorlatilag, amit el lehet képzelni egy fasza baszásban, az mind ott volt, mindig úgy megbaszott, hogy utána csak halk sóhajokkal bírtam könyörögni egy pohár vízért. Teljes orgia, a valaha volt legjobb baszásaimat köszönhetem neki.
És azt, hogy kicsomagolt, mint egy doboz bonbont. Azóta is bárkivel basztam, mindegyik könyörgött a puncimért, mert ha egyszer bizony kinyílik egy kisasszony, az úgy is marad és onnantól kezdve nem fél egy férfi előtt magához nyúlni, megfordulni, csúnyán beszélni, satöbbi.
A szopás egy érdekes dolog volt mindig is. Sosem szerettem a csúnya farkakat, sokkal élvezetesebb egy szépet szopkodni. Szóval sokáig nem szoptam, aztán miután a csődör kicsomagolt, gyakorlatilag úgy szoptam le magamtól, mint ha mindig is azt vártam volna. Közben végig a szemébe néztem, mert ugye anélkül mi értelme az egésznek, szóval én bámultam és szoptam, nyaltam a heréit, ő meg elkaphatta a hajamat és irányíthatta a fejemet, ahogy csak akarta.
Nem járt érte harag.
Szóval Hölgyeim, kéretik a prűdpina álarcot levenni, embernek meg hagyni, hogy csak egyszer az életben azt csináljon az asszonykájával, amit csak akar. Hagyja, hogy bemásszon ő is a zuhany alá, hagyja, hogy elkapja hátulról a konyhában, amikor főzni készül, vagy lepje meg egy hirtelen szopással munkába indulás előtt! A férje garantáltan egész nap csak arra fog várni, hogy hazaérjen és viszonozhassa a kedvességét. Higgyenek nekem, utána már maguk fognak könyörögni az ember farkáért. Van az a jó öreg mondás, hogy egy férfit a hasán keresztül lehet megfogni. Valóban. Meg két gyerekkel. Egy igazi nő azonban pontosan tudja, hogy, a párját hol kell megfogja ahhoz, hogy az sose akarjon mással huncutkodni. És az bizony semmi más, csak a farka. Szeressék, imádják emberüket farkostól, egóstól, mindenestül!
Ribanc vagyok? Igazam van? Másképp látod? Írd meg nekem az xlady85@gmail.com-ra!
Utolsó kommentek