Azt a kurva mindenit!

Magammal nem tudnék szóba állni, ha ilyen rútul felszarvaznám a férjemet. Nekem ez nem fér bele most sem, és valószínűleg később sem fog. 

Szép jó reggelt Kedveseim! 

Nekem most időre lenne szükségem gondolkodni, de mivel időm nincsen sajnos, így most nem gondolkodom, hanem idepattintom a szeretősdin felbuzdult olvasói leveleket. Őszintén nem gondoltam, hogy ennyi szerető él kishazánkban, de mivel szép számmal érkeztek a levelek, folytatjuk a témát. 

Többen is a nős Csaba soraira reagáltak, aki azt írta:

Ismétlem: próbálj kitekinteni a saját élethelyzetedből. Hidd el, 10-15 évnyi mindennapok és pár gyerek megszülése/felnevelése után kicsit máshogy látod majd a dolgot. Abban viszont igazad van, hogy a helyzet egyszerű. A kedvenc ételed a töltött káposzta. Imádod. De ha egy évig csak azt ehetnéd, nem akarnál legalább próbaképpen belekóstolni a mákos tésztába? Szerintem ez nem "magyarázom a bizonyítványom", hanem elég kemény ténykérdés.

Kevésbé meglepő módon a szintén nős Attila ezt írta:

Kedves xLady!
Azért ragadtam billentyûzetet, mert megfogott Csaba hozzászólása a témához. Tulajdonképpen már máskor is gondoltam rá, hogy kijelzõre vessek néhány sort, most az késztetett cselekvésre, hogy Csaba szinte szóról szóra elmondta azt, amit én is gondolok a félredugásról. Szintén negyvenes, családos, korán nõsülõs pasi vagyok, nagyon jó otthoni szexszel, aki egy kis változatosságra vágyott. Mint ahogyan te is kizárod, hogy nõs pasival dugjál, én is kizártnak tartottam, hogy független, szingli, jóval fiatalabb csajjal kezdjek. Éppen így találtam egy hozzám hasonló helyzetben lévõ családos nõt, akivel elég hosszú ideje vagyunk szeretõk.

Viszonylag ritkán találkozunk, de mindkettõnk életébe változást hozott a kapcsolat, amit otthon is kamatoztatunk. Mûködik a dolog, még ha -igen- hazugság is van benne, de mûködik. Szerintem nagyon sok házasság megmenekülne a széthullástól, jobbá válhatna, ha megtennék ezt a lépést. Nem, senkit nem buzdítok a megcsalásra, csak a véleményemet és a tapasztalatomat osztottam meg veled. Bármilyen közhelyesen is hangzik, azt kell hogy mondjam -Csaba után-, hogy megtudod tizenöt-húsz évnyi hûséges házasság után. Már csak azért is, mert sokszor mondtad már: pasi-agyad van.

Erre most így hirtelen felindulásból csak annyit mondhatok, hogy bízom benne, hogy nem így lesz. Magammal nem tudnék szóba állni, ha ilyen rútul felszarvaznám a férjemet. Nekem ez nem fér bele most sem, és valószínűleg később sem fog. 

Nyilván pont ezért nem mentem még férjhez. Mármint újra. Mert kérőm ugyan akadt, de csak azért nem fogok férjhez menni, hogy ne legyek egyedül. Megtehetném, de akkor valóban az várna rám, amiben sokan élnek. Tenghetnék a langyos fosban, és merev farkakról ábrándoznék álmatlan éjszakáimon. Köszönöm, de akkor inkább maradok egyedül, és baszok jókat szenvedélyes kis kandúrokkal.

Szóval mielőtt csúnyát mondanék, jöjjön inkább Nóra levele, aki szinte helyettem is elmondja. Íme:

Kedves xLady!

Mai blogodat olvasva Csaba levelehez szeretnek nehany gondolatot fuzni, hogy egy no hogyan gondolkodik errol.
Csaba azt mondja, vannak ferfiak, akik evek ota stabil szeretetben elnek csaladjukkal/parjaval. Kerdem en, mi a stabil szeretet az, hogy becsapjuk a masikat? Az, hogy "szolgalja" oket es penzt teremt nekik, ami meg nem mas, mint a sajat lelkifurdalasanak enyhitese es elhiteti magaval is, hogy o milyen jo ferj/tars, mikozben titkoban felrekur.

Csak az a gaz, hogy szar van a palacsinataban. Langyos vizben ul az ilyen es gyava ember mondjara fel eloallni a farbaval otthon, hogy neki ez es ez nem jo es megoldast talalni ra. Ugyanis ez Uraim nem mas mint, hogy nem mukodik valami es arrol beszelni kell.

Azt gondolom a masik ember megerdemel annyi tiszteletet, ha mar o is az eveit szanja ra, hogy megmondjuk neki a frankot es o is donthessen arrol, hogy neki ez elet e igy. Ha persze mindketten tudjak, hogy nem jo valami de megis igy elnek becsukott szemmel es nem tesznek semmit, az mar a sajat felelosseguk es vegetalasuk a tovabbi eveikre nezve is. A lenyeg, hogy minden este nyugodt szivvel a tukorbe tudjanak nezni.

Vajon nyugodt-e az ember szíve, ha tud róla, hogy olyan kapcsolatban él, ahol nem csak ő, hanem a párja is félredug néha. Jöjjenek most Norbert sorai, aki ezt írta:

Szerintem lehet a szeretősdit korrektül is művelni, csak az elején tisztázni kell, hogy nem lesz válás meg kéz-a-kézben séta a főutcában. Volt olyan nőm, aki egyszerűen csak megkívánt, nem akart kihagyni az életéből, de attól még ugyanúgy szerette a férjét, volt szex is (olyan is volt, hogy velem délután, férjével este), tartott, amíg tartott, senkinek nem lett baja. Volt olyan is, akit a férje hanyagolt, belőlem csak a nyelvem, az ujjaim és a farkam kellett. Nincs ezzel semmi baj, csak mindkét fél legyen őszinte egymáshoz.

És zárásként álljanak itt most Zsuzsa sorai. Íme:

Alapvetően én is úgy vagyok vele, hogy ha már csinálja csinálja ügyesen és meg ne tudjam, de ebbe bele tartozik az is, hogy azért a haveri társaságába se tudja már mindenki és szánakozzon/röhögjön rajtam mindegyik. És ez alatt én is azt értem, hogy ha valamiért úgy adódik, és nem azt, hogy mellettem legyen akármilyen rendszerességgel is egy másik.

 

Bár szerintem ott nem kicsi probléma van, ahol a nem veszi észre egyik, hogy a másik rendszeresen jól érzi magát egy harmadikkal. Az ilyet valahogy nem tudom sajnálni. Mármint abból a szempontból, hogy mert milyen szemét vele a párja. Az akit megcsaltak mennyi energiát tehet a kapcsolatba, ha egy ilyen apróság nem tűnik fel. Nyilván vannak szélsőséges esetek és nem mondanám minden esetben ezt, csak annyi műtakony házasságot, kapcsolatot láttam mostanában a környezetemben is. Már kínombannevetek az egészen.

 

Ez eddig is tiszta sor volt, viszont azon gondolkozom, hogy az hogy az ember lánya ilyet mond a másiknak vajon mit gondol a fogadó fél. És most valahogy úgy gondolom, hogy az egy jó dolog, hogy ha az ember nem egy féltékeny hisztis tyúk, de az sem biztos, hogy olyan jól esik a másiknak, ha átesünk a ló túl oldalára.

Ahogy te s bizonyos vonatkozásban úgy érzed férfi agyad van, úgy némely vonatkozásban egyeseknek akár lehet női agya. Ami szerintem szimplán annyit tesz, hogy ők is emberből vannak és nem kell feltétlen azt gondolni, hogy mindenhova képesek érzelem nélkül betenni. 

Hölgyeim, lássuk be, ha kell nekünk valaki, akkor azt most akarjuk, nem később. Pont ugyanúgy, mint egy új cipellőt, amibe elsőre beleszeretünk. Nem tudjuk ott hagyni, mert mi lesz, ha elviszi más?

Borvirágos szép jó reggelt Kedveseim! 

Az anti-szexuális fogadalmamról annyit, hogy álmomban vadul szerelmeskedtem. Érdekes, hogy ilyet álmodni nem szoktam, de talán most, hogy direkt megvonom magamtól, sokkal jobban rá vagyok pörögve a témára, mint egyébként. 

Eddig bármilyen időszakos kihagyásnál azt vettem észre, hogy az első harom hét a legnehezebb. A harmadik hét végére már szinte a falat tudnám levakarni, aztán hopp, jön a fordulópont, és két hónap után már szinte aszexuális békának érzem magam.

Hosszú kihagyás után mindig fergeteges érzés újra szexelni. Ahogy belém hatol a pénisz, egy kicsit mindig eszembe jut az első alkalom. Nyilván ilyenkor már nem fáj, de olyan érzés, mintha a puncim téli álmot aludt volna, és a megérkező férfi hímtag felszolítaná, hogy ébresztő. 

Egy kicsit szúr, és feszít, de mivel ilyenkor már reflexből emelem a csípőmet, az érzés hamar átvált élvezetbe, és mindig újra megállapítom, hogy szexelni jó. 

Nyilván könnyebb úgy ellenállni a kísértésnek, ha nincs kísértés, és nyilván nagyobb a kihívás akkor, ha mellettem van egy kívánatos fiatalember. 

De mivel ma reggel felebredés után végigfutott az agyamon, hogy hány náció járt a bugyimban, egy kicsit elszégyelltem magam, és azt mondtam, hű-bazmeg-nem mindig volt értelme. 

Így tartom tovább a fogadalmam, és nem fogok dugni április ötödikéig.

Miközben meghoztam ezt a fogadalmam, Prince előkerült, és érdeklődve kérdezi, hogy mikor is érkezem hozzá látogatóba. Én meg ledöbbenek, hogy bassza meg, a férfiak aztán tényleg magyon furán működnek, mert hogy én már el is könyveltem, hogy Prince lepattintósat játszott, és nem látogatom meg. 

Miután hazament, természetesen továbbra is beszéltünk, de mérföldekkel kevesebbet, mint előtte, és felettébb más habitusban. Érzelmi hintára ültünk mindketten, így egymást váltották a nagyon hiányzol-ok, meg a néma napok. Azt már az elején tudtam, hogy Prince az a féle fiatalember, akibe nagyon csúnyán bele tudnék szédülni. És már majdnem sikerült is, de miután hazament, bennem a lelkesedés lecsendesedett, és úgy éreztem, hogy benne is. 

Mivel még mindig nem gondolom, hogy a puncim használatával elkötelezem magam bármelyik faszi iránt, és azt sem, hogy a bennem járt faszinak feleségül kell engem kérnie, így úgy gondoltam, hagyom a dolgokat csendben lecsillapodni, és szépen elmúlni. 

Szép volt, jó volt, betesszük az emlékek közé, legyen mire emlékezni. 

Zsuzsinak többször mondtam, hogy ha tetszik, ha nem, be kell látnom, hogy Princere azért akkora nagy hatással nem voltam, mint szerettem volna. Be kell látnom, hogy ha egy férfi megzakkan egy nőért, akkor az másképp viselkedik, mint ahogy Prince tette. Mondani nyilván bármit lehet, de a tettek valóban százszor beszédesebbek minden szónál. Így azt gondolom, hogy amikor kurvára szar napom volt, és szét vagyok csúszva mindenhogyan, akkor pont hogy szívem valasztottja jelentené az elalvás előtti megnyugvást. Legalábbis nekem. 

Szóval elkönyveltem, hogy Princenek annyira nagyon azért nem kellek, és szépen leszedtem magam róla. Én nem vagyok nyomulós fajta, versenyt futni meg nem fogok, pláne nem saját magammal. 

Szóval Prince bedobta, hogy akkor hany órakor is érkezem. Én meg úgy gondoltam, hogy itt az ideje tisztázni a mi kis kapcsolatunkat, és visszakérdeztem, hogy szerinte mennem kéne-e. Mire ő azt mondja, hogy de harmincadikán érkezel, nem? Én meg meglepődve nézek, hogy bár sosem konkretizáltuk, emlékszik a dátumra. 

Aztán belekezdek a mondókámba. Hogy én persze nagyon szívesen mennék, mert biztos jól éreznénk magunkat, de őszintén megvallva, én már eltemettem ezt a történetet, mert azt hittem, túl vagyunk a pattintáson. És hogy nem szívesen pörgetném az agyam azon, hogy vajon elég jó vagyok-e neki, miközben mellette kelek és fekszem. Meg hogy voltam már sajnos magyar kurva, és bizony többet nem lennék az please.

Mire azt mondja, hogy de hogy ő nagyon tisztel engem. És hogy tanul, meg dolgozik, éppen haldoklik, annyi a dolga, és hogy az élet meg amúgy is nehéz. 

Erre én azt mondom, hogy az élet csak akkor nehéz, ha nem teszünk meg mindent azért, hogy könnyebb legyen és hogy here we go, a respect az kurvára fontos egy kapcsolatban, de egy kapcsolathoz meg vajmi kevés. Pont, mint a jó szex. 

Aztán azt mondja, hogy egy kapcsolat az nagyon nehéz. Hogy sok meló és macera. Mire én azt mondom, hogy egy kapcsolat csak akkor nehéz, ha több benne a kellemetlenség, mint az öröm. És akkor itt végre kimondja azt a mondatot, ami eldönti a kapcsolatunk sorsát.

Hogy ő nem áll készen egy kapcsolatra. Én meg előveszem xLadyt a fiókból és azt mondom, hogy nyilván nem ellensege saját magának. Ergo ha annyira nagyon rám cuppant volna, akkor nem mondaná azt, hogy bocsika, menj meg egy kört légyszike, mert még nem állok készen. 

És hogy továbbra is kurvára értékelem az őszinteségét, de azért lássuk be, hogy igazam van, és nem engem lát leendő gyermekei anyjaként. 

Erre azt mondja, hogy nem erről van szó, és hogy együtt megoldjuk, és hogy majd talán egyszer megértem őt, meg hogy ő azért szeretné tartani a kapcsolatot, mert hogy sose tudni, mit hoz az élet. 

Én meg pacekba visszakérdezek, hogy de mégis milyen céllal szeretne velem barizni a jövőben? Azt mondom neki, hogy én türelmes gyerek vagyok, elmondom neki, hogy biztos nagyon bele tudnék szeretni, meg tudnék várni is két hónapot, vagy egy évet, de hogy én legyek a vésztartalék azért köszi, de inkább nem lennék. 

Aztán meg pár szóban elmesélem neki a bécsi-iráni Irhant, meg a szerelmi hadjáratát felém. Elmondom neki, hogy Irhan lenne számomra a tökéletes racionális választás. De hogy azért nem választom őt, mert nem lehet csak fejben együtt élni valakivel. És hogy racionális választásból maradni valakivel azon túl, hogy nem korrekt, még egy jó nagy fostalicska is. 

Erre Prince csak annyit mond, hogy nem tudja, mit kéne mondania, én meg azt, hogy semmit drágám, semmit. Aludj rá, és ha lesz mondanivalód, én itt leszek. 

Szóval így történt, hogy beláttam, hogy bár mehetnék Princehez, és tehetnék úgy, mint ha minden hű-de-szupi lenne, de leginkább csak magammal basznék ki. Sőt. Rápöröghetnék a történetre, hogy hú-de-jó fogás ez a kisherceg, kimegyek, és addig stummolom, míg rá nem jön, hogy én vagyok élete szerelme, de az a helyzet, hogy kurvára nincs kedvem udvarolni. 

Nem csak hogy kedvem nincs, de őszintén szólva ez nem is az én feladatom lenne. Azon is elgondolkodtam, hogy izgis lenne-e, ha kimennék, és a fogadalmamat tartva nem dugnék vele. Lehet. És lehet, ha máskor találkoztunk volna, akkor nem hagynám annyiban ezt a kiskandúrt, és futnék, rohannék utána. Potenciál van benne, anno Ezelt én is csak kúrni tartottam, de ő meg annyira nyomta az udvarlást, meg a kellesz nekem-et, hogy végül beadtam a derekam, és faszán beleszerettem. Hogy akkor már késő volt, az mas kérdés, de nem szeretnék kérdések közt élni a párommal, azon gondolkodva, hogy vajon holnap is fogok-e neki kelleni.

Száz szónak is egy a vége, hölgyeim, lássuk be, ha kell nekünk valaki, akkor azt most akarjuk, nem később. Pont ugyanúgy, mint egy új cipellőt, amibe elsőre beleszeretünk. Nem tudjuk ott hagyni, mert mi lesz, ha elviszi más?

Egyszerű, mint az egyszer egy, vagy simple as fuck. Ugye? 

Csók,

xLady

Még mindig Princen morfondírozom, hogy vajon mitől tört le a lelkesedésem, de nem tudom megfejteni, így betudom annyival, hogy faszi agyam van, megvolt, és már annyira nem is érdekes.

Csiklandós jó reggelt Kedveseim! 

Ma reggel arra ébredtem, hogy lefagy az arcom, olyan hideg van, aztán telót bekapcsoltam, és jöttek is szépen, sorban a kis ikonok az állapotsorban. New York örök ámen megsértődött rám, azóta sem válaszoltak, de gondolom, hallgatás-beleegyezés elven approvolták a döntésem.

Aztán olvasom Prince üzenetét, hogy jó reggelt honey, visszapötyögök, hogy neked is babe, majd pörgetni kezdem Indexet, és látom, New York hó alatt. Aztán meg egyből arra gondolok, hogy elvileg én most ott lennék, és érdekes módon egy cseppnyi sajnálkozás sincs bennem, hogy de mégsem.

Miután Prince hazament, teljes lázban vártam az éjjelt, hogy üzenetet írjon, hogy hazaért és minden rendben. Kukorékoltam, és boldogan nyugtáztam éjjel kettőkor, hogy átlépte a határt, és bár a seggét már elülte, egyben van. Visszafogottan cseverésztem, mert nem tudhattam, Prince hogy fogadná az érzelmi áradatomat, így csak kedvesen megjegyeztem, hogy őszintém sajnálom a seggét, de örülök, hogy amúgy minden rendben. 

Aztán Prince azt mondta, hogy legközelebb az autómmal jövök honey, én meg elmosolyodtam, hogy juhéjj, akkor lesz legközelebb. Végül elköszöntünk, és én eltettem magam. 

Másnap, mikor felébredtem, valami olyasmit éreztem, mint mondjuk Csipkerózsika, aki azért ébredt fel, mert túlaludta magát, és nem azért, mert Józsika megcsókólta. Valamelyik másik dimenzióban úszott a fejem, és Prince is csak egy távoli dimenziónak tűnt. Furcsálltam, hogy ez most mi, mert az addigi lelkesedésem hirtelen eltűnt. Egészen előző estéig majd kiugrottam a bugyimból, annyira izgultam, meg akartam Princet. Azt latolgattam, hogy nagyon tetszik, hogy nem hűbele-balázsként ígérgetünk egymásnak, hanem ismerkedünk továbbra is, és mivel a jó szex pipa, ebből akár komolyabb történet is lehet. Tetszett, hogy a maga módján visszafogott, és izgalmas. 

Aztán tessék, felébredek, és hirtelen az egész tovaszállt. Leülök kávézni, meg spanyol házit fordítani, és hirtelen megakadok. Még mindig Princen morfondírozom, hogy vajon mitől tört le a lelkesedésem, de nem tudom megfejteni, így betudom annyival, hogy faszi agyam van, megvolt, és már annyira nem is érdekes.

A spanyollal csak nem bírok, így hirtelen segítséget akarok kérni, és láss csodát. Kire írok rá? Nem Princere. Hanem Christianra. Christian meg azonnal felhív, hogy of course, küldjem át, és segít. Megköszönöm, azt mondja, szívesen, majd spanyolul hozzáteszi, hogy szépség.

Elmerengek azon, hogy vajon miért az exemtől kérek segítséget, és miért nem a frissen megismert, bimbozó románcom másik felétől, Princetől. A választ ugyan nem tudom, de magamat furcsállom.

Aztán meg belátom, hogy Christian olyan szinten az életem része, mint más férfi sosem. Ismeri minden kibaszott rezgésemet, és én is az övét. Nem kell magyarázkodni semmiért, vele már tényleg olyan take it easy minden. Elmondom neki, hogy visszamondtam New Yorkot, pedig ma már ott lennék, és hogy ez szerintem felettébb funny. Mire azt válaszolja, hogy aham, tényleg funny. Oké.

Aztán pittyeg megint a telefonom, Prince az. Elmondom, hogy a spanyollal szenvedek, mire azt mondja, hogy bármi kérdésem van, toljam bátran, segít. Így a következő fennakadásomnál már tőle kérdezem, hogy ezt hogy kell spanyolul mondani, ő meg felhív, és ecsetelni kezdi a különböző ragokat, és opciókat. Leesik az állam, hogy thank you babe, you're awesome, és elkönyvelem, hogy Prince jó gyerek. 

Aztán a nap többi részét pörgetem, és azon filózom, hogy azt hiszem, sokkal jobb egy kevésbé helyes faszinak a nője lenni, mint valami Don Juannak. A Don Juanokkal csak a baj van. Túl szépek, túl nagy a kísértés, arról nem is beszélve, hogy pontosan tudják magukról, hogy átlagon felüli eresztések, és a legtöbbjük pont ezért egy érzelmi analfabéta.

Sokkal jobban kimutatja az érzéseit egy kevésbé jóképű fickó, sokkal jobban udvarol, és talán sokkal figyelmesebb is, mint fizikai kihívásoktól mentes társai. Nem tudom, hogy nálunk, nőknél is így van-e, de szerintem igen. Egy szép külsővel sokkal kevesebb erőfeszítést kell belepakolnia valakinek már az ismerkedésbe is. Whatever. 

Szóval telik a nap, én meg az estémet of course Zsuzsival tengetem, és immár együtt próbáljuk megfejteni, vajon miért nem lehet az egész társkeresősdi sokkal egyszerűbb. Úgy, mint annak idején, amikor megmondták, hogy na az lesz a férjed, te meg bólintottál, hozzámentél, és lélted vele az életed. 

Jut eszembe, ma megyek a nagybátyjámhoz, aki szilveszter napján azért hívott fel, mert szerinte megtalálta számomra az igazit. Egy cigány fiatalember érdeklődik irántam házasodási szándékkal, látatlanul és ismeretlenül. Hömm.

És nálunk ugyebár nincs kamaty házasság előtt, mert az tiszteletlenség, szóval ez jár az eszemben, hogy vajon jobban járnék-e egy olyan faszival, aki egyből nősülne, és nem csak baszna.

Nem tudom. Azt viszont igen, hogy rájöttem, mi a bajom. Azon túl, hogy az antibébi tabletta baszakszik a hormonjaimmal és az idegrendszeremmel, az is a bajom, hogy rájöttem, most először szeretnék valakivel randizgatni, megismerkedni, szerelembe esni, és csak utána kupakolni. 

Hogy ez valaha megtörténik-e, azt nem tudom, de azt hiszem, pont azért van most agyfaszom, mert bánom, hogy a sok valaha is volt kanom olykor-olykor felbukkan, a nagy semmiből hirtelen szerelmet vall, vagy kúrna, én meg csak azt érzem belül, hogy get the fuck off please.

Csók,

xLady

A másnap reggel csendben és nyugalomban telt, Prince még aludt, én mellette feküdtem és közben kezdett bennem érlelődni a gondolat, hogy lassan hazamegy, én meg lassan elvileg New Yorkba, de erről még nem beszéltem neki egyáltalán.

Mire kiértünk a Vörösmarty térre, már kellően rá voltunk hangolódva a hangulatra, karácsonyi fények, hullámzó tömeg, hangos zene, árusok, és táncoló emberek mindenhol. Kézenfogva suhantunk a tömegben, majd valahol a Haddaway-What is love című számánál mi is teljesen meghülyültünk és táncolni kezdtünk. Hihetetlen hangulata volt az egésznek, olyan volt, mint egy utcai karnevál, aki nem volt ott, bőszen sajnálhatja, és jövőre mindenképpen menjen el.

Szóval ettünk, meg ittunk, meg mulattunk, a tüzijáték meg tőlünk pár méternyire hangoskodott, és mi csak hahotáztunk, nevettünk, és mosolyogtunk, annyira jó volt. Aztán hirtelen, miközben lengek a zenére, boldogan mosolygok a világra, meg Princere, hirtelen megpillantom a tömegben azt a srácot, aki jó ideje fűz fészbukon egy randira. Pont előző nap írt, hogy talizzunk, én meg pont nem válaszoltam. Ahogy kiszúrtam, vadul forogni kezdtem, nehogy meglásson, de sajnos késő volt, sőt, kretén öcsi gondolta, vicces lesz, és miután kiszúrt, odajött köszönni Princenek. Prince meg közvetlen gyerek, így visszaköszönt, aztán kérdezte, ismerem-e. Mondtam, hogy csak valamicskét. Sebaj.

Később aztán mellénk keveredett egy éppen itt vakációzó svájci párocska, akikkel előbb beszélgettünk, aztán meg táncoltunk és bohóckodtunk. 

A visszaszámlálás elindult, az óra megütötte az éjfélt, a tömeg örjöngött, fergeteges hangulat volt, és mi meg éjfélkor megcsókoltuk egymást, hogy akkor boldog új évet.

Aztán a kis svájciakkal úgy lepacsiztunk, hogy gondoltuk, még beülünk valahová, így a közel fél órányi küzdelem után kijutottunk a tömegből, és elindultunk a Deák tér felé. A Deák téren van az egyik törzshelyem, ahova évek óta járok, és ahova anno Christiannal kezdtem el járni. Többször összefutottam ott már több exemmel is, volt olyan, hogy ott volt egyszerre kettő is, akiknek egyébként fogalmuk nem volt róla, hogy lyuk pajtások by the way, én meg nem tudtam, hogy a kellemetlenségtől sírjak, vagy nevessek. 

Törzsközönség van, mindenki ismer mindenkit, és érdekes módon Ezelt egyszer sem vittem oda, Princeszel, meg a két svájcival az oldalamon viszont elsőre úgy gondoltam, hogy simán lazán beülhetünk még egy bambira. Így is tettünk, a pincér srácokkal pacsiztam, ők meg végigmérték Princet, hogy akkor nyilván ez az új kanom. Nyilván.

Szóval hajnalig ott tengtünk és iszogattunk, majd végült taxiba dobtuk magunkat, és hazarepültünk.

Én még gyorsan lezuhanyoztam, és az volt a legérdekesebb, hogy nem arra vágytam, hogy alvás előtt dugjunk még egy jó nagyot, hanem arra, hogy belebújhassak Princebe, meg az illatába, ő meg jól megölelgessen. Ez így is történt kérem, és amikor már majdnem elaludtunk, nekem hiányzott a zeném, amire mindig elalszom, így megkérdeztem, hogy Prince bánná-e, ha betenném. Sokat hezitáltam, mert az a bizonyos zene, amire aludni szoktam, az bizony valamilyen vallási zene, és bár engem mindig nagyon megnyugtat, nem tudhatom, hogy Prince mennyire értékelné Isten hívó szavait, alvás gyanánt. 

De Prince természetesen nem bánta, sőt, némán mégjobban ölelt, én meg a tökéletes elégedettséget éreztem, miközben valami meghittség szállta be a szobát, és épp azt akartam volna kibüfögni, hogy I want you babe, amikor is hopsz, hirtelen bepilledtem, és már aludtam is. 

Aztán a másnap reggel csendben és nyugalomban telt, Prince még aludt, én mellette feküdtem és közben kezdett bennem érlelődni a gondolat, hogy lassan hazamegy, én meg lassan elvileg New Yorkba, de erről még nem beszéltem neki egyáltalán. Aztán a telefonomra néztem, megláttam a kis borítékot, a gyomrom összeugrott, hogy ez New York lesz, és hatalmasat sóhajtva nyugodtam meg, amikor megláttam, hogy mégsem kintről írtak. 

Ez volt az a pont, amikor eldöntöttem, hogy maradok. 

Nem megyek ki, mert nincs ott semmim, és ahogy megírtam a kintieknek, hogy ezer bocsi, de please cancel it, megkönnyebbültem, és úgy éreztem, ez volt a jó döntés. Lehet, később megbánom, de most így jó. És nem, elsősorban nem Prince miatt, de azért nyilván ha lesz belőlünk valami, akkor ő is közrejátszik a további történtemben. 

Szóval így már értelme sem volt, hogy elmeséljem neki egyáltalán New Yorkot, meg a dilemmámat, így továbbra sem tud róla semmit. És nem is kell.

Aztán a délutáni fáradt fényekben mi megint a kanapén tengtünk, ő megint gyújtott egy vizipipát, én meg az ölébe feküdtem és blogolni kezdtem. Épp megírtam a vizipipás szopást, amikor Prince hirtelen megszólalt, hogy a vizipipás szopást mindenképpen írjam meg, mert az valami felejthetetlen élmény volt. Csak annyit mondtam, hogy épp most fejeztem be, majd hangosan nevetni kezdtünk, és azt mondta, hogy akkor üzeni az uraknak, mindenképpen próbálják ki ezt a szédítő élményt, mert annyira szürreálisan erotikus, hogy már a gondolatától is feláll a farka. 

Úgyhogy hölgyeim és uraim, tessék a szájaikat használni, és szívásra fel. 

Blogolás után, hirtelen Adele sucksongja csendült fel, és nekem az jutott eszembe, hogy ez csakis egy égi jel lehet, így a szexi gitár pedzegetésre már tekertem is be magam Prince lábai közé. 

Nem tudom megfogalmazni, milyen érzés volt a farkán csüngeni, miközben Adele a szomorú elmúlásról énekelt, de engem úgy hazabaszott szopás közben, hogy most először nem néztem Prince szemeibe, hanem becsuktam őket, és már éreztem is a bennem feltóduló valaha volt fájdalmamat, szorították a torkomat, majdnem elsírtam magam, de csak csináltam és csináltam, semmi pénzért nem hagytam volna abba, és közben fájt minden. Christian, Ezel, a sok fennmaradt és megválaszolatlan kérdés, igy konkrétan olyan volt az egész, mint ha in memorian emlékszopást tartottam volna. Annyira szégyelltem magam, hogy Princere ránézni sem mertem, csak hallgattam Adelet, és csak ő volt, a ritmus, meg a farok a számban. 

Majd a nótának vége lett, meg nekem is, ránéztem Princere, ő is akkor nyitotta ki a szemeit, és olyan szomorúságot láttam bennük, amit nehéz lenne megfogalmaznom. Hirtelen arra gondoltam, hogy bassza meg, most ő is biztos az exeire gondolt közben, és végül nem szóltunk semmit, csak letettem az arcom az ágyékára, a pucér farka mellé, ő meg rátette a kezét az arcomra és csak feküdtünk tovább a zenében.

Így teltek a percek, és a legmeglepőbb számomra az volt, hogy egy gyakorlatilag egy hete megismert faszi pucér ágyékán fekszem, konkrétan két centire van a farka a számtól, de hogy ez annyira természetes, mint ha mindig is így lett volna. 

Aztán Zsuzsival lebeszéltük, hogy randizunk, meg hát azért mégiscsak megnézné a friss kandúromat, így nem sokkal később már a belvárosi törzshelyünkön voltunk. Kávéztunk, meg bambiztunk, Zsuzsinak azt ecseteltem, hogy milyen szürreális ezzel a pasival minden, és hogy én mennyire odáig, meg vissza vagyok, Prince meg a Real Madrid-Juventus meccset nézte a kivetítőn, miközben gin tonikot kortyolgatott. 

Aztán Zsuzsi csak annyit mondott, hogy nagyon cukker, de hogy viszont alacsony, én meg azt mondtam, hogy igen, de ha még tíz centivel magasabb is lenne, akkor már a supernatural kategóriába tartozna. Ebben egyetértettünk és jót nevettünk, majd elindultunk mosolyogva hazafelé.

Csók,

xLady

Folyt. köv.